A leggyakoribb munkatárs típusok

Pletykás

Nos, az ilyen kollega mindene, a munkatársakról szerzett valós vagy éppen valótlan, ki tudja milyen forrásból szerzett információ beszerzése, és villámgyors továbbítása a lehető legtöbb embernek. Nem zavarja, hogy esetleg mindezzel megsérti, vagy kellemetlen helyzetbe hozza a pletyka középpontjában álló kollegát, mivel számára az információ egy azonnal továbbítandó hír, nem kímélve ezzel a főnököt, a beosztottat, a postást és a takarítónőt sem. Veszélyesebb típusa elvesz és hozzátesz a hallottakhoz, beleépítve saját képzelőerejének netovábbját, hogy minél érdekesebb és meglepőbb információ birtokában léphessen a munkahely informális porondjára. Az ilyen munkatárs szándéka vitatható, van, aki személyiségéből kifolyólag, rossz szándék nélkül pletykál, hol jót és rosszat és van, akinek kifejezett célja lehet egy-egy kiszemelt munkatárs lejáratása a többiek előtt. Gyakori szófordulatai között szerepel a "Hallottad, már hogy Gizike...?", "Nem hiszed el, miről értesültem reggel..." és hasonlók. Bármilyen szándék is vezérli, a pletykás kollega leépítése nem egyszerű, de eme rossz szokás megszüntetése mindenképp indokolt egy munkahelyen. Sajnos rendkívül nehéz feladat szembesíteni a kollegát tettének súlyával, mivel sokan csak ártatlan hírként kezelik a legszaftosabb részletek kiteregetését is.

Segítőkész

Ő az, aki segít megkeresni egy véletlenül kitörölt fájlt gépünk memóriájában, tudja és meg is mutatja, hol van a legközelebbi és legolcsóbb étkezde és felajánlja, hogy elküldi a nevünkben a hivatalos levelet, ha nekünk épp rohannunk kell a gyerekért az oviba és késésben vagyunk. Rá tényleg lehet számítani. Csak éppen sokszor nem vesszük észre, hogy ő az, aki mindent magára vállalva, segítőszándékának "köszönhetően", napi szinten túlórázik, és mégsem marad ideje saját feladatainak maradéktalan elvégzésére. Ugyanakkor a segítőkész kollega rendkívül hálás, ha alkalomadtán valaki őt tehermentesíti és igyekszik azt hamarosan viszonozni. Illik tehát nem kihasználni őt, hanem megragadni az alkalmat, hogy "egyszer te, egyszer én alapon" egymást kisegítve dolgozzunk vele együtt, hiszen az ő jelenléte igazi kincs, kiváltképp, ha problémamegoldásról van szó.

Versengő

Már azt is puszta fenyegetésnek érzi, ha reggel előbb érkezünk az irodába, mondván, hogy biztos mi akarjuk megszerezni azt a várva várt előléptetést, amire ő már hetek óta áhítozik. Minden alkalmat megragad, hogy kihangsúlyozza a cégben való vitathatatlanul értékes szerepét, és hogy mennyiben köszönhető neki, hogy a vállalat most ott tart, ahol. Nem könnyű vele szót érteni, ha közös projekten dolgozunk, mert folyamatos önérvényesítésével ellehetetleníti a csapatmunkát, és megkeserítheti a kollegiális kapcsolatokat. Pedig valójában nehéz megküzdenie attól való félelmével, hogy a kiszemelt posztot más kaparintja meg, és mindez gyakran párosul bizonyítási vággyal és a teljesítményhez való görcsös ragaszkodással. Nem akar ő rosszat, csak éppen elismerést, és mindig többet. Fel kell tárnunk előtte saját érdekeinket és szándékunkat, és rávezetni őt arra, hogy nem ellenségei, csak pusztán munkatársai vagyunk. Neki is és nekünk is könnyebb lenne a munka ezután.

Érdektelen

Unottan olvasgatja e-mailjeit, miközben délelőtt a kihűlt reggeli kávéját kortyolgatja. Semmilyen ötlet nem hozza lázba, nem vevő a korszakalkotó újdonságokra, a cég új informatikai rendszerének bevezetésére és gyakorta mondja, hogy "Történjék bármi, itt úgyis minden a régi marad." Kiábrándultságának számos oka lehet, mint például szakmai sikertelenség, az elismerés hiánya, alacsony önbecsülés, a vezetőségben való csalódottság, földhözragadt szemléletmód, félrecsúszott karrierút. Kiábrándultsága még egy új és lelkes munkavállalót is magával ránthat, nem beszélve a régebbi munkatársakról, bár lehet, hogy éppen ők azok, akik már felülkerekednek a demotivált kollega által sugallt jóslatokon. Mindenesetre nem túl jó ómen a cég számára e munkatárs figyelmen kívül hagyása, mert valóban kihatással lehet a közvetlen munkatársak teljesítményére is. Inkább célszerű feltérképezni, hogy mi vezetett a kiábrándultsághoz, és mielőbb orvosolni, nehogy viselkedése károsítsa a kollektív munkamorált.

Ötletlopó

Igazi stresszbomba lehet az ilyen kollegával való összekerülés. Nem ismer gátlásokat és szabályokat. Kerüli a szemtől szemben történő nyílt kommunikációt, ha úgy adódik azonban, egy értekezleten jelenlétünkben hozakodik elő azzal az ötlettel, amely a mi fejünkből pattant ki még a reggeli fogmosás közben, és amely korszakalkotó mivolta végett minden bizonnyal megalapozhatja a cég jövőjét. Az ötletlopó igazi kemény dió, és ha közöljük vele pimasz viselkedésén való felháborodásunkat, úgy tesz, mintha azt sem tudná, miről beszélünk. Aztán következő héten a szomszéd szobában ülő munkatársunk látja viszont frappáns elképzelését egy értekezlet alkalmával levetített prezentációban, amelyet természetesen nem ő készített el... Az ötletlopót egyféleképp tudjuk hatásosan kezelni, ha nem beszélünk neki terveinkről, és csupán a mindenki által ismert információkat osztjuk meg vele. Arra az esetre pedig, ha az asztalunkról elcsent papírok útján szerzett tudomást elképzelésünkről, hasznos, ha elgondolásainkat számítógépünkön is tároljuk, hogy a "félreértések elkerülése végett" tisztázni tudjuk az ötletgazda kilétét a főnök előtt.

Kötekedő és tudálékos

Semmi sem elég jó neki, amit csinálunk és ő mindig mindent jobban tud. Évek óta ugyanabban a munkakörben dolgozik, mégis meggyőződése, hogy ő a szakma nagyágyúja, és minden alkalommal előhozakodik elképesztő munkatapasztalatával. Csak szítjuk a tüzet azzal, ha jóindulatúan el akarjuk neki magyarázni, hogy valamihez mi is értünk, netán jobban, mint ő, hiszen ez elképzelhetetlen számára. A nyílt visszautasítás mellett időnként azt is megteszi, hogy belejavít azokba a dokumentumokba, amelyet mi készen küldtünk el kollegáinknak. Mindenkor kihangsúlyozza hibáinkat, ám a maga szemében a gerendát sem leli fel. Talán egy-két elfelejtettnek vélt munkáját érdemes lehet vele átnézetni, hátha abban is talál javítanivalót, de túl sokat nem kell vele foglalkozni. Valószínűleg épp eléggé meggyűlik a baja a mások munkájának kifogásolásából adódó többletmunkával, számunkra pedig kifizetődőbb, ha azon kollegák és vezetők véleményére hallgatunk, akik valóban elismert szakértelemmel rendelkeznek, és beleszólásuk van a vállalati döntésekbe.

A főnök kedvence

Rendkívül veszélyes típus, mert nem tudni pontosan honnan jön és hová tart, de hogy főnökünk odavan érte, az vitathatatlan tény. Olykor, ha hibát is vét, az gyorsan feledésbe merül, és nem igazán tud egyébként sem hatalmas bakit elkövetni. Nem tökéletes ő, de közel van hozzá. Legalábbis a főnök szerint. Hogy miért? Azt pontosan senki sem tudja. Mindenesetre neki mindenről tudnia kell, és őt illik időben tájékoztatni minden céggel kapcsolatos információról. Akkor is, ha nem érintett benne. Hátha egyszer mégis az lesz. Szakmai hozzáértéséről nincs megbízható adat, sem azt igazoló tény, de szerepe jelentős a cég életében. Nem rossz szándékú ő, csak a sors kegyeltje. Az a legegyszerűbb, ha úgy kezeljük őt, ahogy a többi kollegát, elvégre a főnök is ezt várná tőlünk.

A "barát"

A kezdetektől fogva szeretne mindent tudni rólunk, nemcsak a szakmai múltunkat, hanem, hogy házasok vagyunk-e, vannak-e gyermekeink, mi a hobbink és szeretjük-e a dzsesszt. Az ilyen kollegával találkozva gyorsan azon kaphatjuk magunkat, hogy már a hétvégi kiruccanásokra is meghívjuk őt, vagy napi 10 óra munka után még átlibbenünk vele egy belvárosi klubba. Tulajdonképp nincs is ezzel semmi baj, míg nem érezzük úgy, hogy talán ez mégiscsak sok. Mert a "barát" kollega idővel akkor is jön, ha nem hívják és felhatalmazva érzi magát, hogy beleszóljon magánéletünkbe, ráadásul az ebédidőben mindenki más füle hallatára. Kellemetlen események és beszélgetések sorozatától kímélhetjük meg magunkat, ha azt a bizonyos pár lépés távolságot mégiscsak megtartjuk. A kevesebb több elv valóban érvényes vele kapcsolatban, hiszen, ha nem visszük túlzásba, még jó is lehet, hogyha munkatársunkkal nemcsak a legújabb tender kidolgozását tudjuk átbeszélni a kávészünetben.

Az ideális

Reggel megkérdezi, hogy vagyunk és kedvesen felajánlja, hogy igyunk meg egy kávét mielőtt közösen "beszállunk a mókuskerékbe". Nemcsak csak robotol egész nap, de nem is fecseg feleslegesen. Segít, ahol tud, de nem érdekből és szívesen fogadja véleményünket munkájával kapcsolatban. Többnyire kiegyensúlyozott, beismeri esetleges hibáit és vállalja a felelősséget tetteiért. Tartja a szavát, megbízható, pontos és igényes munkát végez. Rá tényleg lehet számítani. Jó csapatjátékos, de nem fél az önállóságtól sem. Ha megkérjük, ő kiegészíti javaslataival és építő kritikával illeti munkánkat. Nem firtatja magánéletünket és nem pletykál, de érdekli, mi van velünk. Megbízható, jó munkaerő, megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezik, de csak addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. Fontos számára a munkahelyi karrierlétrán való előrelépés és az elismerés, de nem mindenáron. Kellőképp motivált, de szóvá teszi, ha valamivel nem elégedett. Alkalmanként be lehet vele ülni egy pohár borra egy fárasztó hétvége után, elbeszélgetvén az élet dolgairól. Az ilyen munkatárs igazi érték, nincs más dolgunk, minthogy megbecsüljük őt és olykor-olykor elmondjuk neki, hogy örülünk, hogy vele dolgozhatunk.