A munkavédelmi Irányelvekben foglalt előírások gyakorlati megvalósulása az Európai Unió országaiban

Továbbá a 89/391 Keret Irányelv és annak öt első egyedi irányelve bizonyos előírásainak nem megfelelő értelmezése (Németország kiemeli, hogy nincs koordináció az egyedi irányelvek között) zűrzavart és bizonytalanságot okozhat. Olyan a 89/391 Keret Irányelv gyakorlati megvalósításával kapcsolatos problémákat jeleztek még, mint a belső megelőző szolgáltatásoknak adott tényleges elsőbbség és a hatékony kikényszerítés megvalósítása.

A tagországok, az öt első egyedi irányelvvel kapcsolatban, a következő problémákról számoltak be:

A 89/654 Irányelv:
- egyes előírások túlzottan részletesek (ez a felvetés úgy pontos, hogy bizonyos tagországok ezt pozitívnak ítélték, ennél fogva a vélemények különbözőek), ez hátrányosan befolyásolta a vonatkozó nemzeti előírások harmonizációját;

- az Irányelv megkülönbözteti a már meglévő és az új munkahelyeket (Svédország);

- az új előírások gyakorlati megvalósításának beruházás igénye a kis-és középvállalatoknál;

A 89/655 Irányelv:
- túl magas költségek a kis-és középvállalatok számára, amelyek nem rendelkeznek a szükséges pénzügyi forrásokkal;

- hosszú távú befektetések szükségessége a munkaeszközök megfelelő átalakításához;

- nem kellően egyértelmű a megkülönböztetés a munkaeszközök biztonságos használatával, kapcsolatban az Irányelv és a Gépirányelv között (Finnország);

- a már használatban lévő és egy új gép különböző biztonsági szintjeinek meghatározása megnehezíti azok alkalmassá tételét az Irányelv követelményeinek megfelelően (Belgium).

A 89/656 Irányelv:
- a kis-és középvállalatok számára szükséges támogatás hiánya, amely problémákat okozott a megfelelő védőeszközök, általuk történő kiválasztásában;

- a kisvállalatok gazdasági megterhelése, amelyek, számtalan esetben, nem képesek viselni az eszközök költségeit;

- bizonyos munkaadók jelzik, hogy a tudatosság hiánya tapasztalható az alkalmazottak körében, a személyi védőeszközök használatával kapcsolatban.

A 90/269 Irányelv:
- a magas szintű gépesítés és költségek munkahelyek megszűnését eredményezte;

- bizonyos szempontokból az Irányelv túl részletes (svéd vélemény) (ez viszonylagos, mert bizonyos tagországok ezt pozitívnak értékelték);

- számos, olyan munkahely megszűnésének lehetősége, ahol nőket foglalkoztattak;

- az olyan mértékek hiánya, amelyek mások, mint a súlyterhelés és távolság, figyelemmel szünetekre és a pihenési időre.

A 90/270 Irányelv:
- bizonyos problémákat nehéz feloldani, mint pl.: a természetes fény szabályozása, ergonómiailag megfelelő ültetés, bizonyos elektromágneses terek semlegesítésének lehetetlensége (Franciaország);

- nem világos, hogy kivel kell elvégeztetni látásvizsgálatot (szemésszel vagy optikussal) (A problémát Ausztria vetette fel);

- a távmunkával és a munkakörülmények felmérésével kapcsolatos problémák.

További problémák:
- az alkalmazottak részvételének hiánya a működési folyamatokban;

- az irányelvekben, az egészségügyi felügyeletre vonatkozó kötelező, részletes előírások hiánya, emiatt eltérés a különböző tagországok egészségügyi felügyelete szintjeiben és az orvosi bizonyítványok elismerésének nehézségei transznacionális tevékenység esetén.

- az országos munkavédelmi felügyeletek tevékenységének értékelésére vonatkozó követelmények hiánya, ami miatt a munkavédelmi előírások kikényszerítési gyakorlata nem egységes;

- az irányelvek bizonyos előírásai közötti összefüggés hiánya, amiből eredően szükséges olyan rendelkezések harmonizálása, amelyek az alkalmazottak tájékoztatására, részvételére és továbbképzésére, a tanácsadásra, valamint az országok megvalósítási jelentéseire vonatkoznak;

- nehézségek az érvényben lévő előírások hatékony megvalósításában a kis-és középvállalatok területén;

- a foglalkozási balesetekkel és betegségekkel kapcsolatos, harmonizált, európai statisztikai információs rendszer hiánya.