Aki kérdez: Gulyás Péter

- Engem nagyon érdekel, hogyan lehetne spirituális, szellemi szempontokat bevinni egy szervezet (vagy bármi) vezetésébe. Gulyás Pétertől, egyházi fejlesztőtől kérdezem, hogy állnak az egyházi szervezetek e kérdéssel, mit és hogyan tudunk egymástól tanulni e téren?

Gulyás Péter

- Első gondolatom az, hogy nem kell bevinni, mert már ott van. A szervezetek és közösségek életében egyszerre van jelen az Egyéni, az Együttes és az Egyetemes szint, csak míg az első kettő könnyen tetten érhető a hétköznapokban is (pl. egyéni érdekek, vezetői döntések, teameken belüli kommunikáció stb. formájában), addig az utóbbinak van egy rejtőzködő természete. Nem tudjuk könnyen megragadni, főleg nem birtokolni. A spiritulaitást úgy tudnám leírni, mint az egyén vagy a szervezet dinamikus viszonyát ehhez az Egyetemeshez. Szervezetfejlesztőként lehet dolgunk, hogy erre rámutassunk, ha akarunk, és tudunk ezzel a relációval dolgozni.

Amikor az üzleti életben misszióval, vízióval, szervezeti kultúrával, civil szervezeteknél alapértékekkel, az őket lelkesítő ügy megfogalmazásával, egyházi szervezeteknél hitvallásuk vagy lelkiségük konkretizálásával bíbelődünk, mindig az Egyetemeshez való viszonyuk (azaz spiritualitásuk) egy-egy mozaikdarabkáját tartjuk a kezünkben. Ilyen értelemben nincs különbség a három szektor szervezetei között. Az eltérések a reflektáltság és a tudatosság mértékében vannak.

Mi az, ami mégis sajátságos az egyházi szervezetekben?

Az egyház alapításától fogva reflektál erre a spirituális kapcsolatra, önértelmezésének, szervezeti önképének része. Valójában ez a középponthoz tartozás teremtett időtálló közösséget, 2000 évet át- és túlélő struktúrát. Az Egyetemeshez (Istenhez) való egyéni és közösségi kapcsolódásokból tudott az egyház nagy szövete időről időre megújulni; a világ legkiterjedtebb tanulószervezeteként működve, a horizontálison túl a vertikális tanulás alkalmaival is folyamatosan élni.

Egyházi fejlesztőként azt tapasztaljuk, hogy a civil, egyházi és üzleti szektor szervezetei sokat tud(ná)nak egymástól tanulni, ha kilépnek a sztereotípiák világából. Vannak országok (pl. USA) ahol ezek szektorok sokkal közelebb vannak egymáshoz, és teljesen átjárhatóak. Többen lesznek például sikeres üzletemberek bibliai elvekre épített vezetői koncepcióval. A másik irányból is megtermékenyítő lehet a kapcsolat: a forprofit szervezetektől gyorsaság, szervezettség és szakmai profizmus területén sokat tanulhatnak az egyházak, ahol a szakmaiság sokszor "pult alatti termék".

Egy nemrég zajlott három országra kiterjedő vezetői kutatásunk azt vizsgálta, hogy a szakmaiság, menedzsment és spiritualitás hogyan van jelen a vezetők életében. Ezek a vezetői arcélek és dimenziók hogyan járják át, és egészítik ki egymást. Az interjúkból jól láthatóvá vált, hogy akik mindhárom fronton teljesítenek, azoknak a vezetői hatása is teljesebb: szakemberként, menedzserként és bölcs emberként egyszerre hatnak a rájuk bízottakra. "Vezetett vezetőként" pedig ők maguk is megélik a vezetettséget, amely egyszerre felemelő és alázatra hívó tapasztalás sokuknak. A spiritualitás és vezetés kapcsolatában még sok egyéni és közös felfedezni valónk van, ezért konferenciákon és képzéseken is tematizáljuk ezt. Meglátásom szerint itt örök tanulói szerepben maradunk mindannyian. Ettől izgalmas az egész.

KÉRDÉS:

- Siba Balázstól kérdezném a GROW Civil Supportból, hogy mint szervezetfejlesztő hogyan látja, mit adhat a narratológia a szervezeti kommunikáció fejlesztéséhez?