Állásinterjú: távmunka ígéret helyett irodai kényszer? Toborzási átverés

Egy álláskereső esete, amelyet a közösségi médiában látott napvilágot, súlyos etikai kérdéseket vet fel a toborzási gyakorlatokkal kapcsolatban. A jelölt három körös interjún vett részt, mindvégig megerősítve, hogy a pozíció 100%-ban távmunkában végezhető, mivel jelentős távolságra lakik a cég irodájától. Az első körben a HR-es mosolyogva erősítette meg a „remote-first” modellt.

A több órás technikai feladat és a 90 perces panelinterjú után, amikor már minden rendben lévőnek tűnt, a részlegvezető egy mellékes megjegyzésben közölte: Az első hat hónapos betanulási időszakban mindenkit az irodában várunk, hétfőtől péntekig. Ezt követően, ha a teljesítménye megfelelő, tárgyalhatunk egy hibrid modellről. Ez a hír sokkolta a jelöltet, aki rögtön rávilágított az álláshirdetés, a HR-es által ígértek és a középvezető kijelentése közötti ellentmondásra.

A részlegvezető reakciója megdöbbentő volt: nevetve kijelentette, hogy a HR csak azért írja ki így, hogy több jelentkezőt vonzzon be, és hozzátette, hogy az emberek jobban tanulnak, ha fizikailag az asztaluknál ülnek. A jelölt azonnal megszakította a beszélgetést, mélységesen sértve érezve magát. A cég tudott a lakhelyéről az önéletrajzából, mégis órákat vesztegetett az idejéből a toborzási folyamat során.

A cikk felveti a kérdést, hogy vajon ez a fajta megtévesztés valóban működik-e, és miért hazudnak a vállalatok a jelölteknek. Miért vennének fel valakit, aki már az első pillanatban elégedetlen, különösen, ha költözést igényel a munka?

Az Evil HR Lady bejegyzése hangsúlyozza az őszinte, a valóságot tükröző álláshirdetések fontosságát. Ha egy pozíció irodai betanítást igényel, majd hibriddé válhat, ezt egyértelműen közölni kell. Ha egy vállalat nem talál megfelelő jelöltet egy meghirdetett állásra, valószínűleg a fizetés túl alacsony.

Felmérés: ilyen munkahelyen akarnak dolgozni a magyarok

Forrás: Evil HR Lady