Amikor a ló coachol

Július végén jelent meg magyarul Bernd Osterhammel Lovas suttogó - Vezetőknek című könyve. Témája szerint vezetési, cégvezetési kérdésekkel foglalkozik, azonban szokatlan nézőpontból, a lovak példáján keresztül mutatja be a sikeres vezetés alapelveit - írja a bejegyzés.

Ez a Németországban best sellernek számító könyv amellett, hogy az okok feltárását is beleértve áttekinti napjaink vezetési problémáit, leírja azt a lovakkal szemben hatékony vezetői működésmódot, amely párhuzamba állítható az emberi helyzetekkel és egyszersmind kiutat is jelent a könyv bevezető fejezetében felvázolt helyzetből. Gyakorlati példaként, egy másik szálon nyomon követhetjük a szerző mérnöki tervezőirodájának történetét: hogyan sikerült a válság kellős közepén, ráadásul éppen a hanyatló statisztikát mutató építőiparban fellendítenie a vállalkozását és piacvezetői pozíciót elérnie - mindezt azokkal az ismeretekkel, amelyeket a lovaktól tanult, amiket "lovas suttogóként" tőlük hallgatott meg.

De miért is tekinthetjük a lovat a vezetési kérdések "szakértőjének"? A lóba az évezredek során mélyen bevésődött, hogy a szabad természetben élő zsákmányállatként mindig is igen takarékosan kellett bánnia az energiáival: ha nem menekült idejében, az a fennmaradását veszélyeztette, ugyanakkor kerülte a felesleges hajszákat is, hiszen be kellett osztania az erejét. A háziasított egyedek bár csatlakoztak az emberhez, de megmaradt bennük az az ösztön, hogy próbára teszik a vezetőjüket, és ha bizonytalanságot tapasztalnak, nem követik.

Tehát a lovak az erőforrásokkal jól gazdálkodó, hiteles és következetes vezetést várnak el a fajtársuktól éppúgy, mint az embertől. Visszajelzéseikkel ezért ébresztenek kifejezetten ebbe az irányba mutató inspiráló gondolatokat. Ebben az értelemben a lóval való együttműködés nem más, mint sikerélményekre épített tapasztalati tanulás. Az már csak pozitív ráadás, hogy a lovas élményekkel szerzett felismeréseket az emlékek intenzitása és újszerűsége miatt az ember nem felejti el, később könnyebb ezeket a mindennapokban alkalmazni.

Miért is ült lóra az ember néhány ezer évvel ezelőtt? - Azért, hogy gyorsabban haladjon, előrejusson! Pontosan ugyanezt a gyorsabb előrehaladást érhetjük el, ha vezetési kérdésekben a lovas tapasztalatszerzés útját választjuk. Az embernek az időtényező mindig is szűk keresztmetszetet jelentett. Ahogy Jim Rohn megdöbbentően találóan megfogalmazta: "az idő értékesebb, mint a pénz. Pénzed lehet több, de időd véges."

A vezetői fejlődés folyamatát felgyorsítja a lovakkal való együttműködés, az azonnal érkező őszinte visszajelzések. Ha ezekre odafigyelünk, akkor fontos és értékes időt nyerhetünk!

Kovács Judit Erzsébet, CHN Blog
HR Blog