Anti-flow elméletem, avagy hagyjátok a kreatívakat unatkozni!
Amikor az egyetemen Csíkszentmihályi flow elméletét tanítottam, olyanokat mondtam a hallgatóknak, mint például: ha menedzserként azt akarjátok, hogy a munkatársaitok egyre jobban és jobban teljesítsenek, akkor ne engedjétek őket unatkozni! Andó Ildikó a Vezetői mesterműhely blogban azonban már másként látja.
Amikor azonban alaposabban utána gondoltam, úgy tűnt, hogy létezik másfajta útja is a fejlődésnek. Ugyanis jómagam gyakorta akkor voltam szakmailag a legtermékenyebb, amikor semmilyen konkrét feladatot nem kaptam. Többek között egy ilyen időszakomban történt, hogy unalmamban rácuppantam egy térinformatikai alkalmazásra, és teljesen laikusként olyan szintre fejlesztettem a használatát, hogy még a szakmabelieknek is leesett az álla. De az öntömjénezésen túl, több olyan munkatárssal is dolgoztam együtt, akiket frenetikus dolgokra sarkalt az egykedvűség elől való menekülés.
Persze ezzel nem azt mondom, hogy mindenki, aki unatkozik, egy idő után zseniális ötletekkel fog előhozakodni. Ennek ellenére a menedzsereknek mégsem kellene annyira rettegniük attól, ha valamelyik alkalmazottjuknak éppenséggel nem tudnak a képességeiknek megfelelő munkát adni. Sőt, ha egy főnök olyan szerencsés, hogy elszánt és kreatív kollégákat tudhat maga mellett, akkor abban az időszakban, amikor nem adódik ezen dolgozók számára testhez álló tevékenység, talán nem kellene őket mondvacsinált pótcselekvésekkel megnyomorítani. Ráadásul, ez a főnök akár azon is elgondolkodhatna, hogy hagyja őket egy kicsit unatkozni. Mert a kreatív elme az unalomból is képes várat építeni. De nem a lélekölő unalomból, amikor a felettes az alkotó emberi lények munkaidejét tízes IQ-jú ujjgyakorlatokkal tölti ki, és teszi ezt azért, hogy minden egyes percükkel elszámolhasson, merthogy az ilyen értékes alkalmazottakat egyetlen pillanatra sem lehet ám parlagon hagyni.
A teljes cikk a HR Blogon olvasható.
Persze ezzel nem azt mondom, hogy mindenki, aki unatkozik, egy idő után zseniális ötletekkel fog előhozakodni. Ennek ellenére a menedzsereknek mégsem kellene annyira rettegniük attól, ha valamelyik alkalmazottjuknak éppenséggel nem tudnak a képességeiknek megfelelő munkát adni. Sőt, ha egy főnök olyan szerencsés, hogy elszánt és kreatív kollégákat tudhat maga mellett, akkor abban az időszakban, amikor nem adódik ezen dolgozók számára testhez álló tevékenység, talán nem kellene őket mondvacsinált pótcselekvésekkel megnyomorítani. Ráadásul, ez a főnök akár azon is elgondolkodhatna, hogy hagyja őket egy kicsit unatkozni. Mert a kreatív elme az unalomból is képes várat építeni. De nem a lélekölő unalomból, amikor a felettes az alkotó emberi lények munkaidejét tízes IQ-jú ujjgyakorlatokkal tölti ki, és teszi ezt azért, hogy minden egyes percükkel elszámolhasson, merthogy az ilyen értékes alkalmazottakat egyetlen pillanatra sem lehet ám parlagon hagyni.
A teljes cikk a HR Blogon olvasható.
A karrierépítés szakma. Megjelenése előtt elolvastuk, mit ír egy fejvadász az álláskeresőknek a „Karrierszerviz - Kulcs a karrierhez” című könyv második, frissített kiadásában.
Aki válaszol: Endrei-Kiss Judit
Szexuális zaklatás a médiabirodalomban - igaz történet alapján