Anti-flow elméletem, avagy hagyjátok a kreatívakat unatkozni!
Amikor az egyetemen Csíkszentmihályi flow elméletét tanítottam, olyanokat mondtam a hallgatóknak, mint például: ha menedzserként azt akarjátok, hogy a munkatársaitok egyre jobban és jobban teljesítsenek, akkor ne engedjétek őket unatkozni!
Amikor azonban alaposabban utána gondoltam, úgy tűnt, hogy létezik másfajta útja is a fejlődésnek. Ugyanis jómagam gyakorta akkor voltam szakmailag a legtermékenyebb, amikor semmilyen konkrét feladatot nem kaptam. Többek között egy ilyen időszakomban történt, hogy unalmamban rácuppantam egy térinformatikai alkalmazásra, és teljesen laikusként olyan szintre fejlesztettem a használatát, hogy még a szakmabelieknek is leesett az álla. De az öntömjénezésen túl, több olyan munkatárssal is dolgoztam együtt, akiket frenetikus dolgokra sarkalt az egykedvűség elől való menekülés.
Persze ezzel nem azt mondom, hogy mindenki, aki unatkozik, egy idő után zseniális ötletekkel fog előhozakodni. Ennek ellenére a menedzsereknek mégsem kellene annyira rettegniük attól, ha valamelyik alkalmazottjuknak éppenséggel nem tudnak a képességeiknek megfelelő munkát adni. Sőt, ha egy főnök olyan szerencsés, hogy elszánt és kreatív kollégákat tudhat maga mellett, akkor abban az időszakban, amikor nem adódik ezen dolgozók számára testhez álló tevékenység, talán nem kellene őket mondvacsinált pótcselekvésekkel megnyomorítani. Ráadásul, ez a főnök akár azon is elgondolkodhatna, hogy hagyja őket egy kicsit unatkozni. Mert a kreatív elme az unalomból is képes várat építeni. De nem a lélekölő unalomból, amikor a felettes az alkotó emberi lények munkaidejét tízes IQ-jú ujjgyakorlatokkal tölti ki, és teszi ezt azért, hogy minden egyes percükkel elszámolhasson, merthogy az ilyen értékes alkalmazottakat egyetlen pillanatra sem lehet ám parlagon hagyni.
A címben ugyan azt írtam, hogy anti-flow elmélet. De a látszat csalóka. Hiszen a kreatívak éppen attól kreatívak, hogy folyamatosan az önfeledt tevékenységet keresik. Ám lehetetlen egyfolytában flowban lubickolni. Viszont, ha már időről-időre ki kell szakadni a termékeny áramlatból, akkor egy kevéske háborítatlan unatkozás még jól is jöhet. Hiszen, ha nem bénítják meg kényszercselekvések, akkor, ahogyan a parlagon maradt föld, úgy az újító fantázia is képes erőre kapni.
Ami pedig a nyitó mondásomat illeti, továbbra is fenntartom, hogy léteznek olyan munkatársak, akiket a menedzsereknek folyamatosan hajtaniuk kell, ha eredményt akarnak tőlük kicsikarni. De kiegészítem azzal, hogy jó néhányan vannak olyanok is, akiket a főnököknek nem mozgatniuk kell, hanem mozogni hagyni. És ha az unatkozásnak jön el az ideje, hát unatkozni hagyni. Vagy még inkább játszani és kalandozni hagyni.
drai
Hogy ki vagyok, azt magam sem tudom. De valószínűleg kell, hogy legyen bennem egy adag exhibicionizmus, ha a csupasz gondolataimat, mint egy cukrosbácsi, mutogatom.
