Az intuíció hülyeséget eredményezhet?
A hülyeség pszichológiájával foglalkozik Aczél Balázs, pszichológus, aki nemcsak az emberi stupiditás leírásával kapcsolatosan végez kísérleteket, hanem azt is megmutatja, hogyan lehet elkerülni a hülye helyzeteket. A legáltalánosabb útja az idiotizmusnak az a döntéshozatal, amely „zsigerből” jön. Amire „ráérzünk”, ami a „szívünkből jön”. Ez szinte biztos, hogy nemcsak a mi életesélyeinket rontja le, hanem a környezetünket is tönkre teszi.
Falnak támasztott gördeszka, zsúfolt előadóterem a H13-ban. A fültágítósóktól a szaténblúzosokon át az öltöny-tornacipős hipszterekig mindenféle, zömmel huszonéves töltötte meg a „Be Smart Club” rendezvényét, ahol Aczél Balázs a hülyeség pszichológiájáról tartott előadást. „Az emberek általában felismerik maguk körül a hülyeséget”- kezdte a pszichológus a mondandóját.
A tudomány racionalizálni próbálta az érzelemteli emberi reakciókat, viselkedéseket. De a tapasztalat az, hogy azok az évezredek alatt sem lettek racionálisabbak. És, bár sokkal boldogabbak, elégedettebbek lehetnénk, ha ésszerűen viselkednénk, ez mégsem történik meg. Vajon mi történhetett a világban?
Ami félelmetessé teszi a jelenséget, az a függetlensége. Nagy embereknek például még nagyobb tévedései vannak/voltak. Hiszen az ostobaság nem függ az IQ-tól. „ A képesség nem lesz egyenlővé a cselekvéssel”- mondta az előadó, majd egy nagyon meghatározó példát is hozott. Sir Arthur Conan Doyle a Sherlock Holmes megírásakor többször is meg akart szabadulni az őt híressé tevő hős figurától. Túl racionálisnak érezte a detektívet, és mivel olyan korszakban élt, ahol a spiritualitás előtérbe került, úgy gondolta ezt a vezérfonalat kellene neki is követnie. Doyle-nak egyébként olyan szinten sikerült belegabalyodnia a varázsvilágba, hogy a kora egyik leghíresebb szemfényvesztőjéről is elhitte, igazi varázsereje van. Houdini, aki maga is trükkökről és produkcióról, show-ról beszélt az előadásai kapcsán, a Sherlock Holmes írója szemében igazi varázsember volt. Mikor a barátai erre az ellentmondásra figyelmeztették, akkor egy klasszikus „hülyeség-generátorral” felelt a kihívásra. Még nyakatekertebb elméleteket hozott fel, hogy Houdini varázserejét alátámassza.
A hülyeséget - Aczél Balázs szerint - pár jellemzővel egészen jól körül lehet írni.
Ezek közül az első a vég nélkülisége. Minden társadalom kitermelte a maga vezérét, akiket az emelt nagyra, hogy követőik voltak. Ezek a „csatolmányok” szimbiózisba kerültek a hatalmat birtokló egyénnel, annak reményében, hogy a dicsőségből rájuk is jut egy pár morzsa. Érzik, hogy ehhez a vezetőnek feltétlen támogatás, és a minimálisnál is kevesebb kritikára van szüksége. Ennek a hatása törvényszerűen az, hogy a vezetők megrészegülnek a hatalomtól, és belekerülnek abba a szituációba, amikor mindenhatónak, mindentudónak, és sérthetetlennek kezdik magukat érezni. Ez az illúzió vezet a biztos bukáshoz. Amikor a követők elkezdhetnek újabb bálványt keresni.
Az amerikai szociálpszichológia professzor, Carlo M. Cipolla a hülyeségnek a teljesen destruktív szabályrendszerét mutatta be. E szerint a hülyén viselkedő ember nemcsak másoknak, hanem saját magának is ártalmas. A hatalom természetét mutató hatalmi „vonal”, Aczél Balázs szerint egy lefelé mutató vektor, amelynek a kiindulópontja az IQ-ban van, és a bandititzmust átszelve irányul a hülyeség felé.
A hülyeségre szükség van, és szórakoztató
Már a tiltott fáról való gyümölcsevés is olyan metafora, amely azt mutatja be, a butaság elkövetése szükségszerű. Hiszen a tudás megszerzése is egy viszonylag rossz, előnytelen döntés következtében valósulhat meg. Bármely más tudást is csak a végtelen hibázás tanulási útjával tudunk megalapozni.
Elég csak pár, szórakoztatóipari termékre, filmre színdarabra, könyvre gondolni, és könnyen belátjuk, a szórakoztatás különböző rétegeiben végtelen a hülyeség forrása. A Forest Gump, a Gyalog Galopp, vagy a Holló Színház előadásai nagyon szórakoztató arcát mutatják ennek a hülyeségnek. „Egy olyan, paradox helyzet áll elő, hogy éppen az ostobaság miatt lesz kellemes az adott helyzet. Azt élvezzük, hogy lehetőséget kapunk a racionalitás alól való felmentésre” - a szakember szerint.
Az ostobaság olyan viselkedés-sorozat, ami ellen az algoritmusok sora nem tud megvédeni. Vannak ugyan skillek, amelyek általában megóvnak, de a „big picture” gyakorlatilag láthatatlan marad- mondta a pszichológus, miközben egy olyan karikatúrát mutatott, amelyen épp az látszik, hogy valaki saját maga alatt fűrészeli a fát.
Az oktatási rendszer működési módszere az, hogy mások tapasztalatainak összegyűjtésén keresztül explicit tanulási helyzetet hoznak létre. Ez nagyon hasznos, hiszen olyan rutinokat sajátíthatunk el, amelyek azután a döntési helyzetben gondolkodás nélkül, „olcsón” tudunk használni. Ezek a mély minták azonban megtréfálhatnak minket, ugyanis az úgynevezett „megérzések” alapját adó érzetek. „ Néha erősen érzünk valamit, de ezek csak benyomások, amelyek félrevezethetnek minket, ha nincs tudományos értelemben alátámasztva egy-egy tény.”- a pszichológus szerint.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Az intuíció hülyeséget eredményezhet?
2. oldal - A tapasztalati tanulás mély nyomai kiölik a tudatosságot
A civilizáció célja a hülyeség elleni küzdelem
A tudomány racionalizálni próbálta az érzelemteli emberi reakciókat, viselkedéseket. De a tapasztalat az, hogy azok az évezredek alatt sem lettek racionálisabbak. És, bár sokkal boldogabbak, elégedettebbek lehetnénk, ha ésszerűen viselkednénk, ez mégsem történik meg. Vajon mi történhetett a világban?
Ami félelmetessé teszi a jelenséget, az a függetlensége. Nagy embereknek például még nagyobb tévedései vannak/voltak. Hiszen az ostobaság nem függ az IQ-tól. „ A képesség nem lesz egyenlővé a cselekvéssel”- mondta az előadó, majd egy nagyon meghatározó példát is hozott. Sir Arthur Conan Doyle a Sherlock Holmes megírásakor többször is meg akart szabadulni az őt híressé tevő hős figurától. Túl racionálisnak érezte a detektívet, és mivel olyan korszakban élt, ahol a spiritualitás előtérbe került, úgy gondolta ezt a vezérfonalat kellene neki is követnie. Doyle-nak egyébként olyan szinten sikerült belegabalyodnia a varázsvilágba, hogy a kora egyik leghíresebb szemfényvesztőjéről is elhitte, igazi varázsereje van. Houdini, aki maga is trükkökről és produkcióról, show-ról beszélt az előadásai kapcsán, a Sherlock Holmes írója szemében igazi varázsember volt. Mikor a barátai erre az ellentmondásra figyelmeztették, akkor egy klasszikus „hülyeség-generátorral” felelt a kihívásra. Még nyakatekertebb elméleteket hozott fel, hogy Houdini varázserejét alátámassza.
A hülyeség végtelen
A hülyeséget - Aczél Balázs szerint - pár jellemzővel egészen jól körül lehet írni.
Ezek közül az első a vég nélkülisége. Minden társadalom kitermelte a maga vezérét, akiket az emelt nagyra, hogy követőik voltak. Ezek a „csatolmányok” szimbiózisba kerültek a hatalmat birtokló egyénnel, annak reményében, hogy a dicsőségből rájuk is jut egy pár morzsa. Érzik, hogy ehhez a vezetőnek feltétlen támogatás, és a minimálisnál is kevesebb kritikára van szüksége. Ennek a hatása törvényszerűen az, hogy a vezetők megrészegülnek a hatalomtól, és belekerülnek abba a szituációba, amikor mindenhatónak, mindentudónak, és sérthetetlennek kezdik magukat érezni. Ez az illúzió vezet a biztos bukáshoz. Amikor a követők elkezdhetnek újabb bálványt keresni.
Az amerikai szociálpszichológia professzor, Carlo M. Cipolla a hülyeségnek a teljesen destruktív szabályrendszerét mutatta be. E szerint a hülyén viselkedő ember nemcsak másoknak, hanem saját magának is ártalmas. A hatalom természetét mutató hatalmi „vonal”, Aczél Balázs szerint egy lefelé mutató vektor, amelynek a kiindulópontja az IQ-ban van, és a bandititzmust átszelve irányul a hülyeség felé.
A hülyeségre szükség van, és szórakoztató
Már a tiltott fáról való gyümölcsevés is olyan metafora, amely azt mutatja be, a butaság elkövetése szükségszerű. Hiszen a tudás megszerzése is egy viszonylag rossz, előnytelen döntés következtében valósulhat meg. Bármely más tudást is csak a végtelen hibázás tanulási útjával tudunk megalapozni.
Elég csak pár, szórakoztatóipari termékre, filmre színdarabra, könyvre gondolni, és könnyen belátjuk, a szórakoztatás különböző rétegeiben végtelen a hülyeség forrása. A Forest Gump, a Gyalog Galopp, vagy a Holló Színház előadásai nagyon szórakoztató arcát mutatják ennek a hülyeségnek. „Egy olyan, paradox helyzet áll elő, hogy éppen az ostobaság miatt lesz kellemes az adott helyzet. Azt élvezzük, hogy lehetőséget kapunk a racionalitás alól való felmentésre” - a szakember szerint.
A hülyeség megjósolható, és el is kerülhető
Az ostobaság olyan viselkedés-sorozat, ami ellen az algoritmusok sora nem tud megvédeni. Vannak ugyan skillek, amelyek általában megóvnak, de a „big picture” gyakorlatilag láthatatlan marad- mondta a pszichológus, miközben egy olyan karikatúrát mutatott, amelyen épp az látszik, hogy valaki saját maga alatt fűrészeli a fát.
Az oktatási rendszer működési módszere az, hogy mások tapasztalatainak összegyűjtésén keresztül explicit tanulási helyzetet hoznak létre. Ez nagyon hasznos, hiszen olyan rutinokat sajátíthatunk el, amelyek azután a döntési helyzetben gondolkodás nélkül, „olcsón” tudunk használni. Ezek a mély minták azonban megtréfálhatnak minket, ugyanis az úgynevezett „megérzések” alapját adó érzetek. „ Néha erősen érzünk valamit, de ezek csak benyomások, amelyek félrevezethetnek minket, ha nincs tudományos értelemben alátámasztva egy-egy tény.”- a pszichológus szerint.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Az intuíció hülyeséget eredményezhet?
2. oldal - A tapasztalati tanulás mély nyomai kiölik a tudatosságot
Mi történne, ha egy napra minden nő szabadságra menne?