A tapasztalati tanulás mély nyomai kiölik a tudatosságot
Darwin, az evolúciós biológia atyja a házasságkötése előtt egy hosszú pro-kontra listát állított össze a házasodás és az agglegényélet mellett. Súlyokat rendelt az egyes állítások mellé, és e mentén döntött, az egyébként szerelmi kapcsolat sorsáról.
Ez egy erős példája annak, hogy milyen dilemmázási módszerekkel élhetünk. Egy példa azonban minden döntést felülír. Ez pedig az anyanyelvünk használatával kapcsolatos kérdések. „Mindenki tudja, hogy a kanál szó többesszáma „kanalak”, és azt is tudjuk, hogy a banán szó többesszáma nem a „bananak”. Nem tudjuk miért, de biztosak vagyunk az igazunkban. A rossz nyelvi használatot minden esetben felismerjük. Ugyanígy felismerjük két emberi arcot ábrázoló kép közül azt, amelyik a női vonásokat mutatja, hiszen rengeteg tapasztalatot szereztünk a női arc felismerése tekintetében. A tapasztalati tanulás olyan mély nyomot hagy, hogy elveszik a tudatosságnak még az esélye is.
Ami fenyegetés, az egyben lehetőség is
A pszichológus felsorolt pár döntési torzító tényezőt, amelyet jó felismerni működés közben. Az egyik a keretezési torzítás, amikor a más-más környezetbe kerülve megváltozik a hozzáállásunk az adott dologhoz. Ha pozitív, vagy negatív keretbe kerül az adott tény, más lesz a kockázatvállalási hajlandóságunk, hiszen nem mindegy, hogy a 80 százalékos pontosságra, vagy a 20 százalékos hibázásra hívjuk fel a figyelmet. Ebben az esetben érdemes átkeretezni a környezetet, vagy egy egészen új keret is hasznos lehet.
Torzít az úgynevezett „elsüllyedt költségek problémája” is. Túl nagy a nyomás a rajtunk akkor, ha valami sok pénzbe kerül. Ebben az esetben feltétlenül fel akarjuk használni az adott tárgyat, szolgáltatást, akkoris, ha csak veszítünk vele. Végignézzünk a szörnyű filmet, mert, ha már beültünk rá, nem hagyhatjuk veszni a pénzt. Pedig, de. Amit elköltünk, azt nem lehet visszahozni, csak a jövőt lehet még alakítani. Ha a költséget pénz helyett időben számoljuk, elkerülhetjük azt, hogy fussunk a pénzünk után.
Mind közül a túlzott magabiztosság a legveszélyesebb torzító tényező. Amikor a tudásunkról, képességünkről többet hiszünk a valóságnál. Úgy lehet elkerülni ezt a tévútra vivő magatartást, ha folyton kérdezzük magunktól, honnan tudhatnánk, ha nem lenne igazunk. Illetve a múltat figyeljük, mert az elég jól előre jelzi a jövőt.
A hülyeség „szentháromsága”
Óriási egyetértés van a közbeszédben abban, mi az, ami hülyeség, de mégsincs megfogalmazva szabatosan ez a jelenség. Aczél Balázsék közel 200 történetet hallgattak meg, és azonosították be a hülyeség három legjellemzőbb megjelenését.
Az első ezek közül a magabiztos tudatosság, amely feltételezi a tudást, de valójában nincs meg ez a tudás a jó fellépés. A másik a monitorozás hiánya, amikor nem lépünk hátra, és a rutin vezet minket bele a hülyeségbe. A harmadik a kontroll hiányba, amikor megvan a tudás, az ellenőrzés is megtörténik, de mégis megcsinálunk valamit, amit nem kellene.
A leglényegesebb az, hogy elkezdjük megérteni, mi fontos egyénként az embereknek, mert akkor e mentén kerülhetjük el a rossz döntéseinket - zárta az előadását a pszichológus.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Az intuíció hülyeséget eredményezhet?
2. oldal - A tapasztalati tanulás mély nyomai kiölik a tudatosságot