Dolgoznak – de nincs munkájuk: így terjednek a kamuirodák

Minden hétköznap reggel úgy indul Xiao Ding napja Pekingben, mint bármelyik fiatal irodai dolgozóé: felöltözik, összepakol, majd elindul „dolgozni”. A különbség csupán annyi, hogy nincs állása. Egy nyilvános könyvtárban tölti a napjait, laptop előtt ülve, munkarendet tartva – miközben közel két éve munkanélküli, írja a CNA.

A harmincéves nő nem mondta el családjának, hogy felmondott. Mint fogalmazott, nem akarja ezzel a családját terhelni.

A munkába járás számára nem megtévesztés, hanem fegyelem kérdése: segít rendszert adni a napjainak és és fenntartja azt a belső kényszert, hogy ne adja fel az álláskeresést. 

Xiao több mint ezer önéletrajzot küldött ki, mindössze négy interjúra hívták be – sikertelenül. A sikertelen keresés mélypontra sodorta: napokat töltött ágyban, céltalanul görgetve a telefonját. „Akkor értettem meg igazán, mit jelent elveszteni az élet értelmét. Úgy éreztem, semmi értékem nincs a társadalom számára” – mondta.

Nincs egyedül ezzel az érzéssel. Kínában egyre több friss diplomás és fiatal felnőtt választja a „pretend to work”, vagyis a „mintha dolgozna” életformát, hogy megbirkózzon a megugró ifjúsági munkanélküliséggel. Júliusban a 16–24 évesek körében – a tanulókat nem számítva – 17,8 százalékra emelkedett a városi munkanélküliségi ráta, ami 11 hónapos csúcsnak számít.

A jelenség a szakértők szerint komoly társadalmi feszültségeket takar. Zhan Yang, a Hongkongi Politechnikai Egyetem kulturális antropológusa szerint a „pretend to work” öniróniával átszőtt megküzdési stratégia:

egyszerre fejezi ki a kiábrándultságot és a társadalmi elvárásokhoz való ragaszkodást.

Kínában ugyanis a munka nem pusztán megélhetés, hanem identitás kérdése. A produktivitás szorosan összefonódik az önértékeléssel, ezért a „munkát eljátszó” fiatalok valójában a normalitás, a közösséghez tartozás és a jövőbe vetett hit látszatát próbálják fenntartani.

Ezt az igényt szolgálják ki az egyre népszerűbb „ál-irodák” is. Hangcsouban, Sanghajban vagy Sencsenben már olyan helyek működnek, ahol napi néhány jüanért bérelhető íróasztal, lehet „bejelentkezni” reggel kilenckor, sőt még céges kitűzőt is adnak. A Pretend To Work Unlimited Company nevű hangcsoui iroda például teljes munkahelyi környezetet kínál – főnök és fizetés nélkül.

A helyet üzemeltető Chen Yingjian szerint ezek segítenek visszaszerezni az önbizalmat és elkerülni az elszigetelődést. Szigorú szabályok vannak: nincs alvás, nincs játék, nincs hangoskodás. Aki ide jár, az dolgozni akar – még ha egyelőre nincs is hivatalos állása.

A fiatalok mellett harmincas és negyvenes éveikben járó szabadúszók és vállalkozók is megjelennek ezekben az irodákban. Számukra az alacsony költségű, de strukturált munkakörnyezet jelent alternatívát az otthoni elszigeteltséggel szemben.

A szakértők hangsúlyozzák: a „pretend to work” nem azonos a „lying flat” (lefekvés, visszavonulás) mozgalmával. Bár mindkettő válasz a bizonytalan jövőre, az előbbi inkább a várakozásról, a beilleszkedés reményének fenntartásáról szól. A fiatalok többsége továbbra is törekvő, csak éppen egy olyan gazdasági környezetben, amely kevesebb lehetőséget kínál.

Xiao Ding számára a „mintha dolgozna” életmód a normalitás illúzióját adja. „Segít elhinni, hogy ha egyszer kapok egy állást, gyorsan alkalmazkodni fogok” – mondta. 

kép: freepik