Egy coach-hallgató szívéből

Megoldásorientáltságtól a rendszerszemléleten, folyamatorientáltságon, kapcsolatközpontúságon át a proaktivitásig, mennyiségre hajazó piacvezetőktől külföldi társ-szervezeteken át az ismertségig mindenféle meggyőző érvekkel szolgálnak a coach képzést kínáló cégek honlapjaikon. Egyre többen említik az önismeretet, hangsúlyt kap a saját esetek feldolgozása, az akvárium coaching (egy valós coaching ülés végignézése), tanácsadás, szupervízió, nyílt napok, s megjelenik a távoktatás is.

Tegyük fel, hogy a választáskor racionális döntést hozunk: felsoroljuk a szempontjainkat, súlyozzuk azokat (1-10), a cégeknek pontszámokat adunk (1-100), ezeket összeszorozzuk és a legtöbb pontot kapottat választjuk. Ahogyan benyomásaink, úgy ez sem garantálja, hogy jó iskolát választunk és azt kapjuk, amire számítunk, amire szükségünk van. Most azonban tegyük félre a döntés súlyát. Íme egy projekció, mint egy három hónapot összefoglaló mozifilm „előzetese”, melynek címe: Life Coach képzés.

Első nap, izgatottan érkezem, a terembe lépve máson is látszik a jóindulatú feszültség, amit szertefoszlat a bemutatkozás és a stresszoldó közös kávézás. Egy-két mondatváltás és már kezdünk is. Bemutatkozás – de nem a szokásos módon: itt nincs helye szépítésnek, „csomagolásnak”, netán hazugságnak. Ki vagyok én? Egyikünk sírva fakad. Megdöbbenünk. Hiszen még nem is kérdeztünk semmi kínosat, nem vájkáltunk egymás életében, csak őszinteségre ösztönöztük egymást, megtisztelve egymást – ha szabad ezzel élnem, semmi spirituális vonalat nem belegondolva – szívünk megnyitásával.

Néhány héttel később új tanár érkezik és újra be kell mutatkoznunk: mi alakítja az identitásunkat. Az előbb említett hölgy sírás nélkül, büszkén, mosolyogva mesél magáról! ... Ezt tette néhány hét alatt az önismeretre fókuszálás, a tisztulás, a pozitív visszajelzés.

Harmadik alkalom, érkezik hozzánk egy ügyfél, „élő eset”, aki tudja, hogy mire vállalkozott, de ő maga sem tudja, mire számítson. Mi is meg vagyunk szeppenve, nem is ismerjük, mégis bátran kérdezzünk tőle? Rendben, gyakoroljunk, ha már lehetőséget kaptunk. Figyelve a nonverbális kommunikációját látjuk, hogy kényelmetlenül érzi magát: markolja a szék karfáját, keresztezi lábait, tördeli az ujjait. Amikor rákérdezünk a konkrét problémára, sírva fakad. Később olyan érzésekre derül fény, amin az alany is legalább annyira meglepődik, mint mi magunk.

Szerencsére oktatónk tapasztalt coach: higgadt marad, kezeli a helyzetet, s mi nem bánjuk, hogy a gyakorlat átvált akvárium coachingba. Mi csak nézzük és fejben jegyzetelünk: mennyi mindenre kell figyelni, mi mindenre kell felkészülnünk lelkileg, mekkora súlya van annak, hogy milyen kérdéseket teszünk fel és hogyan reagálunk a válaszokra! ... Ezt tette egy konkrét eset feldolgozása, a lehetőség megteremtése, a több éves szaktudással rendelkező oktató példamutatása.

Egy kezemen bőven meg tudom számolni, hányszor volt példa frontális oktatásra, de még ekkor is interaktív formát öltött. Ettől függetlenül természetesen megkaptuk a tankönyveket elektronikus formában (több tízezer forintot spórolva), s minden héten egy-egy témát feldolgozó diasort, de tudjuk, mi teszi a mestert, így a hangsúly az elmélet gyakorlatba ültetésére helyeződik.

Mi szükséges egy coach sikeressé válásához? A legtöbben nem tudják, a kezdéskor mi lesz a legnagyobb feladat számukra. Egy könyvet bemagolni, gyakorlatokat, sémákat elsajátítani nem nehéz feladat. Megbírkózni azonban magunkkal, a határainkkal, a konfliktusainkkal: ez a valódi kihívás. Ezek után rátérhetünk másokra: a körülöttünk lévők megismerésére. Ami nem azt jelenti, hogy tudjuk a nevét, a munkáját, hobbiját. Mi okoz neki örömet? Mik az álmai? Mik a gyengeségei? Milyen nehézségekkel kell szembenéznie? Jó úton halad-e? Hatékony-e? A csoportos képzéseknek nagy előnye, hogy „gyakorolhatunk egymáson”. A testbeszédelemzéstől a probléma felderítésén át a különböző coaching technikákig bezárólag majdnem mindent.

Be kell élesítetünk a receptorainkat: érzékenynek kell lennünk a többi emberre. Nem honlapra, nem hívószavakra, nem képekre. Hallgassunk a szívünkre és kezdjünk el gyakorolni már most, a képzés kiválasztásakor: hívjuk fel a jelölteket, és figyeljünk válaszaikra! Ha nem válaszolnak hívásunkra, vagy kérdéseinkre agresszíven, tolakodóan reagálnak – tudhatjuk, mire számíthatunk később. Ahhoz, hogy minket jó coachcsá képezzenek, a leendő oktatóinknak OKÉ-nak szükséges lenniük. Nincs több titok.

Mavrák Katalin, végzős Life Coach hallgató
LINEO International Consulting Kft.