Egy helyben topogtam vagy előrehaladtam?

„Jó kiindulási alappal rendelkeztem, hiszen megvolt, hogy mire akarom felépíteni ezt az időszakot. Amiket kitaláltunk, azt meg is csináltam – ám a nagy eltelt idő miatt célt vesztettem. Olyan állapotba kerültem, ahonnan megint ki kellett találni, hogy mit is szeretnék, mik a prioritások. A mostani ülés első harmada arról szólt, hogy újra irányt találjak.” A coach ebben az esetben úgy tud segíteni, hogy megmutatja a coachee előtt álló lehetőségeket: általában egy új nézőpont bevezetése máris új lehetőségeket tud feltárni. Mákos Nándor, Marci coach-a szerint a cél újrakalibrálása volt az első feladat ezen a találkozáson.

„Az ülés következő részében megtaláltuk azt a következő mérföldkövet, amit egyedül nem, csak Nándorral tudok megvalósítani: gyakorlatilag elkezdtünk végigvenni egy sor olyan kommunikációs szituációt, amikből fel kell készülnöm. Azt a részét a történetnek, hogy én hogyan akarok megtervezni egy beszélgetést, ezt vettük végig lépésről lépésre. Megpróbáltuk azt gyakorolni, hogy Nándor végigvezetett egy-egy beszélgetés fázisain, honnan hová akarok eljutni, valójában milyen folyamat egy beszélgetés, hogyan lehet megérteni a problémát, milyen alternatívák állnak előttem, milyen eshetőségekre kell felkészülni. Ha nem vezet végig, soha nem jut eszembe, hogy egy beszélgetést ilyen formában is lehet tervezni.” Nándor szerint az önállóság és a döntésekért való felelősségvállalás is egy-egy olyan téma, melyet minden esetben szem előtt tart: segít, de nem akarja, hogy a coachee nélküle képtelen legyen lépni, döntést hozni, nem akar függő helyzetet, valamint végig érezteti azt a tényt, hogy a felelősség nem a coach vállán nyugszik: az minden esetben a coachee-é.

Az ülés második harmada arról szólt, hogy Marci a saját céljait próbálta megérteni egy kommunikációs folyamatban. Helyzetelemzés során átvették, hogy mely lépésekre kell előre felkészülnie, ennek az életben megvalósítását is gyakorolták.

„Közben már látni kell azt is, hogy a coachingüléseink vége felé vagyunk, már túl vagyunk a folyamat felén – talán 4 ülés van még hátra. Az ülés harmadik harmadában arra kerestük a választ, hogy honnan hova sikerült eljutni, hova érdemes eljutni.”

„Picit az az érzésem, hogy az eredetileg kitűzött céljaim mégsem olyan könnyen elérhetők, mint én arra gondoltam az elején és lehet, hogy teljesen más cél felé kell elmennem. Ez a beszélgetés arra szolgált, hogy mindketten tisztán lássuk, hogy ki mennyire látja maga előtt a célt, mennyire tartja megvalósíthatónak.” Ezt Nándor is hasonlóan látja: az elején egyszerűnek tűnő, ám hatalmas cél elérése már nem tűnik olyan könnyűnek. Fontos világosan látni, hogy nem az árral sodródunk, Marci szerint mindenképp az a legfontosabb a coachingfolyamatban, hogy lássa: szembe akar-e menni az árral, vagy várva a csodára, sodródni akar vele. Marci szerint ez a tudás, képesség hasznos lehet másnak is ebben a folyamatban – ám nehezen ültethető át a gyakorlatba. „Érzem, hogy fel kell pörgetnem a dolgokat, mert fogy az időm, lépni kell.”

Szóval a cél még mindig képlékeny, de Nándor, Marci coacha kiemelte, hogy ez nem probléma. Az embernek a coachingfolyamat során változhat a célja – ami a lényeg, hogy legyen cél. „Ne egy időről időre lezajló beszélgetés legyen, hanem saját fejemben megszervezett beszélgetés kell legyen”- mondja Marci.

A következő 2-3 hétre Marci azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az egész beszélgetéstervezést gyakorlatba ülteti át – 3-4 ilyen konkrét céllal zajló beszélgetést szeretne lefuttatni.

Fotó: 168 óra