Egyszerűen csak mondjunk nemet!

A kolléga elment, a főnök megkéri, hogy néhány hónapig pótolja – és ennek másfél éve. Közben teljesen kimerült, a család már szinte meg sem ismeri, és a munkában szaporodnak a hibák. Többször is említette a helyzet tarthatatlanságát a főnökeinek, de semmi sem változott, ugyanakkor azonnal ugrik, ha csörög a telefon. Ismerős a sztori? Manapság, amikor a legtöbb európai – és magyar – munkavállaló feje fölött állandóan ott lebeg a munkanélküliség réme, egyre többen és többen kerülnek ebbe a helyzetbe. Nem akarnak, nem mernek nemet mondani a főnöküknek, pedig a kedvetlenül végzett pluszmunka ára a burnout, a kiégés.

Mint azt a Piac és Profit korábban megírta, a kiégés szakszóval leírt pszichés állapot lassan üzleti fogalommá válik. Amit takar, fontos figyelmeztetés egyénnek és munkahelynek egyaránt. A kiégett vagy a kiégés határán lévő munkavállaló mérhető károkat okoz saját magának, de az őt alkalmazó vállalatnak is. A kiégett dolgozó ugyanis a körülötte lévőkre is negatív hatással van. Fokozott veszélyt jelent, ha a csapatában domináns szerepet tölt be, ha kis létszámú csapatban dolgozik, vagy ha a vállalat szempontjából kritikus fontosságú munkakört tölt be.

A munkaadók tehát jól teszik, ha ügyelnek a tünetekre. (Szakértőnk írásából megtudhatja, hogy mire érdemes figyelni!) Ugyanakkor a munkavállalóknak is meg kell tanulniuk nemet mondani. Ebben segít Gudrun Happich tréner, aki blogbejegyzésében néhány tanácsot ad azzal kapcsolatban, hogyan kerülhetjük el a kiégést!

Ki az áldozatszerepből!

Senki sem ismeri a határainkat nálunk jobban – és senki sem képes megvédeni ezeket a határokat rajtunk kívül. Ha folyamatosan megsértjük őket, ha egyre többet és többet vállalunk, akkor ne csodálkozzunk, hogy a főnökünk egyre több feladatot terhel ránk. Ne legyünk áldozatok!

Fogadjuk el a határainkat!

Ahhoz, hogy megvédhessük magunkat a túlterheléstől, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy bizony a mi képességeinknek, munkabírásunknak is vannak határai, éppúgy, ahogy egy nap is csak 24 órából áll. A határaink nem gyengeségünket jelzik, hanem éppen ellenkezőleg, minket védenek a kiégéstől.

Hol húzódnak a határok?

Minden embernél más és más ponton következik be az „eddig és ne tovább” érzete. Amikor úgy érzi, hogy már nem bír el többet, vagy egyszerűen „nem éri meg”, akkor valószínűleg már át is lépte teljesítőképessége határait. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a túlterhelésnek ára van: a magánéletünk, az egészségünk és bizony akár a karrierünk is kárát láthatja.

Egyszerűen mondjon nemet!

Nemet mondani egyszerűnek tűnhet, de nem az. Ha a főnöke egy szívességre kéri, vagy pluszfeladatot kell elvállalnia, minden esetben mérlegelje alaposan, hogy mennyire terheli meg az új feladattal magát és ennek milyen ára lesz. Ha az ár túl magas, inkább mondjon nemet a felkérésre, ez még mindig jobb megoldás, mintha túlterheli magát. Aki ugyanis túlterhelt az figyelmetlen is és előbb-utóbb elkerülhetetlenül hibázni fog, amit a munkaadók általában rosszul tolerálnak.