Eltűnőben a nemi szerepek

Manapság nincsenek könnyű helyzetben a nők. Férfitársaikhoz képest sokszor kevesebbet keresnek ugyanabban a pozícióban, véleményüket kevésbé kérik ki a döntéshozatalban, és még az előmeneteli lehetőségeik is szűkebbek - már amikor munkához jutnak, hiszen az állásinterjúkon a cégek arcátlan módon szűrik, a közeljövőben vajon teherbe ejtik-e őket vagy sem. Az ilyen atrocitások elkerülése érdekében a fejlettebb társadalmak antidiszkriminációs törvényekkel, illetve azokat foganatosító hatóságokkal lépnek fel, hiszen - profán kifejezéssel élve - a nő is ember, s ér ugyannyit a munkája, mint egy férfié. Ennek fényében a jogkövető cégek kénytelenek fokozottan ügyelni arra, hogy munkatársaikat kizárólag dolgozókként kezeljék, ne pedig nők és férfiak gyülekezeteként. A pozíciókat, tisztségeket uniszexre szabják (például steward és stewardess helyett már csak légiutaskísérő létezik) vagy épp ellenkezőleg, nemekre lebontva nevezik el (kutató/kutatónő), és szigorú házirendben rögzítik, hogy semmiféle megjegyzést ne lehessen tenni a nemi jellegekre.

Az indíték érthető, viszont nem feltétlenül egészséges, és nem kell okvetlenül az Egyesült Államokra gondolni, ahol már egy csinos kosztüm dicsérete is szexuális zaklatásnak minősülhet. A férfi-női szerepeket ugyanis nem csak otthon, a barátaink, ismerőseink körében gyakoroljuk, hanem a munkahelyen is. Egy nő feldobja a zord férfiaktól hemzsegő munkahelyet, ahogy egy férfi is a cserfes nőkkel teli környezetet. Nem véletlen, hogy a cégek - ha bevallják, ha nem - felvételkor igyekeznek kiegyensúlyozni a nemek arányát, jogilag legyen bármennyire is diszkriminatív az eljárásuk.

Profizmus mindenekelőtt

Ettől függetlenül csak minimális mértkében van helyük a nemi szerepeknek a munkahelyen, vallja Csaposs Noémi, a Select Humánerőforrás Kft. ügyvezető-tulajdonosa. - A vállalatoknak, szervezeteknek egyedül a teljesítmény számít, márpedig az nem nemi szerepek kérdése. Véleményem szerint külön lehet választani a munkahelyet az otthontól, ehhez a maga szakmájában mindenkinek elég profinak kell lennie. Természetesen senki sem tagadhatja meg önmagát, mindenki hozott anyagból, illetve meghatározott nemi identitásból dolgozik, de manapság bármennyire is kezdenek összemosódni a különböző - nemi - szerepek, akkor sem lehet azonos a munkahelyi és az otthoni szerep. A munka világában mindenkor a teljesítmény számít, márpedig az az egyéni képességektől függ, illetőleg kell hogy függjön - fejtette ki a szakember.

Csaposs Noémi szerint ez ellen még az sem lehet kifogás, hogy bizonyos készségek, tulajdonságok inkább csak egy adott nemhez köthetők. Elvégre általában hiába jobbak a férfiak a döntéshozatalban, a problémamegoldásban, a nők pedig a monotóniatűrésben, kommunikációban, empátiában, ha időről időre feltűnik egy - illetve az egyre nagyobb társadalmi elfogadottság révén több - üdítő kivétel a másik nemből. - Ezen okból kifolyólag igenis van létjogosultsága a feminista szólamoknak, bármennyire is minősítik azokat sokszor túlkapásnak. A tökéletes egyenjogúság megvalósítása minden nemi különbözőség ellenére egy kívánatos/követendő cél, mert a lehetőség mindenkinek jár, akkor is, ha a statisztika más életutat vetít előre - mutatott rá az ügyvezető-tulajdonos.

Rugalmatlan a magyar vezetői kultúra

A mai Magyarországon azonban egyelőre a statisztika az úr. Női vezetőket még lehet találni a cégeknél, felsővezetőket viszont alig-alig. - Mindez nem azért van, mert a nők nem akarnak karriert csinálni, hanem mert elnyomják őket. Nőként vezető pozícióban mindig bizonygatni kell a rátermettséget, márpedig ez az amúgy is felelősségteljes munka mellett több mint fárasztó. Mert lehet, hogy valaki jó vezető, de nem biztos, hogy folyton harcolni akar. A nőket már idejekorán elriasztják a felsőbb pozícióktól, annak ellenére, hogy arányaikban több közöttük a diplomás, tehát a tudásuk elviekben megvan hozzá - magyarázza Csaposs Noémi, hozzátéve: nem minden nő akar azonban vezető lenni, az a kevés pedig, aki mégis megpróbálja, szenved. Általában már kezdettől fogva lenézik őket, vagy legalábbis tisztes távolból figyelik ténykedésüket; és ez még csak a jobbik eset, hiszen a kiélezettebb helyzetekben gyakorta érik őket hímsoviniszta megjegyzések, "biztos nehéz napja van" típusú beszólások, illetve egyéb vulgáris megnyilvánulások.

Pedig egyáltalán nem hátrány, ha a vezetők közt nő is akad. -Nagyon jól bevált gyakorlat például az, amikor egy férfi felsővezető alatt egy női vezető dolgozik: az előbbi megküzd a külső elemekkel, míg az utóbbi biztosítja hozzá a megfelelő hátteret. Ezért is hiszem, hogy a koedukált munkahelyen jobb dolgozni, sőt minél jobban törekszik egy vállalat a diverzitásra, annál jobb - hívta fel a figyelmet Csaposs Noémi. Meglátása szerint a különböző nemek, korok, személyiségtípusok ugyanis nem csak a munkakapcsolatokat pezsdítik fel, de a cégnek is nagyobb esélyt adnak a túlélésre, illetve fejlődésre. Sosem tudhatjuk, mikor mire lesz igazán szükségünk: egy agilisabb fiatalra, egy bölcsebb, higgadtabb vén rókára vagy éppen egy egészségesen kritikus 40-esre.

Megoldás: a jövő?

Bármilyen egyenlőtlenségről is legyen szó, hosszú távon egy társadalom sem képes azt elviselni. Nem meglepő tehát, hogy az utóbbi évtizedekben - a nyugati szabadelvű eszmék betörésével -egyre többen sürgették az állam keményebb fellépését. Az antidiszkriminációs frázisok végül olyannyira megragadták a média figyelmét, hogy rövid időn belül már nemcsak a gazdaságot, hanem a politikát is célba vették, bevezetve a női kvóta fogalmát, vagyis amikor kvótával adnak esélyt a politikai pályára vágyó nőknek. Csaposs Noémi szerint azonban nem ez a megoldás. Szerinte a változást nem lehet erővel kikényszeríteni. Nem női kvóta kell, hanem jó munkakultúra. A fejekben kell megtörténnie a változásnak, ehhez pedig sajnos csak a következő generáció jelentheti a reményt. Fel kell nőnie egy társadalomnak, amelyik már jó példákon szocializálódott és nem ütközik meg azon, ha egy nőt neveznek ki a szervezet élére. Ehhez mindenekelőtt a fiatalok környezetében kell változást elérni; például módot találni arra, hogy nő is lehessen dékán az egyetemeken. Amíg ez nincs meg, elképzelni sem tudják, hogy másmilyen is lehet a világ, és végül ugyanoda jutnak, mint a mostani generáció - véli a szakember.

Természetesen mindezek mellett saját magunkban is keresni kell a hibát, a nemi különbözőségekből ugyanis egyik fél sem kovácsolhat előnyt. Ahogy a férfiaknak nem szabad visszaélniük a hatalmukkal, úgy a nőknek sem szabad kihasználni a nőiségüket. - Különbséget kell tenni azonban aközött, hogy valaki tudatosan vagy tudattalanul él az adottságaival. Lehet, hogy valaki a gyerekkorában csak megszokta, hogy mindig szépen mosolyog, és ezért kap meg mindent, valaki viszont számításból teszi ugyanezt; mondanom sem kell, ezt én sem preferálom. Mint az élet legtöbb területén, itt is egy egészséges arányt kell eltalálni és akkor senkivel sem történik a nemi különbözőségek nyomán igazságtalanság - összegezte Csaposs Noémi.