Látványos kirúgások és a következmények - ikonikus elbocsátások mozifilmekben

Bár a munkáltatók ma már rendelkeznek számos eszközzel, hogy az elbocsátást gondoskodóbbá, humánusabbá tegyék, ezekkel egyrészt nem mindenki él, másrészt empatikus kommunikációtól függetlenül az elbocsátás, annak az érzése, hogy valakire nincs szükség, a megélhetés veszélybe kerülése, az anyagi bizonytalanság, hosszú távú hatással lehet a személyiségre, a mentális állapotra.

A hollywoodi filmekben pedig egyébként sem a gondoskodó attitűd jelenik meg, hiszen minél megrázóbb, minél látványosabb, annál jobb a történetnek. Ráadásul a forgatókönyvíróknak is remek alkalmat ad, hogy az állását elveszítő hős valamilyen újdonságba kezdjen, felfedezze önmagát, fejlődjön a személyisége, és megmutassa, hogy ettől még nincs vége a világnak. Vagy éppen ennek az ellenkezője történik, amikor a törés nem csak a személyiségre, hanem a környezetre is kihat, mint például az Összeomlás vagy az Amerikai szépség című filmekben. Ez pedig akár társadalomkritikára is lehetőséget nyújt.

Összeomlás

Ha már a fenti két filmet emlegettük, akkor kezdjük velük a sort. Michael Douglas az Összeomlás (Falling Down, R: Joel Schumacher) című filmben emlékezetes alakítást nyújt. William Fostert kirúgják a munkahelyéről, mint a film vége felé mondja: „kiment a divatból, gazdaságilag nem életképes”. Ő pedig érthető módon kiborul, a reakciói azonban végletesek. Miközben próbál eljutni a lánya születésnapjára, számos „akadályba” ütközik, és emiatt minden frusztrációját, elkeseredését a környezetére „önti” és tombolni kezd: szétver egy boltot, túszul ejt egy gyorséttermet stb. Egy csomó mindennapi működési anomália, ami ebben a kiélezett helyzetben tudatosul a főszereplőben, és extrém eszközökkel próbál tenni ellenük. Közben „mellékszálként” zajlik a szintén létfordító szituációban –a nyugdíjazása előtti utolsó munkanapját töltő – lévő idős rendőr, Martin Prendergast (Robert Duvall) története. A két történet és a két szereplő a film végén pedig elkerülhetetlenül összecsap egymással.

  

Amerikai szépség

Az Amerikai szépség című film szintén számos társadalmi és egzisztenciális kérdést feszeget. Lester Burnham (Kevin Spacey) az amerikai középosztályt testesíti meg, legalábbis külsőségekben. Lester 14 éve a reklámiparban dolgozik, aki utálja a munkáját, frusztrált, aminek tetejébe közlik vele, hogy el lesz bocsájtva. Ő azonban, mint mondja „egy átlagos fickó, akinek nincs mit veszítenie”, így megzsarolja a főnökét, aminek következtében komoly végkielégítést kap. Így aztán van ideje közben tinédzser lánya évfolyamtársáról fantáziálni. Aztán „a lehető legkevesebb felelősséggel járó állást” akarja csak elvállalni, így egy gyorsétteremben helyezkedik el, ami tovább katalizálja a film eseményeit.

A kirúgási jelenet:

Jelentkezés a gyorsétterembe, ahol elmagyarázza, hogy miért nem fair a feltételezés, hogy ne tudna tanulni, hiszen biztosan van tréningprogram a pozícióra. De vajon be tud-e illeszkedni a munkahelyi közösségbe?

A filmet Sam Mendes rendezte, elnyerte többek között a legjobb filmnek, legjobb rendezőnek, legjobb eredeti forgatókönyvnek és férfi színésznek járó Oscar-díjat is az 1999-es díjkiosztón.

Las Vegas, végállomás

Ha pedig már merülünk a társadalom és a lélek mélységeibe, akkor nem hagyható ki a sorból a Las Vegas, végállomás című film sem, ahol az alkoholista hollywoodi forgatókönyvírót, Ben Sandersont, akit Nicolas Cage játszik, kirúgják állásából függősége miatt. Ben nem csak a munkáját, hanem a körülötte lévő támogató családi kapcsolati hálót is elveszíti, ezért úgy dönt, hogy Las Vegasba megy, és halálra issza magát. A film önéletrajzi ihletésű, John O’Brian regénye alapján írta és rendezte Mike Figgis. A film, bár remek, a kritikusok és a nézők is oda voltak érte, és Nicolas Cage-nek díjesőt hozott, Oscar és Golden Globe képében, egyáltalán nem a hagyományos hollywoodi klisékkel dolgozik, nem emel föl, és nem oldoz fel miközben romantikus film, tragikus szerelemmel. Így, mondjuk egy elbocsátás utáni érzékeny lelkiállapotban nem biztos, hogy a legjobb néznivaló.

Egek ura

Nem maradhat ki a listából a profi kirúgókról szóló Egek ura sem, amelyben George Clooney az égi mérföldeket gyűjtve utazik aranykártyával egyik cégtől a másikig, hogy végrehajtója legyen a létszámleépítéseknek. Azért fizetik, hogy kirúgjon embereket, és ő szembesüljön a kétségbeesett dolgozók reakciójával, megkímélve a drámától a megbízókat.

Persze időnként Ryan Binghamet sem kerülik el az érzelmek, nem vonhatja ki magát teljesen a munkája következményeivel való szembesülés alól, aminek a megszokott menetét egyébként is felbolygatja egy gyakornok, Natalie (Anna Kendrick), aki szembesíti néhány dologgal, és közben ő maga is rájön, hogy az elbocsátás digitalizációja, ami eredetileg az ő ötlete volt új munkahelyén, további embertelenítése nem célravezető.

Jerry Maguire – A nagy hátraarc

De evezzünk is egy kicsit pozitívabb, ígéretesebb kilátásokkal kecsegtető vizekre: a Jerry Maguire – A nagy hátraarc című filmben Tom Cruise alakítja Jerry Maguire-t, aki sportügynökként meg akarja reformálni cégénél a bánásmódot az ügyfelekkel. A „client first” approach azonban nem jön be a vezetőségnek, így Jerry-t kirúgják. Ő pedig elindítja saját cégét, mindössze egyetlen klienssel, és versenybe száll volt munkaadójával.

Talán nem árulunk el nagy titkot, hogy ez a romantikus komédia minden jó, ha a vége jó alapon zárul, és bár ez Hollywood, de a film kifejezetten inspiráló és motiváló lehet azoknak, akik ilyen helyzetben vannak, vagy saját vállalkozás indításán gondolkodnak. Ez a film is elvitt egy Oscart, Cuba Gooding Jr, nyerte a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.

Vállalati csalódások

Ha már a pozitív kicsengésnél tartunk, a Vállalati csalódások (Company Men) átszervezésről, költségcsökkentésről, és az ezzel járó leépítésekről szól, és azok hatásairól szól. Ebben a filmben van támogató család, átmeneti munkalehetőség, és aztán persze kinyílik egy új ajtó, eljön az új lehetőség, néhány régi kollégával együtt. Ugyanakkor nem csupán könnyed szórakozásról szól, vannak nehéz helyzetek, például előkerül az ageism, a hiába van tapasztalatod, és hiába lennél jó a munkára, és vállalnád is, de már túlkoros vagy, és körberöhögnek az irodában, ha beajánllak. Vagy az ezernyi válasz nélkül hagyott jelentkezés. Mindez remek szereposztásban: Ben Afflekkel, Tommy Lee Jonssal, Chris Cooperrel, Kevin Costnerrel.

Hivatali patkányok

Aztán ott van még a Hivatali patkányok, ahol csoportos létszámleépítés és átszervezés zajlik, az interjúk során pedig kiderül, mennyit dolgozik vagy nem dolgozik, van-e értelme a munkájának stb., a leépítés miatt persze a maradóknak többet kell dolgozni, egy nem éppen empatikus főnök vezetése alatt. Míg aztán néhány alkalmazott úgy gondolja, revansot vesz, és saját kezébe veszi az irányítást.

Szinte nincs listánk, amin ez a film ne szerepelne, ami nem meglepő, hiszen kifejezetten a nagyvállalati irodai életet fricskázza.

Nyitókép: George Clooney az Egek ura című filmben