Gondolatok a munkahelyi stresszről

A stressz értelmezés kérdése?

A stressz - bár a köznyelvi jelentése alapján egyértelműen negatív fogalomnak tűnhet - valójában többféle is lehet. A pszichológusok régóta megkülönböztetik a stressz két fajtáját: az eustresszt és a distresszt. Az eustressz pozitív, energetizáló, a kreatív energiákat felszabadító, felfokozott állapot, míg a distressz nem felépíti, hanem felszámolja a rendelkezésre álló energiáinkat, hosszú távon "kiégést" és szervi problémákat okoz. Jól látható, hogy az emberek jórésze gyakorlatilag védtelen a stressz (így a munkahelyi stressz) ellen is, mivel nincsenek bejáratott, jól működő "módszereik" a kivédésére. Valójában a stressz kihívásként való felfogása sokszor értelmezés kérdése.

A hibás gondolkodás gyakori formái:

1. A kell/muszáj felfogás: amikor a stressz elszenvedője úgy érzi, hogy valójában nem tud a stresszt okozó faktorok ellen tenni

2. A túláltalánosítás: amikor az illető a korábbi kudarcélmények hatására azt gondolja, hogy egy ismétlődő, vagy nagyon hasonló szituációból később sem fog tudni kilépni

3. A nagyítás: amikor az illető felnagyít kellemetlenségeket és nagyobb problémának látja azokat, mint amilyenek valójában

4. Az ún. "gondolatolvasás": amikor mások szándékait illetően hibás feltételezésekkel él, ami félreértésekhez vezet.

Az önfenntartó stressz

A stresszhelyzetekre gyakran jellemző, hogy korábbi, megoldatlan szituációk ismétlődnek bennük: akár gyerekkori traumák leképeződése a jelenben, akár egy adott személlyel kapcsolatos folytonos konfliktus, amikor egyik fél sem tud kilépni a szerepéből. A megoldásnak fontos részei a következők:

az önmegértés (saját szándékaink, preferenciáink és rejtett érzelmi reakcióink felismerése)

a kreativitás (a stresszhelyzet szellemi kihívás is, amelynek során korábban nem ismert probléma-megoldási módszerek kerülhetnek felszínre)

az érzelmek szabályozása (az automatikus érzelmi reakciók sokszor helytelen válaszokra sarkallnak, az önszabályozás lehetővé teszi a kudarcos sablonok elkerülését)

a megoldás vizualizációja (az emberi agy nagymértékben képekben gondolkodik, így a problémamegoldás egyik eszköze lehet a képi megjelenítés).

Az önfenntartó stressz egyik sajátossága, hogy a korábbi negatív élmények hatására az ingerküszöb "leszállítódik", túlérzékenység jöhet létre, amikor kisebb dolgok is "kicsapják a biztosítékot". Ez a külső hatásokra való reakció-potenciállal kapcsolatos, kilépni belőle pedig csak annak tudatosításával lehet, hogy felismerjük, hogy nem kell minden ingert befogadni.

Szakmai tapasztalatok

A Skull Tréning és Tanácsadás júliusi szakmai nyílt napjai több tanulsággal is szolgáltak a cégvezetők stresszkezelésével kapcsolatban. Egyfelől nagyon nagy az igény megfelelő megküzdési módszerek elsajátítására, a vezetők jelentős része ugyanis a gazdasági válság hatására fokozottabb stressznek van kitéve, mint egyébként. A külső tényezők hirtelen megváltozása nagyfokú alkalmazkodóképességet kíván, ami igen nagy kihívás. Másfelől gyakori, hogy a munkahelyi és a magánéleti stressz összekapcsolódik, egymásra hatást gyakorol, ami fokozza a kiégés veszélyét. Az egyik legjelentősebb stresszfaktor a bizonytalanság: az a tény, hogy az egészen közeli jövő is kiszámíthatatlanná, így tervezhetetlenné válik, sokak számára igazi talajvesztést jelent. A Stresszpedíció program ebben nyújthat sikeres megoldást.

Szentmihályi Károly
A SKULL Tréning és Tanácsadás vezető tanácsadója