Hogy élhetünk teljes életet? - íme egy újszerű válasz a nagy kérdésre

"Mi lenne, ha azt mondanám, hogy mindannyian gazdagok lehetünk. Nem dollárban vagy fontban, jenben vagy rúpiában, hanem egy teljesen másfajta pénznemben. Egy olyan valutában, amelyet élményekben, kalandokban, megszerzett tanulságokban és elmesélt történetekben mérnek" – kezdi írását Shigehiro Oishi, a Life in Three Dimensions című könyv szerzője.

Mint kifejti, szociálpszichológusként kutatói pályafutását egy egyszerű, de egyetemes kérdésnek szentelte: miként tud beteljesedni egy élet? Mi a titok, mi a recept? Az emberi történelem nagy részében két lehetőség állt előttünk: a boldogság hajszolása vagy az élet értelmének keresése. Mindkét iránynak megvannak a maga pozitív hozadékai és követői, de a több évtizedes pszichológiai kutatások rávilágítottak ezeknek a gondolati íveknek a korlátoltságára is.

A boldogság kulturális értelmezése például gátolja a mélyebb, tartósabb beteljesedés elérését. Történelmileg a boldogságot hajlamosak voltak a „szerencse” és a „szerencse eredménye” - ként meghatározni. Ma sokan gondolják úgy, hogy a boldogság az egyéni erőfeszítések és sikerek eredménye. A probléma, hogy ezek az elképzelések a boldogtalanságot és az olyan negatív érzelmeket, mint a szomorúság vagy a düh, személyes kudarcnak tüntetik fel.

Ha megkérdezzük a dánokat és a finneket, akiket a világ legboldogabb emberei között tartanak számon, mi a titkuk, a következőt fogják mondani: csökkentsd az elvárásaidat, és légy elégedett azzal, amid van. Ezt az ajánlást rengeteg bizonyíték támasztja alá. Paradox módon a boldogságot könnyebb elérni, ha nem akarunk belőle túl sokat. Feltételezzük, hogy az élet nagy dolgai tesznek majd boldoggá: egy esküvő, egy előléptetés vagy egy új autó. Így is van, de nem sokáig. Tanulmányok azt mutatják, hogy gyorsabban alkalmazkodunk az új körülményekhez, mint gondolnánk, amit a pszichológusok „hedonikus futópadnak” neveznek. Ehelyett a napi séták a kutyával, a heti kávézás a legjobb barátnővel és a havi romantikus vacsora a partnerrel sokkal tartósabb boldogságot nyújtanak. Jól hangzik, de hiányérzetünk támad: lehet, hogy az életben több van az egyszerű örömöknél és a meghitt kényelemnél?

A másik fő gondolati irány az értelmes élet illetve a „mi az élet értelme” kérdéskör. Gyakran azt képzeljük, hogy az értelmet az adja, ha megpróbáljuk megváltoztatni a világot, mint Steve Jobs, Greta Thunberg vagy Teréz anya. Az ilyen nagyszabású elképzelések megvalósítására irányuló erőfeszítés rendkívül megterhelő lehet, és legtöbbünk számára elérhetetlennek tűnik. A kutatások ismét azt mutatják, hogy a céltudatosság csökkentése és a kis dolgokra való fókuszálás sokkal kézzelfoghatóbbá, elérhetőbbé teszi az élet értelmének megtapasztalását. Gyakran az emberek ezt olyan mindennapi rutinokban találják meg, mint a családról való gondoskodás, a közösségben végzett önkéntes munka vagy a vallásos életmód gyakorlása. Ezzel nincs semmi baj, de az értelemkeresésnek is van árnyoldala: kutatók úgy találták, hogy arra késztetheti az embereket, hogy éles határokat húzzanak azok között, akik velük hasonlóan gondolkoznak, és azok között, akik nem. Akik különböző rituálékon keresztül egy általuk választott életmódban találják meg az élet értelmét, hajlamosabbak lehetnek arra, hogy nem tudnak szimpatizálni azokkal, akik nem olyanok, mint ők. A jobboldali nézeteket valló, tekintélyelvűbb emberek (akik inkább hisznek abban, hogy a társadalomnak szigorú rend alapján kell működnie) és a terrorszervezetek tagjai például hajlamosabbak azt gondolni saját szubjektív megélésük alapján, hogy az ő életük értelmesebb és igazabb másokénál.

Mindez nem jelenti azt, hogy a boldog vagy értelmes élet nem lehet jó élet, de egyik modell sem képes megragadni az emberi tapasztalatok széles skáláját. Az emberi élet ennél sokkal komplexebb. Az élet nem csupán a boldogság hajszolása vagy az értelmes élet keresése, hanem tele van olyan dolgokkal is, mint a kíváncsiság, a célok elérésére vagy a felfedezésre irányuló vágy vagy éppen a kudarcok és a kudarcokon való felülemelkedés, amelyek mind hozzájárulnak az emberi tapasztaláshoz.

Shigehiro Oishi, a cikk írója szerint pont ezek a gondolati csapdák vezették rá őt és kutatótársait arra, hogy megfogalmazzanak egy harmadik utat a kiteljesedéshez: a pszichológiai gazdagság útját.

A "pszichológiai gazdagság" kifejezés egy olyan életformát takar, amely nem csupán a boldogság megtalálására vagy az értelemkeresésre összpontosít, hanem tágabb perspektívát kínál, amely magában foglalja az élet komplexitását, a különböző tapasztalatok és élmények gazdagságát. Ez az út arra fókuszál, hogy az emberi élményben a változatosság, a mélység, a személyes fejlődés, a tapasztalatok sokszínűsége és az élet minden aspektusa értékelve legyen, még akkor is, ha mindezek nem vezetnek feltétlen boldogsághoz vagy „értelmes élethez.”

A pszichológiailag gazdag élet olyan élet, amely tele van változatos, szokatlan és érdekes tapasztalatokkal, amelyek megváltoztatják a perspektívánkat; olyan élet, amely tele van fordulatokkal; drámai, eseménydús élet az egyszerű élet helyett; olyan élet, amely sokrétű és összetett; olyan élet, amely tele van megállókkal, kitérőkkel és fordulópontokkal; olyan élet, amelyet inkább hosszú, kanyargós túrának érzünk, mint versenypályán megtett körözésnek. Az ilyen élmények beindíthatják a pszichés immunrendszert, és ellenállóbbá tesznek bennünket. A pszichológiai gazdagságra való törekvés kevésbé hajlamosíthat minket a megbánásra: kevésbé számít, ha az, amit tettünk, rosszul sült el. Ettől függetlenül megtettük, és egy újabb élményt könyvelhettünk el.

Ez a fajta lelki gazdagság mindenki számára elérhető, függetlenül a körülményeitől.

Betegség, gyász vagy pénzügyi csőd idején a boldogság vagy az értelmes élet narratívák elérhetetlennek tűnhetnek. A pszichológiai gazdagságra összpontosító gondolkodásmód képes arra, hogy ezeket a katasztrófákat beépítse az élet szövevényébe, abban a tudatban bízva, hogy a dolgok hamarosan ismét megváltoznak.

Minden esetre, ha az életünk gazdag mentális és érzelmi élményekben – például új tapasztalatokkal, kihívásokkal és személyes fejlődéssel teli –, akkor az értelem és a boldogság – egyfajta melléktermékként magától megjelenhet.

A cikk végén példaként Lindát, a taxisofőrt mutatja be a szerző, akivel a kaliforniai Riverside-ban találkozott. Linda eddigi élete minden szempontból pszichológiailag gazdag volt: béranyaként életet adott két unokájának, mert a lánya egészségi állapota miatt nem szülhetett. Szereti és sokat törődik gyermekeivel és unokáival, jó emlékeket őriz korábbi közalkalmazotti karrierjéről, jó érzéssel tölti el, hogy egyik veséjét volt férjének adományozta, megmentve ezzel az életét. Nyugdíjasként részmunkaidőben vezet, élvezi a vezetés közbeni beszélgetéseket, és nem mellesleg ebből finanszírozza minden évben a nyaralását.

fotó: freepik