Hogyan lehet túlélni az átmeneti helyzeteket?
A szakmai karrier talán a legfontosabb kérdés felnőtt életünk során. Sok is múlik rajta: szakmai kiteljesedésünk, az értelmes, alkotó közösségben való munka, valamint anyagi biztonságunk. A világ azonban folyamatosan és sokszor kiszámíthatatlanul változik és akár azon is kaphatjuk magunkat, hogy körön kívül kerültünk. Nem feltétlenül azért, mert hibáztunk, hanem azért, mert mást vár már el a céges világ, a környezet, mint eddig. Ilyenkor kell észnél lenni és jó döntésekkel új egyensúlyi helyzetbe kerülni.
Az átmeneti helyzetek megélése, kezelése, a legjobb döntés meghozatala nehéz feladat, és legtöbbször egyedüli felelősségünk a megoldás. Ez a magányosság sokszor nyomasztó, egyesek számára túlzottan is megterhelő, hiszen számtalan lehetőséget kell mérlegelnünk: kapaszkodunk, minden áron vissza akarunk kerülni, új alkukat próbálunk kötni. De választhatunk radikálisabb megoldásokat is: elhagyhatjuk a szektort, akár szakmát is válthatunk, vagy éppen életvitelt és alkalmazottból szabadúszóvá leszünk.
Rengeteg pro és kontra érv mellet az sem mindegy, mire vagyunk alkalmasak, képesek, mihez érzünk energiát, motivációt.
Mostanában talán még többen szembesülnek ezekkel a kérdésekkel, főleg a 90-es évek nagy menedzser generációja, akik a legújabb kori piacgazdaságot segítettek létrehozni, és akiket az elmúlt évekig folyamatosan helyzetbe hozott az élet. Ám a gazdaság megtorpanása, a strukturális változások új helyzetet teremtettek sokak számára, valódi dilemmaként felvetve a „hogyan tovább” kérdését:
• Ragaszkodjunk pozíciónkhoz? Keressünk a szakmán belül más cégnél, akár versenytársnál, hasonló állást? Ezt hívják csöbörből vödörbe váltásnak.
• Ragaszkodjunk a céghez és elfogadunk más pozíciót, és az ezzel együtt járó szerény, de nem sértő kompenzációt? Ez egyfajta parkoló pálya.
• Továbbra is alkalmazotti létben gondolkodjunk? Hajlandóak legyünk mind szektort, mind szakmát váltani? Ehhez persze nagy szerencse is kell, olyan szakmai és személyiség profil, amely ezt lehetővé teszi. A jó hír, hogy mindkettő fejleszthető!
• Céget alapítsunk? Ez a korábbi alkalmazotti feladatokhoz képest a világ másik oldala, sok minden szükséges hozzá, és nem biztos, hogy 40-50 évesen kell elkezdeni, a szakmai és a személyiségprofil ebben az esetben is kulcskérdés!
• Saját lábra álljunk? A korábban megszerzett szürkeállományunkat értékesítsük a piacon? Itt már csak az a kérdés, hogy a tanácsadó, a tréner, a coach vagy az interim menedzser életforma, feladatkör az, amit igazán élvezettel és jól tudunk a mindennapokban megvalósítani: az életkor legalább egyvalamire biztosan jó: bölcsebb és hitelesebb lesz az ember, és ez sokszor bizony piacképes tudás!
• A pályaelhagyást válasszuk? Így lesz a szoftverfejlesztőből biokertész, a grafikusból autórestaurátor, a felsővezetőből pék, és folytathatnánk a sort.
Hogyan működik a COMPASS?
A COMPASS küldetése, feladata, hogy teret adjon a személyes fejlődési ambícióknak, segítse újraértelmezni az egyén előtt álló lehetőségeket, és megtalálni a legjobb megoldást, legyen az a visszatérés az alkalmazotti világba, saját vállalkozás melletti döntés, vagy interimként való projekt munka. A rendszer már a belépési ponttól kezdve személyre szabottan irányítja az érdeklődő szakembereket. Személyes adottságot, készségek és szándékok döntik el, hogy laza, „megfigyelő” státuszban vagy aktívabb partneri kapcsolatban folytatja valaki karrierjét.
Rengeteg pro és kontra érv mellet az sem mindegy, mire vagyunk alkalmasak, képesek, mihez érzünk energiát, motivációt.
Mostanában talán még többen szembesülnek ezekkel a kérdésekkel, főleg a 90-es évek nagy menedzser generációja, akik a legújabb kori piacgazdaságot segítettek létrehozni, és akiket az elmúlt évekig folyamatosan helyzetbe hozott az élet. Ám a gazdaság megtorpanása, a strukturális változások új helyzetet teremtettek sokak számára, valódi dilemmaként felvetve a „hogyan tovább” kérdését:
• Ragaszkodjunk pozíciónkhoz? Keressünk a szakmán belül más cégnél, akár versenytársnál, hasonló állást? Ezt hívják csöbörből vödörbe váltásnak.
• Ragaszkodjunk a céghez és elfogadunk más pozíciót, és az ezzel együtt járó szerény, de nem sértő kompenzációt? Ez egyfajta parkoló pálya.
• Továbbra is alkalmazotti létben gondolkodjunk? Hajlandóak legyünk mind szektort, mind szakmát váltani? Ehhez persze nagy szerencse is kell, olyan szakmai és személyiség profil, amely ezt lehetővé teszi. A jó hír, hogy mindkettő fejleszthető!
• Céget alapítsunk? Ez a korábbi alkalmazotti feladatokhoz képest a világ másik oldala, sok minden szükséges hozzá, és nem biztos, hogy 40-50 évesen kell elkezdeni, a szakmai és a személyiségprofil ebben az esetben is kulcskérdés!
• Saját lábra álljunk? A korábban megszerzett szürkeállományunkat értékesítsük a piacon? Itt már csak az a kérdés, hogy a tanácsadó, a tréner, a coach vagy az interim menedzser életforma, feladatkör az, amit igazán élvezettel és jól tudunk a mindennapokban megvalósítani: az életkor legalább egyvalamire biztosan jó: bölcsebb és hitelesebb lesz az ember, és ez sokszor bizony piacképes tudás!
• A pályaelhagyást válasszuk? Így lesz a szoftverfejlesztőből biokertész, a grafikusból autórestaurátor, a felsővezetőből pék, és folytathatnánk a sort.
Hogyan működik a COMPASS?
A COMPASS küldetése, feladata, hogy teret adjon a személyes fejlődési ambícióknak, segítse újraértelmezni az egyén előtt álló lehetőségeket, és megtalálni a legjobb megoldást, legyen az a visszatérés az alkalmazotti világba, saját vállalkozás melletti döntés, vagy interimként való projekt munka. A rendszer már a belépési ponttól kezdve személyre szabottan irányítja az érdeklődő szakembereket. Személyes adottságot, készségek és szándékok döntik el, hogy laza, „megfigyelő” státuszban vagy aktívabb partneri kapcsolatban folytatja valaki karrierjét.
Mit kezdenek a munkaerőhiánnyal a cégek? Még több erőforrást tesznek a toborzásba? Vagy jobban figyelnek meglévő munkavállalóikra?
Aki válaszol: Erdei Kata
Munkakultúrák ütközése - erről szól az Amerikai gyáregység