Hogyan ösztönözzük menedzsereinket?

Kovács Domonkos, a Deloitte Vállalatértékelés és Pénzügyi modellezés üzletágának igazgatója szerint különösen érdekes kérdéssé válhat mindez a nem tőzsdei vállalatok esetében, ahol a cég nem mérettetik meg nap mint nap a tőkepiacon, az értéknövekedés vizsgálatához pedig nem nyújt támpontot a részvényár-alakulás.

A Deloitte szakértője szerint sok vállalat komoly hibát követ el azzal, hogy menedzsmentösztönző rendszerét rosszul megválasztott mutatókhoz, például az EBITDA-hoz (üzemi eredmény és az értékcsökkenés összege), adózott eredményhez, vagy pedig a sajáttőke arányos nyereséghez (ROE) köti. A számviteli kimutatások egyszerű vizsgálata alapján kimutatott pozitív vállalati eredmény ugyanis önmagában még nem sokat árul el a vállalat valódi értékéről vagy értékváltozásáról.

Transzparens érdekeltségi rendszer

Megoldást egy olyan modell nyújthat, amely a számviteli adatok felhasználásával, egy viszonylag egyszerű képletezési mechanizmus segítségével úgy tudja megragadni a vállalatérték alakulását, hogy közben figyelembe veszi egyrészt, hogy ténylegesen mekkora pénzben jelentkező nyereség képződött - a pusztán számviteli eredmény ezt nem adja meg - továbbá a költségek között számba veszi a működésben lekötött tőke költségét is.

A vállalatnak tehát ahhoz, hogy ne csupán papíron, vagyis néhány kiválasztott számviteli adata alapján legyen sikeres, a befektetett tőkeköltséget is ki kell termelnie. Hogy ez valóban teljesül-e, annak az objektív megállapításához elengedhetetlen egy tervezésre és beszámolásra is alkalmas, transzparens módszer alkalmazása, amely egyúttal felhasználható az érdekeltségi rendszer alapjaként is - mondta Kovács Domonkos. A szakértő hozzátette, hogy ez a modern szemlélet rávilágít arra, hogy a rábízott javakkal csakis az a vállalatvezetés gazdálkodik jól, amely nemcsak egyszerűen a képződött nettó pénzáramok alapján nyereséges, hanem a cég tulajdonosainak a rábízott tőke költségét meghaladó mértékű hozamot is biztosítani tudja.