Kevés pénz, kevés esély - miért nem terjed el a részmunkaidő Magyarországon?

Antal Miklós az MTA-ELTE Új vízió kutatócsoportjának szakértője arra hívja fel a figyelmet tanulmányában, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak is vannak árnyoldalai.

A  részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon iszonyúan alacsony: 2023-as adatok szerint a magyar foglalkoztatottak 4,8 százaléka dolgozik ebben a formában – derül ki az Economx cikkéből. Hollandiában például a munkavállalók több, mint 40 százaléka részmunkaidőben dolgozik, Ausztriában minden harmadik dolgozó, Franciaországban is majdnem minden ötödik alkalmazott a rugalmasabb típusú foglalkoztatást választja. 

A nők megközelítőleg kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, illetve egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre. 

Vannak persze a részmunkaidőnek árnyoldalai is, többek között, aki nem nyolc órában dolgozik, azoknak a bére is alacsonyabb, mint azoké, akik teljes állásban dolgoznak. 

Egy hazai távközlési cég legtöbb munkavállalójánál a sikert pénzben mérő gondolkodásmód és az anyagi kockázatok kerülése a részmunkaidős állás legfőbb akadálya, az átlagnál jobb fizetések és a munkabér tőkejövedelemmel való kiváltásának vágya ellenére  – közli Antal Miklós az MTA-ELTE Új vízió kutatócsoportjának szakértője a tanulmányában. (Azaz hiába keresnek jól, és hiába vágynak arra, hogy kevesebbet dolgozzanak és a pénzük „dolgozzon helyettük”, a pénzcentrikus szemlélet és a kockázatkerülés miatt nem mernek részmunkaidős munkát vállalni - a szerk.)

A kisebb cégek esetében nagyobb a motivációk és a konkrét lépések diverzitása: a kkv-knál könnyebben elképzelhető, hogy legalább részben a jó munkahelyi kapcsolatok miatt biztosítják a részmunkaidős állást. Ezzel szemben a nagyobb cégek formalizáltabban működnek, és az erős személyes kapcsolatok hiányában sokkal könnyebben lehetnek olyan munkavállalók, akik a munkaadó céljával ellentétesen használnak ki egy csökkentési programot.

További tapasztalat, hogy a nagyobb cégek kockázatkerülők: jellemzően csak olyan programokat vezetnek be, ahol nem kell tartani az egy főre jutó termelés érdemi csökkenésétől. Ennek oka vélhetően a tulajdonosi szerkezetben is keresendő, hisz a részvényesek a cég értékének növelésében érdekeltek, amit egy gazdaságilag ki nem fizetődő munkaidő-csökkentés veszélybe sodorhat. A kisebb cégek ezzel szemben vállalhatják, hogy csökken az egy főre jutó termelés - közölte a kutató.