Kiszipolyozzák a munkaerőt?
Látványosan zajlott 2008-2010-ig a kelet-közép-európai régió béreinek felzárkóztatása a nyugati bérszinthez. Ám ez a folyamat a válságot követően elakadt és elkezdődött a "lemorzsolódás", amely az összes régiós ország közül Magyarországon volt a legkomolyabb. A bérek csekélyebb mértékben fejlődtek, mint azt az érintett országok gazdasági lehetőségei megengedték volna - derül ki a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet (ETUI) tanulmányából. A helyzet ugyanakkor tág lehetőséget is kínál arra, hogy a későbbiekben nagyobb arányú bérfejlesztések kezdődjenek - írja a Napi.hu.
Az 1990-es évek közepétől egészen a 2008-as válságig - amelyet a külföldi-működőtőke beáramlás virágkorának is lehetne nevezni - nagyon látványos volt a bérfelzárkóztatás a közép- és kelet-európai (KKE) régióban. Különösen euróban kifejezve történt nagyon komoly bérdinamika, hiszen a reálbérek növekedésén kívül érezhető volt a felértékelődő árfolyamok hatása is, legalábbis a bő két évtizedes időszakot összességében vizsgálva - állapította meg Galgóczi Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet (ETUI) senior kutatója, a Miért szükségszerű Közép-Kelet-Európában megemelni a béreket? című munkaanyag bemutatóján.
A tanulmányban - az OECD és a régiós országok nemzeti bankjainak adatai alapján - kiszámolták, hogy miként zajlott a kelet-európai országokban az euróban mért éves bruttó átlagbér növekedése Németországhoz viszonyítva, az 1993-2015-ös időszakban. Csehországban például a bérszint 1993-ban még csak a németországi szint 8,3 százaléka volt, ehhez képest 2010-re annak 35,1 százalékára emelkedett (ez volt a csúcsszint), majd 2015-re 30,9 százalékára csúszott vissza. A magyar bérek felzárkóztatási aránya ettől enyhén elmaradt, de így is nagyon jelentős: az 1993. évi német átlagbérek 10,5 százalékáról (amely az akkori cseh szint fölött volt), 2008-ra annak 31,9 százalékára nőtt.
Ezt követően azonban elkezdődött a magyar átlagbérek csökkenése: 2010-re már csak a német szint 29,7 százalékát tette ki, miközben 2015-re már csak a 25,1 százaléka volt. Ez az erősen növekvő, majd a krízis után valamelyest visszaeső trend hasonló volt az egész régióban - például Lengyelországban is - ám a 2008 utáni csökkenés hazánkban volt a legnagyobb.
A viszonyítási pontként vett Németország bérgörbéje "lapos": a vizsgált időszakban nem nőttek jelentősen a bérek - hangsúlyozta Galgóczi. Így 2010-ben a német reálbér 0,9 százalékkal volt magasabb, mint 2000-ben. Eközben a régiónk ezt bőven túlszárnyalta, Litvániában például 62 százalékkal. Egyes országokban - így a Balti-államokban és a nagyon mélyről induló Bulgáriában - mostanra újra visszaállt a felfelé mutató trend, ám a régió egyéb területein lényegesen lelassult a felzárkóztatás. Tényleges csökkenést két országban - Magyarországon és Romániában - tükröznek a reálbérek, a 2016-os évet 2008-as adatokkal összevetve -
nálunk 8, míg szomszédunknál 4 százalékos volt a hanyatlás.
A válságot megelőző időszakban a régióban döntő részében rendre túllőtt a kollektív szerződésben foglaltaknak a béremelkedés. A migráció is elég komoly szerepet játszott benne. az FDI is. Ez ritka eset, általában az ellenkezője igaz, például Németországban - magyarázzák.
Ám a válság után, a bér-visszafogás következtében a fizetések emelkedése rendre elmaradt - Bulgária kivételével - a termelékenység növekedése mögött, az EU makroökonómiai adatbázisa alapján (AMECO) mérve. A KKE-régióban, a válság utáni időszakban általános gyakorlattá vált a bércsökkentés és a bérmérséklés - állítják a tanulmányban és nem csak azokban az országokban - például hazánkban - ahol egy IMF-EU mentőcsomag feltételeit kellett teljesíteni. Az ETUI szerint mindez éppen akkor történt, amikor (hosszabb távon tekintve) a térség alacsony bérekre épülő versenyképességi modellje elérte határait.
Az EU máig irányadó válságkezelési stratégiája szerint a bérdinamika egy alapvető probléma, amit korlátozni kell. Ez Galgóczi szerint a helyzet leegyszerűsítése, hiszen a versenyképesség hiányának sokkal inkább a gazdasági szerkezethez van köze (Görögország és Portugália esetében az exportlehetőségek hiánya, Spanyol-, és Írországban az ingatlanbuborék) semmint a bérnövekedéshez, mégis ez lett a fő narratíva.
A dél-európai országokkal szemben a KKE-régió országainak valójában a bérnövekedés ellenére sincs költség alapú versenyképességi problémája, a tanulmány szerint. Az effektív reálárfolyam (REER), amely az Európai Bizottság szerint a versenyképesség legfontosabb mutatója: 2000 és 2010 között Szlovákiában és Csehországban mindössze 41,5, illetve 54,2 százalékos növekedést mutatott, míg Magyarországon csak 13 százalékkal emelkedett. Ez az irányadó értelmezés szerint ennek azt kellene jeleznie, hogy az érintett országok versenyképességi pozíciói romba dőltek, pedig ezeknek az államoknak a kereskedelmi egyenlege pozitív, exportjuk, piaci részesedésük növekedett, ami pedig azt tükrözi, hogy az uniós feltételezése nem helyes - állapította meg Galgóczi.
Az EU Szemeszter országspecifikus ajánlásai szerint - amelyek a nemzetközi döntéshozókra komoly nyomást tudnak gyakorolni - a korábbi béremelések nem fenntarthatóak és a KKE-régió országait a eurozóna déli perifériájához hasonlóan versenyképességüket elvesztő országoknak tekintették. Azokban az országokban, ahol az EU-IMF mentőcsomagja nyújtott pénzügyi támogatást, a bércsökkentés, a készenléti hitellehetőségekből való részesedés feltétele volt - emlékeztetnek.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Kiszipolyozzák a munkaerőt?
2. oldal - Lettországban, Magyarországon és Romániában közvetlen beavatkozás történt
A tanulmányban - az OECD és a régiós országok nemzeti bankjainak adatai alapján - kiszámolták, hogy miként zajlott a kelet-európai országokban az euróban mért éves bruttó átlagbér növekedése Németországhoz viszonyítva, az 1993-2015-ös időszakban. Csehországban például a bérszint 1993-ban még csak a németországi szint 8,3 százaléka volt, ehhez képest 2010-re annak 35,1 százalékára emelkedett (ez volt a csúcsszint), majd 2015-re 30,9 százalékára csúszott vissza. A magyar bérek felzárkóztatási aránya ettől enyhén elmaradt, de így is nagyon jelentős: az 1993. évi német átlagbérek 10,5 százalékáról (amely az akkori cseh szint fölött volt), 2008-ra annak 31,9 százalékára nőtt.
Ezt követően azonban elkezdődött a magyar átlagbérek csökkenése: 2010-re már csak a német szint 29,7 százalékát tette ki, miközben 2015-re már csak a 25,1 százaléka volt. Ez az erősen növekvő, majd a krízis után valamelyest visszaeső trend hasonló volt az egész régióban - például Lengyelországban is - ám a 2008 utáni csökkenés hazánkban volt a legnagyobb.
A viszonyítási pontként vett Németország bérgörbéje "lapos": a vizsgált időszakban nem nőttek jelentősen a bérek - hangsúlyozta Galgóczi. Így 2010-ben a német reálbér 0,9 százalékkal volt magasabb, mint 2000-ben. Eközben a régiónk ezt bőven túlszárnyalta, Litvániában például 62 százalékkal. Egyes országokban - így a Balti-államokban és a nagyon mélyről induló Bulgáriában - mostanra újra visszaállt a felfelé mutató trend, ám a régió egyéb területein lényegesen lelassult a felzárkóztatás. Tényleges csökkenést két országban - Magyarországon és Romániában - tükröznek a reálbérek, a 2016-os évet 2008-as adatokkal összevetve -
nálunk 8, míg szomszédunknál 4 százalékos volt a hanyatlás.
Mi okozhatta a visszaesést?
A válságot megelőző időszakban a régióban döntő részében rendre túllőtt a kollektív szerződésben foglaltaknak a béremelkedés. A migráció is elég komoly szerepet játszott benne. az FDI is. Ez ritka eset, általában az ellenkezője igaz, például Németországban - magyarázzák.
Ám a válság után, a bér-visszafogás következtében a fizetések emelkedése rendre elmaradt - Bulgária kivételével - a termelékenység növekedése mögött, az EU makroökonómiai adatbázisa alapján (AMECO) mérve. A KKE-régióban, a válság utáni időszakban általános gyakorlattá vált a bércsökkentés és a bérmérséklés - állítják a tanulmányban és nem csak azokban az országokban - például hazánkban - ahol egy IMF-EU mentőcsomag feltételeit kellett teljesíteni. Az ETUI szerint mindez éppen akkor történt, amikor (hosszabb távon tekintve) a térség alacsony bérekre épülő versenyképességi modellje elérte határait.
Az EU máig irányadó válságkezelési stratégiája szerint a bérdinamika egy alapvető probléma, amit korlátozni kell. Ez Galgóczi szerint a helyzet leegyszerűsítése, hiszen a versenyképesség hiányának sokkal inkább a gazdasági szerkezethez van köze (Görögország és Portugália esetében az exportlehetőségek hiánya, Spanyol-, és Írországban az ingatlanbuborék) semmint a bérnövekedéshez, mégis ez lett a fő narratíva.
A dél-európai országokkal szemben a KKE-régió országainak valójában a bérnövekedés ellenére sincs költség alapú versenyképességi problémája, a tanulmány szerint. Az effektív reálárfolyam (REER), amely az Európai Bizottság szerint a versenyképesség legfontosabb mutatója: 2000 és 2010 között Szlovákiában és Csehországban mindössze 41,5, illetve 54,2 százalékos növekedést mutatott, míg Magyarországon csak 13 százalékkal emelkedett. Ez az irányadó értelmezés szerint ennek azt kellene jeleznie, hogy az érintett országok versenyképességi pozíciói romba dőltek, pedig ezeknek az államoknak a kereskedelmi egyenlege pozitív, exportjuk, piaci részesedésük növekedett, ami pedig azt tükrözi, hogy az uniós feltételezése nem helyes - állapította meg Galgóczi.
Az EU Szemeszter országspecifikus ajánlásai szerint - amelyek a nemzetközi döntéshozókra komoly nyomást tudnak gyakorolni - a korábbi béremelések nem fenntarthatóak és a KKE-régió országait a eurozóna déli perifériájához hasonlóan versenyképességüket elvesztő országoknak tekintették. Azokban az országokban, ahol az EU-IMF mentőcsomagja nyújtott pénzügyi támogatást, a bércsökkentés, a készenléti hitellehetőségekből való részesedés feltétele volt - emlékeztetnek.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Kiszipolyozzák a munkaerőt?
2. oldal - Lettországban, Magyarországon és Romániában közvetlen beavatkozás történt
Egy CEO naplója - a világ egyik legnépszerűbb podcastja