Kórház átalakítások: közel 7000 dolgozónak intenek búcsút

A négy fővárosi kórház (MÁV, BM, Honvéd Kórház és az Országos Gyógyintézeti Központ) összevonásával létrejött Állami Egészségügyi Központ például már több mint két hete működik, mégis a mai napig tisztázatlan, hogy hány közalkalmazottjától kell megválnia a létszámleépítés során. A végleges állománytábla ugyanis csak most kezd összeállni, így tovább nőhet a MÁV Kórházról lemorzsolódott dolgozók 800 fős tábora. Szintén elmaradások tapasztalhatók a belső munkaerő közvetítő iroda felállítása terén is, tekintve, hogy a minisztérium csak múlt hétfőn kezdte meg a technikai feltételek tisztázását, holott most már azt kéne tudni, hogy hol, milyen munkakörben és mennyi munkaerőre van szükség.

Kevés a magyar vándor

A jelek szerint azonban ez sem oldaná meg az állásproblémákat, hiszen az egészségügyi dolgozók elhelyezkedését célzó Mobilitás Programra eddig csupán tízen jelentkeztek, s abból is kilenc felelt meg a kritériumoknak. A csekély érdeklődés hatására ugyan az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány kitolta a jelentkezési határidőt július 31-éről október 31-ére, s átvállalta az egészségügyi hozzájárulás kifizetését az 500 millió forintos központi keret terhére, mégis, mintha a költözési hajlandóságot nem ezek a szempontok határoznák meg.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint az állam által biztosított átképzési lehetőség nem elég ösztönző erő egy orvosnak, még az egyszeri otthonteremtési támogatással sem, hiszen az új szakvizsga megszerzéséig nincs biztosítva a megélhetése. Ehelyett inkább egy átfogó családtámogatási programra lenne szükség, amely hosszútávon képes gondoskodni az átköltözők boldogulásáról. Emellett garanciát kell vállalni arra, hogy az adott orvos az új szakképesítés megszerzése után legalább öt évig a szakmájában dolgozhasson, illetve, hogy egy állásbörze segítségével a későbbiekben is munkát találjon.

Hasonló cipőben járnak az egészségügyi szakdolgozók, akiknek - mivel a többségük nő - családalapítási vágya még jobban röghöz köti őket. A hazai ápolói szakma vonzóbbá tétele érdekében májusban megkezdődtek a tárgyalások az Egészségügyi Minisztériummal az úgynevezett minimumrendeletek módosításáról, ami szabályozná az egyes szakmai területekhez szükséges létszámot. Jelenleg ugyanis az ápolók még az orvosok feladatait is ellátják, miközben nemhogy a túlmunkát, de a munkakörükben foglalt tevékenységeket sem fizetik meg kellőképpen. Ezek rendezése pedig elengedhetetlen e felelősségteljes szakma túléléséhez, illetve az utánpótlás kineveléséhez.

Kórház átalakítás? Hol?

A bábeli zűrzavar sajnos tökéletesen érthető annak fényében, hogy sokhelyütt még azt sem tudják, az adott kórház milyen formában és legfőképpen mennyi pénzből folytatja tovább működését: a fideszes javaslat alapján nonprofit gazdasági társasággá alakulnak, vagy megmaradnak állami finanszírozásban, s ezzel együtt a fejkvóta rendszerben. Sok ellenzéki vezetésű önkormányzat ugyanis a mai napig nem reagált a Fidesz felvetésére, miközben akadnak olyan kormánypárti képviselők, akik már kezdeményezték a helyi kórházak gazdasági társasággá történő alakítását. Egyhangú döntés szinte egyedül Debrecenben született, amikor az ellenzék és a koalíciós pártok városatyái közösen döntöttek arról, hogy a Kenézy Gyula Kórház Kft. formájában működjön tovább. Jóllehet az intézmény az átalakulást követően nem részesül azonnal központi finanszírozásban, s hitelből kell megoldania pénzügyi nehézségeit, a kórház összes alkalmazottja garanciát kap arra, hogy - közalkalmazotti státuszuk megszűnése ellenére - ugyanazokban a juttatásokban fog részesülni, mint annak előtte.

Ilyesfajta biztosítékra azonban a legtöbb helyen nem futja, ráadásul a finanszírozási gondokon a gazdasági társasággá való átalakulás sem mindig segít. A XVIII. kerületi rendelőintézet például a maga 320 fős dolgozójával hiába folytatja tovább tevékenységét Kft.-ként, a csupán hárommillió forintos törzstőkéjű társasággal egy épkézláb biztosító sem fog felelősségbiztosítást kötni az esetleges műhibaperek fedezetére. Márpedig e nélkül minden kisebb egészségügyi szolgáltató összeroppan a kártalanítási összegek súlya alatt.

Teljeskörű biztosítás?

Az új biztosítási rendszer egyébként is kényes pontja a reformnak, hiszen nem tudni, hogy az egészségügybe betörő magánbiztosítók pontosan hogyan is képzelik az intézményekkel való együttműködést: igyekeznek lefedni az összes kórházat, vagy tényleg csak a legjobb mutatókkal rendelkezőknek ajánlanak szerződést. Arról nem is beszélve, hogy a hét-nyolc, területi alapon felosztott biztosító csupán a saját régiójában lévő kórházakban biztosítja a betegeket, az esetleges más régióban történő betegellátásról továbbra sincs konkrét elképzelés. Mindezek híján a kórházak többsége tisztázatlan pénzügyi háttérrel vág neki a versenyszférának, ami a későbbiekben további állományváltozást vetít előre.

Paraszt Imre