„Már nincs pénzem elutazni az állásinterjúkra” - idősen és túlképzetten a magyar munkaerőpiacon

„Minden fejvadász és tanácsadó cég rendszerébe regisztráltam, Linkedin profilomban jeleztem, hogy "looking for new challenges...", töröltem a kompromittáló diplomaszerzés évét, és egyéb más nem szükséges dátumot. Minden volt kollégának, volt üzletfelemnek írtam vagy hívtam, informáltam a helyzetről és kértem segítségét - bátorításon túl kaptam néhány kontaktot. Kértem volt HR-es kollégákat, véleményezzék az önéletrajzomat, elmentem a HVG állásbörzére, ahol Zacher Gábor előadásán kívül számomra semmi nem volt releváns, hiszen nem strandruhás képet csatolok a CV-hez és öltönyben megyek állásinterjúra, ha van hova. Csak olyan keresésre jelentkezem, ami valóban profilomba vág, azaz logisztikai és/vagy operációs vezetőnek, nem szőnyegbombázok minden logisztikai pozícióra. Nem hazudok a tudásomról, például SAP-gyakorlatra soha nem mondtam, hogy van, ha egyszer nincs. Cold maileket is küldözgetek, ilyenre eddig úgy emlékszem ketten válaszoltak, hogy nem tudnak a képzettségnek és tapasztalatomnak megfelelő állást adni. Hát most kb itt tartok. Szépen lassan nézem végig, hogy a családom megy az összeomlás felé.”

Ezek miatt túlképzett - nézzük Károly karrierútját

A rendszerváltáskor diplomázott gépészmérnökként. Pályakezdőként öt éven át egy disztribúciós központban dolgozott beszerzőként, készletgazdálkodóként. Ezután pályájának legmeghatározóbb karrierállomása következett: egy távol keleti háztartási elektronikai berendezéseket forgalmazó nagykereskedelmi cég logisztikai rendszerét kellett felépítenie. Egy megkeresésre mondott igent, amikor váltott: új pozíciójában a cég belső logisztikai rendszerének kiszervezésére kiírt pályázatot kellett elkészítenie. A válság után új feladatot keresett, egy szintén távol-keleti telekommunikációs gyártó cégre talált rá, amely 2010-ben megnyerte egy magyarországi mobilszolgáltató hálózatmodernizációs tenderét. Itt a 3 évre tervezett projekt logisztikai kiszolgálása volt a feladata az általános nagykereskedelmi tevékenység logisztikai támogatása mellett.

Négy év után kérte fel a Magyar Posta logisztikai tanácsadónak, majd megbízott logisztikai igazgatói székbe került. Innen egy feltörekvő autóipari cégcsoporthoz vezetett az útja, ahol az európai alkatrészellátó központjának operatív vezetése volt a feladata. Innen ő maga állt fel 2015 végén. Azóta állást keres.

Biztos túl sokat kér

Pár hónapja kezdett Fazekas Éva, az álláskeresők védangyaléként ismert Jobangel foglalkozni Károly ügyével. „Hosszú, sikertelen időszak után, kétségbeesett levelet írt. Az 50 feletti életkorának, az utolsó munkahelye presztízsének és a túlképzettségének tulajdonította a sikertelenséget. Azok a pozíciók, amik az ő tapasztalatával betölthetők, jellemzően magasabb szintűek, és ritkán van ilyen szintű pozíció "sima" álláshirdetésben, ezeket a pozíciókat inkább vezetőkre specializált toborzók jelöltjeivel töltik be a cégek. Így az álláshirdetésekre küldött önéletrajzok mindegyikének közös jellemzője volt az, hogy valószínűleg túlképzettnek látszott a többi jelölt mellett. A túlképzettség alatt a munkáltató két ezzel kapcsolatos alapvető félelme biztosan felmerült: "ennek az embernek biztos magas a fizetési igénye" és "ez a munka nem fogja elégedetté tenni, ha talál jobbat, fel fog mondani, nem tudunk hosszútávra tervezni vele". Mindkét előítélet gyakori, és sajnos azt eredményezi, hogy az álláskereső hiába lenne kompromisszumkész, és hiába vállalna alacsonyabb szintű pozíciót, kevesebb fizetésért, erre esélyt sem kap.”

Jobangel azt tanácsolta Károlynak, hogy törölje az életrajzából a diszkriminációs pontokat (életkor, lakcím) de továbbra is fennáll az a probléma, miszerint a magasabb vezetői szintű állásokat nem portálokon hirdetik, hanem direkt megkereséssel toboroznak, így a portálokon keresztüli álláskeresés nehezebben hozhat sikert. Arra a sejtésre, hogy valószínűleg magas a fizetési igénye az előző pozíciói okán, a fizetési igény pontos közlése a jó álláskeresői válasz, ezt a portálok a profil alatt be is kérik, mint szükséges/opcionális adatot.

A kudarc okának látta Éva, hogy olyan nagy szervezetben volt korábban vezető, aminél kevés nagyobbat lehet Magyarországon találni, így a kkv-szektor, de még a 200+ főt foglalkoztató cégek is kevésbé nyitottak egy ilyen ember alkalmazására, azt sejtvén, tapasztalatai nem adaptálhatók kisebb szervezetre. Nagyobb szervezetben pedig ritkán van olyan szintű pozícióban üresedés, amihez hasonlót korábban betöltött.

És hogy mit tanácsol? „Általában a kapcsolati tőkét tartom ilyen esetben elsőrendűnek. Vezetőknek és senior korúaknak is komoly szakmai múltjuk van, ebből következően erős kapcsolatrendszerük. De ezzel sem biztos, hogy álláshoz jutnak, lehet, hogy a beosztotti lét helyett a szabadúszó szakértői pozíció a célravezető irány. Sok esetben az ilyen emberek eddigi tapasztalataikat felhasználva vállalati tanácsadóként találják meg a jövedelemszerző munka lehetőségét.”

„Pár hete egy jószándékú fejvadász hölgynek azt kellett mondanom, hogy ne küldje tovább az anyagomat, mert nincs pénzem elmenni egy HR-es beszélgetésre Tatabányára, mert nyilván alkalmas lennék a feladat végzésére, a napi másfél-két órás autózást is vállalnám vagy albérletben költözve, hétvégi apává is válnék, elfogadva azt fizetést is, amit kb 15 évvel ezelőtt kerestem, de arra, hogy most 5000 forintot elautózzak azért, hogy megtudjam, hogy túlképzett vagyok, nincs pénzem.”