Mi a teendő önbizalomhiány esetén? A válasz a tettek mezején keresendő

„Önbizalomfejlesztő tréning”, „Segítünk, hogy magabiztosabb legyen”, „Miért elengedhetetlen az előadói önbizalom?” – lépten-nyomon ilyen és ehhez hasonló hirdetésekbe botlunk a közösségi médiában. 

A HR-szakma és a szervezeti vezetők körében régóta tartja magát az a beidegződés, hogy a sikeres teljesítményhez először ki kell építeni a belső magabiztosságot. A modern idegtudomány és a viselkedéskutatások legújabb eredményei azonban teljesen felforgatják ezt a logikát.

A belső érzés megvárása: a halogatás csapdája

Gondoljuk végig alaposabban a kérdést: A bátorság és az önbizalom vajon belső érzés vagy konkrét tett?

A válasz a legtöbb esetben egyértelmű: akkor vagyunk bátrak, ha a nehéz érzések vagy a kétkedő gondolatok ellenére is megteszünk valamit, ami számunkra fontos vagy értékes. Az a feltételezés, hogy a cselekvés előtt meg kell várnunk a nyugodt, magabiztos belső állapotot, valójában egyenes út a cselekvési bénultsághoz és a munkahelyi halogatáshoz.

Mit mond az agykutatás? Az önbizalomhiány nem személyiséghiba

Dr. Sid Warrier idegtudós rámutat: az önbizalomhiányra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egy rögzített jellembeli hiányosságra. Az agy neurobiológiai működését vizsgálva azonban kiderül, hogy az elakadások mögött az agy természetes védekező és jósló mechanizmusa áll.

Az emberi agy elsődleges feladata nem az, hogy sikeres karriert építsen, hanem az, hogy megvédjen a vélt vagy valós kockázatoktól. Ismeretlen feladatok, nyilvános szereplések vagy nehéz vezetői döntések előtt az agy szorongást és bizonytalanságot generál. Ha ilyenkor visszalépünk vagy elhalasztjuk a feladatot, az agy azonnali megkönnyebbülést tapasztal – és ezt a megkönnyebbülést tanulási sikerként könyveli el. Ezzel a reflexszel azonban akaratlanul is megerősítjük az elkerülési mintát, így a következő alkalommal a szorongás még erősebb lesz.

A neurobiológiai válasz: az agy tettekből tanul

A Cold Spring Harbor Laboratory és vezető idegtudósok kutatási összefoglalója rámutat, hogy az önbizalom nem egy passzív hangulat, hanem az agy által végzett statisztikai valószínűségszámítás.

Az agy a döntéseink és a tetteink kimeneteléből építi fel a belső modelljét. Amikor felvállaljuk a kockázatot, és a gyomorgörcs vagy a bizonytalanság ellenére is a tettek mezejére lépünk, a prefrontális kéreg új adatot kap. Megtanulja, hogy a helyzet – a szorongás jelenléte ellenére is – kezelhető és túléhető.

A képlet tehát egyszerű: a belső magabiztosság érzése nem a döntés előtt alakul ki, hanem a megtett lépés és a tapasztalati visszajelzés következtében jön létre.

Mit tehet a HR és a vezető?

Ha a szervezetben a munkavállalók önbizalmát szeretnénk növelni, az alábbi elveket érdemes beépíteni a fejlesztési folyamatokba:

1. A nehéz érzések normalizálása: Tudatosítsuk a csapattal, hogy a szorongás és a bizonytalanság nem a felkészületlenség jele, hanem az agy természetes reakciója az új kihívásokra.

2. Kicsi, mikrolépések alkalmazása: A túl nagy elvárások leblokkolják az agyat. A mikrolépésekre bontott feladatok viszont lehetővé teszik a cselekvést a szorongás jelenlétében is, ami fokozatosan leépíti a félelmet és felépíti az önbizalmat.

3. Fókusz a viselkedésen az érzések helyett: A teljesítményértékeléseken és a coaching folyamatokban ne azt kérdezzük, mit érez a kolléga, hanem azt, hogy milyen konkrét lépést tud megtenni a bizonytalanság ellenére.

Az önbizalomhiány leküzdésének egyetlen fenntartható útja tehát nem a biztató gondolatok hajtogatása, hanem a cselekvés. Mert az önbizalom nem a kiindulópont – hanem a megtett tettek jutalma.

Kép forrása: magnific