Milyen lesz - ha lesz - az irodád 2026-ban?

Ha bármikor elérhető vagyok, illetve bármikor elérek információkat, egészen más hozzállással kell a napi kapacitásomat tervezni, kihasználni, nem konkrét 8–10 óra optimalizálása a cél. Talán kis különbségnek tűnik, de egészen másfajta tudatosságot és magánélettel való integrációt igényel egy ilyen világ, mint a helyek által diktált rutin. Szerintem emiatt nehézkes az átmenet a klasszikus irodából már akár a távmunka irányába is: még szeretünk támaszkodni megszokásokra, munkakezdés, szocializáció a szűkebb közösséggel, teljesítmény összefügg a jelenléttel, stb.

Következő fokozat. Nagyon érdekes vállalkozással beszélgetek éppen munkakapcsolatról: globális vállalat, globális piac, bármifajta fizikai iroda nélkül. A jogi környezetnek megfelelő kötelező címek, szerződések, stb léteznek természetesen, de nincsen központ, iroda, vagy éppen jelentősebb tárgyi eszközök. Virtuális szervezet, digitális szolgáltatások. A munkatársak a feladatnak megfelelően szinte véletlenszerűen találhatóak meg világszerte, talán nincs is 2 ember ugyanabban a városban. A méret egyelőre néhányszáz fő.

Képzeljük el ezt a helyzetet: egyetlen állandó munkatárssal sem találkozol személyesen a felvételi időszak alatt, és munkavégzés igénye miatt valójában máskor sem. A feletteseddel és a beosztottaiddal is csak digitálisan tudod tartani a kapcsolatot (a globalitás miatt inkább praktikus időpontokban)— egészen más gesztusokból és kommunikációs elemekből kell építkezni. Az idő és jelenlét, mint teljesítménymérő érzet eltűnik. Személyes, emocionális jellegű motiváció lehetősége átalakul. Mivel nincs iroda, magadnak kell kitalálni, hol dolgozol és hogyan valósítod meg a magánélet-munka közötti átkapcsolásokat. Közösséget kell találnod (kell?). (A szervezet előnyeit most nem ecsetelném: alacsony működési költségek és igen erős ügyfélközeliség jelenhet meg, ha a központ döntéstorzító hatása eltűnik, és szélesebb tehetségkörből is lehet meríteni a lokáció-probléma eltűnésével.)

Képes lehet az ember ilyen, gyakorlatilag kényszerítés nélküli szervezetnek megfelelni? Ha igen, az emberek mekkora része, milyen készségek kellhetnek hozzá? Képes egy ilyen szervezet növekedni, vezethető marad és fenntartható a teljesítmény mondjuk néhány ezer munkatárs esetén is ? Lehet, hogy 2026-ra ilyen irodák tömegei fogják a világ digitális felét kiszolgálni — a szoftverfejlesztéstől az adatfeldolgozáson keresztül az üzleti döntéshozatalig?
Izgalmas irány, de még nem tudtam eldönteni, hogy a következő nagy lépés vagy zsákutca a teljes üzleti szervezet digitális térbe — “világfaluba” — telepítése. Már nem a technológián fog múlni…

Kiszely Zoltán