Mit tanulhatsz álláskeresőként a Marsi/Mentőexpedíció című filmből?
Nem tévedtél el, ez itt még mindig álláskeresős blog, nem filmajánló. A címben ajánlott film viszont mutat egy olyan hozzáállást, amit érdemes mindenképpen elsajátítani a sikeres álláskeresés érdekében is. A problémamegoldást, de nem úgy, ahogy lazán beírjuk az önéletrajzba, hogy problémamegoldó készségünk hűde milyen nagyszerű…Spoileres poszt lesz, ezért mindenki csak saját felelősségére olvassa tovább.
A főhős gyakorlatban old meg olyan problémákat, amivel elméletben sem nagyon találkozott. Feltűnő, hogy az igencsak kétségbeejtő helyzetéről mindössze annyit mond a vlogjában, hogy „szívás”. Majd nekiáll kitalálni, hogyan tovább. Humorral (inkább cinizmussal néhol) kezel helyzeteket, tárgyi tudásból és próba-szerencse alapon egyaránt próbál a helyzetén javítani. Nem nyűglődik olyan problémákon, amik túl messze mutatnak (nem gond, ha épp egy csomag plutónium mellett utazik, most túlélni kell, a sugárzásveszélyen ilyenkor kár aggódni). Ha tragédia éri, ha úgy érzi minden elveszett, akkor is két sóhajtás után felismeri: vagy továbblép, vagy meghal.
Nyilván fiktív karakterként nem túl nehéz mindezt megvalósítani, a valóság egy kicsit mégiscsak összetettebb, vannak pl. fizikai törvények, amik makacsul tartják magukat :), de a lényeg a hozzáállás. A történet jól leképezi az álláskeresés összes körülményét:
Beüt a krach, elveszted az állásod = váratlan vihar jön, főhősünk ott marad egyedül. A helyzetet felismerve azonnal felméri a lehetőségeit. Elsősegélyben részesíti magát, és nekiáll berendezkedni a helyzetre.
Nincs segítség, nincs kapcsolat másokkal, nincs támogatás = legalábbis elsőre nem látszik. Körül kell nézni, meg kell vizsgálni a lehetőségeket. Watney is ezt tette, és lám, mindenre volt megoldása.
A kommunikáció mindennél fontosabb – Bármi bajod van, mondd el. Hátha más tudja a megoldást, vagy közösen ki tudjátok találni. Nem baj, ha messze van, nem baj, ha sokáig tart. Fogj hozzá.
Ha bajban vagy, nem kérdés mások számára, hogy segítsenek-e. Segíteni fognak. – Watney segítésével hőssé válhatnak a szereplők, ha egy álláskeresőn segítünk, akkor „csak” ő lesz hálás, ami mégiscsak jó dolog.
Mások hibáztatása nem megoldás – Watney neheztelhetett volna a társaira, hogy otthagyták. Nem tette, mert tudta, hogy nem viszi előre, a társak lelkiismeretfurdalása senkinek sem jó, és tényszerűen értékelve a helyzetet, a kollégák nem tehettek érte akkor semmit. Később viszont sok kockázatot vállaltak a megmentéséért.
Ha áldozatok árán lehet előbbrejutni, akkor azokat az áldozatokat meg kell hozni – Watney legfőbb problémája az élelem (annak hiánya volt). Ha kevés a kaja, akkor keveset eszik, mert ez a megoldás.
Nem nyavalygunk, csináljuk – bármilyen reménytelenné válik is a helyzet, muszáj továbblépni. Ha leülsz, és sajnálod magad a sorsodért, szinte biztos, hogy véged.
Jobangel HR Blogja
Nyilván fiktív karakterként nem túl nehéz mindezt megvalósítani, a valóság egy kicsit mégiscsak összetettebb, vannak pl. fizikai törvények, amik makacsul tartják magukat :), de a lényeg a hozzáállás. A történet jól leképezi az álláskeresés összes körülményét:
Beüt a krach, elveszted az állásod = váratlan vihar jön, főhősünk ott marad egyedül. A helyzetet felismerve azonnal felméri a lehetőségeit. Elsősegélyben részesíti magát, és nekiáll berendezkedni a helyzetre.
Nincs segítség, nincs kapcsolat másokkal, nincs támogatás = legalábbis elsőre nem látszik. Körül kell nézni, meg kell vizsgálni a lehetőségeket. Watney is ezt tette, és lám, mindenre volt megoldása.
A kommunikáció mindennél fontosabb – Bármi bajod van, mondd el. Hátha más tudja a megoldást, vagy közösen ki tudjátok találni. Nem baj, ha messze van, nem baj, ha sokáig tart. Fogj hozzá.
Ha bajban vagy, nem kérdés mások számára, hogy segítsenek-e. Segíteni fognak. – Watney segítésével hőssé válhatnak a szereplők, ha egy álláskeresőn segítünk, akkor „csak” ő lesz hálás, ami mégiscsak jó dolog.
Mások hibáztatása nem megoldás – Watney neheztelhetett volna a társaira, hogy otthagyták. Nem tette, mert tudta, hogy nem viszi előre, a társak lelkiismeretfurdalása senkinek sem jó, és tényszerűen értékelve a helyzetet, a kollégák nem tehettek érte akkor semmit. Később viszont sok kockázatot vállaltak a megmentéséért.
Ha áldozatok árán lehet előbbrejutni, akkor azokat az áldozatokat meg kell hozni – Watney legfőbb problémája az élelem (annak hiánya volt). Ha kevés a kaja, akkor keveset eszik, mert ez a megoldás.
Nem nyavalygunk, csináljuk – bármilyen reménytelenné válik is a helyzet, muszáj továbblépni. Ha leülsz, és sajnálod magad a sorsodért, szinte biztos, hogy véged.
Jobangel HR Blogja
Mit kezdenek a munkaerőhiánnyal a cégek? Még több erőforrást tesznek a toborzásba? Vagy jobban figyelnek meglévő munkavállalóikra?
Vajon milyen a Jó főnök?