Munkáltatói jogkör több ügyvezető esetén

Dr. Mayer M. Balázs

Munkáltató egy élelmiszer és vegyi-áru kiskereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság. Munkavállaló pénztáros munkakörben dolgozott, melynek során munkáltató nem, illetve csak részben tartotta be a munkaközi pihenőidőre vonatkozó szabályokat. Ez folyamatos vitát eredményezett a felek között, amelyet súlyosbított munkáltató azon elvárása, hogy munkavállalónak legalább fél órával a munkaidő kezdete előtt munkára kész állapotban meg kell jelennie a munkahelyen. Erre munkáltató indokolása szerint azért van szükség, mert munkavállalónak részt kell vennie az üzlet-nyitás technikai feltételeinek előkészítésében. Ezen elvárás ellenére azonban munkáltató - az Mt. 117. § (1) bekezdés a.) pontjának figyelmen kívül hagyásával - a munkaidőt megelőző előkészítő időszakot nem tekintette a munkaidő részének, és azt nem is számolta el.

Munkavállaló időközben hosszabb időre keresőképtelen állományba került (ennek oka nem függött össze a munkahelyi környezettel és hangulattal). A keresőképtelen állomány megszűnését követően munkára jelentkezett, mikor is munkáltató közölte vele, hogy nem kívánja tovább alkalmazni. Ezt követően az ilyen esetekben - sajnos jellemző - menetrend zajlott le, vagyis munkáltató felajánlotta a közös megegyezés lehetőségét azzal, hogy amennyiben azt munkavállaló nem fogadja el, úgy rendes felmondással megszünteti munkaviszonyát. A közös megegyezés alatt munkáltató ebben az esetben is - mint nagyon gyakran - azt értette, hogy munkavállalónak járó bármely juttatás (végkielégítés, felmondási idő, stb.) nélkül, egy megállapodás aláírásával szüntetik meg a felek a munkaviszonyt. Munkavállalónak annyit azonban sikerült elérnie, hogy a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetésről szóló megállapodásba ugyanazon jogokat és juttatásokat belefoglalták, amely a több, mint 3 éve munkaviszonyban álló munkavállalót munkáltatói rendes felmondás esetén megillették volna. Ennek feltétele természetesen az volt, hogy munkavállaló lemond minden további követeléséről a munkáltatóval szemben.

Munkavállalót azonban nem hagyta nyugodni a munkaviszonya fennállása alatt fennállt folyamatos vita, és a munkaidőként el nem számolt időtartamokra járó munkabért érvényesíteni kívánta munkáltatóval szemben. Ennek érdekében ügyvédhez fordult, és bemutatta a munkaviszony megszüntetéséről szóló megállapodást, amelyben minden további igény érvényesítéséről lemondott. Eljáró ügyvéd a munkáltató hatályos cégkivonata alapján megállapította, hogy a cég két ügyvezetővel rendelkezik. Munkavállaló elmondta azt is, hogy az üzlet napi irányításában mindkét ügyvezető részt vesz. Ezt követően az ügyvéd beszerezte a munkáltató hatályos társasági szerződését, amely - helyesen - egyértelműen tartalmazta, hogy a munkavállalók feletti munkáltató jogkörök gyakorlására csak az egyik ügyvezető jogosult.

A megállapodást azonban a másik ügyvezető írta alá, aki ugyan a cég képviseletére önállóan jogosult (csakúgy, mint a másik ügyvezető), de munkáltatói jogköröket nem gyakorolhat. Az eljáró ügyvéd erre hivatkozva levélben kereste meg a munkáltatót, aki az egyeztetéseket követően - egy esetleges per elkerülése érdekében - hajlandó volt egy új megállapodás megkötésére, amely már tartalmazta az el nem számolt munkaidőre járó elmaradt munkabéreket is.