Munkamániás vagy jól teljesítő? - most kiderül

Jullien Gordon cikke alapján hét fő különbség rajzolódik ki a két típus között.

1. Megcsinálni valamit vagy csinálni valamit

Bár nyelvtanilag csak kicsi a különbség, a gyakorlatban annál nagyobb. A jól teljesítő elsődleges célja megcsinálni, elvégezni a munkát. Csak az eredmény számít. Ha nem tud értéket teremteni az adott pillanatban, stratégiákat gyárt helyette vagy hibákat, egyszerűsítési lehetőségeket keres korábbi munkájában. Tudja, hogy a munka "hullámokban támad", ha éppen nincs elég munka, akkor fel kell készülni a következő rohamra, és így eredményesek tud lenni akkor is, amikor nő a terhelés.

Ezzel szemben a munkamániás elsődleges célja, hogy dolgozzon, csináljon valamit, tűnjön elfoglaltnak. Bizonytalannak érzi a helyzetét, ha éppen nincs elég munka, így hát csinál magának akkor is, ha éppen nincs aktuálisan mit csinálnia. Minden rést kitölt a munkaidejében, és inkább improduktív vagy értelmetlen munkát végez, csakhogy elfoglaltnak látszon. Bizonytalansága abból táplálkozik, hogy nincsen tisztában értékeivel és úgy gondolja, hogy értéke és pillanatnyi elfoglaltsága összefügg egymással. Nem pihen, nem töltődik föl a hullámvölgyekben, így amikor a magasabb terhelés jön, könnyebben összeomlik.

2. Tudni, mikor elég vagy soha nem elég

A jól teljesítő pontosan tudja, hogy mikor elég. Tudja, hogy mikor mennyi kell a győzelemhez, és erejét arra összpontosítja, ami valóban számít, a lényegtelen dolgokkal meg pont annyit foglalkoznak, amennyi feltétlenül számít, ugyanis tiszta képük van a sikerről.

A munkamániásra éppen az ellenkező igaz. Nem tudja, mikor mi az elég. "Nem vagyok elég jó". "Ez nem elég jó." "Nincs elég időm". "Nem kapok elég támogatást". Mindig többet akar, és mindenből a maximumot akarja kihozni, mert nem tudja, mi kell a sikerhez.

3. Száz százalék jó időben vagy mindig száztíz százalék

A jól teljesítő tudja, mikor kell bedobnia magát. Amikor kell, akkor a legjobbját hozza. Nem ígér száztíz százalékot, mert tudja, hogy az fenntarthatatlan. Ehelyett a kapacitásának bővítésére fókuszál, mert tudja, hogy az ő száz százalékos teljesítménye jobb, mint a versenytárs száztíz százaléka.

A munkamániás ezzel szemben soha nem áll le. Dolgozik, hajtja a mókuskereket, de csekély eredménnyel. Nem priorizálja a munkáját, mert nem tudja megítélni a fontossági sorrendet, ennél fogva minden fontos a számára.

4. Tudja az értékét, vagy hagyja, hogy más ítélje meg

A jól teljesítő tudja mennyit ér, ezért viszonylagos szabadságban dolgozik. Folyton elemzik a saját teljesítményüket, ezért pontosan tudják mennyit érnek. Megteremtik a saját visszajelző-rendszerüket, hogy tiszta képük legyen önmagukról.

A workoholista folyamatos külső megerősítésre szorul a vezetőjétől, az ügyfelektől, a kollégáktól, és éppen ezért folyamatos félelemben dolgoznak. Várják és igénylik a külső megerősítéseket, az éves vagy évközi értékeléseket, hogy megtudják, milyen jól dolgoznak.

5. Proaktív/szándékos, vagy reaktív/véletlenszerű

A jól teljesítő proaktív az idejével és a munkájával kapcsolatban. Előre megtervezi és beosztja, hogy mikor mivel fog foglalkozni. Legelőször a legfontosabb dolgokkal foglalkozik, és csak akkor kezd tűzoltáshoz és egyéb nem tervezett munkákhoz, amikor ezekkel már végzett. nem engedi, hogy megzavarják a stratégiáját és felborítsák a napjait.
A munkamániás viszont utólagosan reagál a napi kihívásokra, hagyja, hogy emailek, nem tervezett ügyek, vagy időközben fellobbant tüzek irányítsák a napjait.

6. Arra fókuszál, amit ellenőrzése alatt tart, vagy arra, amit nem

A jól teljesítő az erőfeszítéseire koncentrál, az inputokra és az outputokra. A saját legjobbjukhoz mérik magukat, nem pedig másokhoz.

A workoholista az outputra és a jövedelmére összpontosít. Úgy véli, még ha a legjobbját is nyújtja, az ügy kimenetele és az ebből származó jövedelem nem teljesen csak rajta múlik. Az összehasonlítás iránti igénye olyan mérőszámok használatára inspirálja, amelyek nem feltétlenül jól jellemzik erőfeszítéseit.

7. Saját magát előre, vagy hátrébb helyezi

A jól teljesítő saját magát helyezik előre, mert tudja, hogy csak így szolgálhat másokat a legmagasabb szinten. Habár ez önzőnek tűnik, valójában önzetlen, mert ők a legjobbat szeretnék adni másoknak.
A munkamániás másokat helyez előtérbe. Ez önzetlennek tűnik, de nem fenntartható, ugyanis többet ad, mint amije van. Ha folyamatosan többet adunk mint amennyink van, és nem hagyunk időt magunknak a feltöltődésre, lemerülünk. Ezt a viselkedést a szolgálatra való igény hajtja, de az hogy fontos és „hős” legyenek, önellentmondásokhoz vezethet.

A munkamániás egész nap azért dolgozik, hogy fontos legyen, míg a jól teljesítő elvégzi a fontos munkát.

Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi és HR tanácsadó
euJOBS