Ne legyél főnök! Légy vezető!

Bizonyára sokan ismerik a híres képet, ami a boss és leader közti különbséget hivatott illusztrálni. Talán néhány vezetőnek még az irodája falán is megtalálható, és filozófiájának tekinti. De a legtöbb főnök csak elméleti síkon alkalmazza jól a Leader ismérveit.

Mindenki találkozott már rossz vezetővel, rossz főnökkel, aki mellett a munka stressz volt, ha belépett az irodába megfagyott a levegő, akit a háta mögött mindenki elküldött melegebb tájakra.

Magyarországon különösen erősen él a fejekben az a kép, hogy a munkahelyen a beosztottak alárendelt felek, és a vezetők általában fontosnak tartják, hogy ezt éreztessék is, nem árt ha a munkatársak tudják, ki az úr a háznál...

Pedig ez az autokratikus szemlélet nem célravezető. Fel kell ismerni, hogy valójában semmilyen munkakapcsolatban nem szabad alá-fölé rendelt viszonyról beszélni, hiába van valójában a munkahelyi hierarchiában feljebb valaki. A vezető legalább annyira függ beosztottjaitól, mint azok őtőle, hisz munkájukkal alapozzák meg felettesük sikerét.

A leader feladata tehát az, hogy megadjon minden támogatást ahhoz, hogy a munkatársak hatékonyan, lelkesen, jól tudjanak dolgozni. A jó főnök- beosztott viszony nagyban hozzájárul a cég sikeréhez, sőt, alapja lehet annak.

Mik az alapvető különbségek a vezető és a főnök között?

A főnökök elvárják a munkát, és közlik, hogy milyen retorziók várnak a kollégára, ha a követelések nem teljesülnek. Ha valami nem sikerül jól, hibást keresnek, és elvárják, hogy a munkatársak pontosan tudják, hogyan kell egy adott munkát elvégezni. Beosztottaik robotolásként élik meg a munkanapokat, ami nyomasztja, frusztrálja őket.

Pozíciójából fakadólag úgy érzik, jár nekik a tisztelet, amit el is várnak, és éreztetik a felsőbbrendűségüket. Megfigyelhető, hogy személyes-névmásként az én és a te szavakat használják előszeretettel.
Ezzel szemben a vezetők inspirálnak a munkára, és jutalomról beszélnek, nem büntetésről. Felmerülő hiba esetén semmikép sem a ludast keresik, hanem a megoldást. A feladatok elvégzéséhez iránymutatást adnak, segítséget nyújtanak, és a kollégák tudják, hogy kérdés esetén az ajtajuk nyitva áll. Annak ellenére, hogy nem várják el, tiszteletnek örvendenek, mert jó példával járnak a beosztottak előtt. Az ő szavuk pedig a mi. Szépen hangzik és nem is túl bonyolultnak. De hogy érhető ez el?

Önismereten múlik minden

Nem elég, ha egy jó szakember alá egy kisebb csapat és bőr forgószék kerül, hiteles és eredményes főnöknek lenni tudatosságot és munkát igényel. Sokak szerint jó vezetőnek születni kell, és vannak bizonyos személyiségtípusok, akik nem alkalmasak a feladatra. Egy másik nézőpont szerint viszont minden vezetői képesség megtanulható egy kis tudatossággal.

Ahhoz, hogy valaki jól tudjon irányítani másokat, nem elég tudnia mit, és hogyan szeretne, nem elég ismernie a céljait és a kollégáit. A legfontosabb, mindennek az alapja az önismeret.

Fontos, hogy tudja, mik az erényei, mik a gyengeségei, miben jó és miben kevésbé, ehhez mérten tud fejlődni. Belső motiváció nélkül sem válhat valaki leaderré. Azokat, akik csapatot vagy vállalatot vezetnek, nagy valószínűséggel a siker motiválja, a munkájukat szeretik, és az új kihívások éltetik őket.

Fontos felismerni, hogy nem az alá-fölé rendelt viszony a fontos a beosztottakkal. A sikerhez vezető rögös úton a beosztottak csapattársak, akik segítik a célok elérését, a hatékony megvalósítást. Ezért a jó viszony ápolása, a megfelelő motiváció és a jó munkakörnyezet és optimális megteremtése a vezető egyik fő feladata.

Mindezek csak tudatossággal és empátiával érhetők el. Fel kell tudni ismerni a dolgozók igényeit, vágyait, és ezekre megfelelő válaszokat kell adni. A jó főnök kicsit pszichológus is, hiszen a beosztottak nagy része kellő távolságtartással szemléli a főnököt, az hiába tartja nyitva előttük ajtaját, kevesen merik kommunikálni a problémáikat, igényeiket. Képes kell, hogy legyen az alkalmazottaknak azt adni, amire szükségük van, és ez bizony nehéz feladat, mert sokszor nincs összhangba azzal, amire vágynak. Munkavállalói oldalról is szükség van szemléletváltásra, és bár sajnos ma már örülni kell annak is, ha az embernek munkája van, muszáj megfelelően kommunikálnunk problémáinkat, meglátásainkat a főnökünk felé, különben felőrölnek a munkanapok. Ahhoz, hogy napi 8 órát folyamatos feszültségben töltsünk el, túl rövid ez az élet.

A coaching szemléletű vezetési elvek alkalmazása gyümölcsöző lehet, és ez tanulható. A munkatársak döntéshozatalba való bevonásán van a hangsúly. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent bízzunk rájuk, de érezzék, hogy a szavuk mérvadó, iránymutató lehet.

Bizalmat csak bizalommal generálhatunk, azaz az alkalmazottak csak akkor fognak bízni a főnökükben, ha úgy érzik, ez fordítva is teljesül. A jó leader meghatározza a célt, irányt mutat, és határidőt szab, de a célhoz vezető úton nem gyakorol folyamatos kontrollt.

A jó vezető-beosztott viszony hajaz a szülő-gyerek kapcsolat egyes részeire. Ha a gyerek felé a szülő nincs bizalommal, és nem hagy neki valamilyen szintű szabadságot a világ felfedezésére, akkor jön a hiszti. A szülő elmondja a kicsinek, hogy nem szabad ceruzát dugni a konnektorba, elmagyarázza miért nem, de nem áll folyton mellette, hogy figyelje minden mozdulatát. Viszont ha a gyermek keze közelít a veszélyes területhez, azonnal rácsap, és nem hagyja, hogy rosszat tegyen. Távolról vigyáz rá, de ha baj van, azonnal ott terem. Ehhez hasonlóan működik egy jó vezető is. Távolról gyakorol kontrollt a kollégák felett, de azok pontosan tudják, hogy számíthatnak rá, ő pedig figyeli, hogy szükségük van -e segítségre, jó-e az az út, amin járnak. Nem az a cél, hogy a kollégák teljesen önállóak legyenek, hanem az, hogy úgy érezzék, bizonyos fokig azok.

Megéri tehát elgondolkozni azon, hogy milyen vezetési elveket követünk. Tudatossággal, empátiával és következetességgel beosztottjainkból olyan csapatot kovácsolhatunk, akik önszántukból követnek minket, akik úgy érzik, a főnökük csapattag és mentor, így a cég építése, a munka közös érdekké, és nem kényszerfeladattá válik.

Szabó Manuéla
Beck and Partners Kft.