Nem jellemző a magyar munkakultúrára a lógás

Betegen is dolgozunk a bónuszért

- Előfordul, de egyáltalán nem jellemző a magyar munkavállalókra a "lógás" - reagált a március elején HR Portalon megjelent cikkre a szakszervezeti tisztségviselők és HR vezetők véleménye alapján Tarsoly Imréné. A Vasas Szakszervezeti Szövetség szakmai titkára. Az anyag azt taglalta, hogy a dolgozók táppénzre menekülnek, hogy elkerüljék az elbocsátást, az Országos Egészség Pénztár (OEP) azonban cáfol. Az adatok szerint igaz, hogy az esetek száma 2008-ban emelkedett az tavalyi évhez képest, de még mindig elmarad a 2006-os adatoktól. A szakmai titkár úgy látja, hogy nincs valós alapja a Leiler cégcsoport kijelentésének, ugyanis nem lehet általánosítani egy-egy nagyobb, több száz, vagy még több embert foglalkoztató cégnél kis létszámban (3-4, vagy 1-2 tucat embernél) előforduló esetek alapján. Ráadásul az emberek nem érdekeltek ebben - nyomatékosítja Tarsoly Imréné, hozzátéve: a cégek a létszámcsökkentésnél a megbízhatóságot, a rendelkezésre állást is minden bizonnyal figyelembe veszik.

A Vasas Szakszervezeti Szövetség szakmai titkára úgy tapasztalja, hogy statisztikailag kimutathatóak ilyen esetek, amelyek szezonálisan, földrajzilag stb. is megkülönböztethetőek. Ahol sok a teendő a kertben és a munkabérek is alacsonyak, ott jelenléti díj nevű bónusz-rendszert érdemes bevezetni. Ennek az a lényege, hogy elesik a bónusztól az, aki táppénzes állományba megy. - Ez viszont a másik véglet, mert sokan ezért a kisösszegű bérkiegészítés megtartásáért betegen is bemennek dolgozni - véli a szakmai titkár, hozzátéve: több helyen kollektív szerződés keretében kidolgozott ösztönző rendszert vezettek be arra, hogy megérje "nem elmenni" táppénzre. A hiányzási napok ugyanis beleszámítanak a 13. havi fizetés kiszámításába, plusz külön jutalmat kap az a dolgozó, aki nem volt egész évben táppénzen. (Ennek összege a 10 napi alapbértől kezdve, akár a több heti alapbérig terjed.)

Nőni fog a táppénzes napok száma a válság miatt

Tarsoly Imréné úgy látja, hogy valószínűleg emelkedni fog a szám a betegségek és a válság hatására, de nemcsak a betegszabadságon töltött, hanem a konkrét táppénzes napok is. A passzív táppénzt igénybevevők száma is minden bizonnyal meg fog növekedni, mert sokan ezt a helyzetet - amikor elveszítik állásukat - nehezen élik meg, és ez gyakran egészségük megromlásában (vagy meglévő betegségük felerősödésében) jelenik meg.

A szakmai titkár szerint azonban nem menekülnek táppénzre a dolgozók az elbocsátás elől, ez a "megoldás" ugyanis nálunk nem jellemző. - Stabilnak vélt munkahelyeiket nem kockáztatják a munkavállalók, és akkor sem, amikor a létszámleépítésben való érintettség réme ott lóg valaki feje felett - véli a szakember.

A passzív táppénz maximum csak átmeneti megoldás tud lenni. Amikor a munkaviszony megszűnik, azonban ez nem menedék. A csoportos létszámcsökkentés alól amúgy sem mentesít, de tény, hogy passzív táppénzzel a munkanélküli ellátással fedezhető idő megnyújtható.

Lebetegítenek a magas elvárások, teljesítmény-kényszer és a stressz

A fentebb említett munkaszervezési (jelenlétre, munkavégzésre ösztönző) módszerek miatt sokan akkor sem mennek táppénzre, ha ez szükséges volna. Bizony, ez lehetett az oka a táppénzes napok csökkenésének, amelyhez szorosan hozzátartozik még a munkahelyféltés is. - Ahol viszont nő a betegek száma, annak hátterében megtaláljuk a nagyobb elvárást, a fokozódó munkatempót, a stresszt, az egyre terjedő 12 órás munkanapok és váltóműszakban való munkavégzés egészségi állapotra fokozottan terhelő hatását, valamint sokaknál a pihenés, a kikapcsolódás, az üdülés hiányát is - véli a szakmai titkár.

Arra a kérdésre, hogy mi vezet odáig, hogy egy dolgozó táppénzcsalásra "vetemedjen", Tarsoly Imréné elmondta, hogy a mai vállalkozásokban a legszűkebb, legszükségesebb létszámban foglalkoztatják a munkavállalókat. Akár egy-két dolgozó időszakos kiesése is akadozóvá teheti a munkafolyamatokat. A helytállás fokozott erőkifejtést igényel az ott tevékenykedőktől, amelynek ára van, olykor egészségben kifejezhető értéke. A munkahelyi teljesítmény-kényszer is okozhat sok embernél olyan helyzetet, amelyet nem bír feldolgozni, ezért "pihenőre" van szüksége. A közép és az idősebb korosztálynál, sajnos egészségi állapotukból adódóan, az is jellemző - a főként a fizikai munkát végzők között - sokan bármikor mennek el az orvoshoz, rendelkeznek olyan betegséggel - koruk vagy foglalkozásuk miatt -, amivel kiírják táppénzes állományba őket.

Sok múlik a munkahelyi légkörön és a vezető figyelmességén

Más tekintetben a szabadságolások ideje az, ami kifejezetten konfliktusos időnek számít ebből a szempontból. Mivel a szülőknek el kell menniük nyáron szabadságra a gyermekek elhelyezése miatt, ismét feszültség keletkezhet. Meglehetősen merevek a szabadság kiadásának szabályai (háromnegyedével a munkáltató rendelkezik). Ezt az áldatlan helyzetet ma már sok munkáltató úgy oldja fel, hogy két heti üzemszünetet tervez be a nyári időszakra, így a szabadságolás előre tervezhető a családoknak is.

Tarsoly Imréné szerint elítélendő a "lógás", de olyan feltételeket kell teremteni a munkavállalók számára, hogy csak szükséges, indokolt esetben vegyék igénybe a táppénzt, hogy betegen ne menjenek be dolgozni, mert ezzel ártanak munkatársaiknak és maguknak is. Erre azonban nem a "jelenléti pótlék", hanem a jó munkahelyi légkör, az emberi szó (a vezetőtől!) lehet az a eszköz, ami sajnos a mai helyzetben gyakran hiányzik.

"Közelebb" kellene vinni az ellenőrzési jogot a munkahelyhez

A munkáltatók leellenőrizhetik alkalmazottaikat, valós betegség miatt maradnak-e távol. A vizsgálatot a területileg illetékes Regionális Egészségbiztosítási Pénztárnál lehet kezdeményezni, amelyet a felülvéleményező főorvosok folyatnak le. Tarsoly Imréné és a HR szakemberek úgy tapasztalják, hogy az ellenőrzés fenntartása szükséges, de "közelebb" kellene vinni az ellenőrzési jogot a munkahelyhez, például a foglalkozás egészségügyi szakorvos tehesse ezt meg a munkáltató kérésére. Ez meggyorsítaná az ellenőrzést, visszatartó ereje lenne a visszaélés ellen, és jobban elősegíthetné a betegséget előidéző munkakörnyezeti-munkavédelmi okok kiszűrését is.

Tarsoly Imréné is belátja, hogy van, aki nem látja értelmét az ellenőrzéseknek, mert a gyanú nehezen bizonyítható. Nem minden betegséggel kell ágyban feküdni, és megalázó az ellenőrzés ténye a háziorvosra nézve is. Annak is lenne értelme, hogy a legtöbb táppénzessel "büszkélkedő" cégeket vizsgálja meg a munkavédelmi - munkabiztonsági felügyelet, hogy milyen körülmények között dolgoznak ott, van-e összefüggés az üzemi körülmények és a magas táppénzes arány között - nyomatékosítja a szakember.Jól bevált nyugat-európai példa, jelentős mértékben előmozdítaná a hatékonyságot, ha a vállalat üzemorvosa is elvégezhetné ezt a tevékenységet, gyanú esetén akár azonnali kiszállással.

Szakszervezeti tisztségviselők és HR vezetők véleménye alapján Tarsoly Imréné kijelentette: egyáltalán nem szigorúak a jelenlegi jogszabályok, de sok háziorvosnak nagy a felelőssége a táppénzes állományért. Sajnos még akkor is táppénzre kényszerül az ember, amikor nem kellene. A szakorvosi rendelők általában tele vannak nyugdíjasokkal és a segélyezettekkel, így aki a munkából megy el egy kötözésre vagy gyógyszerfelírásra, néha órákat kell várakoznia, sajnos mindezt gyakran munkaidőben.