A HR-washing - avagy a kicsírázott babzsákfotel

A HR-washing: A kommunikáció és valóság közötti szakadék

A cikk a HR-washing jelenségét mutatja be, ahol a HR progresszív, emberközpontú képet kommunikál (employer branding, wellbeing), miközben működésében újratermeli azokat a gyakorlatokat, amelyek a munkavállalók kimerüléséhez vezetnek. Ez az ellentmondás a deklarált értékek és a megélt valóság között strukturális feszültséget jelez.

A teljes foglalkoztatás paradoxona, hogy bár a mutatók sikert jeleznek, ezzel párhuzamosan a munkavilágon belül súlyosbodnak a társadalmi és mentális feszültségek (túlterhelés, alacsony bérek, teljesítménykényszer). Magyarországon egyszerre magas a foglalkoztatás, a dolgozói szegénység és romlik a mentális egészség, ami megkérdőjelezi a HR siker-narratíváját.

A HR-washing elfedési mechanizmusként működik: a problémák kezelése helyett kommunikációs eszközökkel helyettesíti azokat. A munkahelyi működés a versengésre épülő költségcsökkentési racionalitásra épül, ahol a folyamatos teljesítménykényszer és az értékesség bizonyításának kényszere felőrli a bizalmat. A munka totalizálóvá válik, identitást és lojalitást követel, miközben az autonómia csak a karrierdimenzióban értelmezhető.

Ennek következménye a mentális túlterhelés rendszerszintű kimenete: az elmagányosodás és a mentális betegségek növekedése, amit a wellbeing-iparágak sem tudnak orvosolni, csupán a tünetek utólagos, piacosított kezelését kínálják. A felelősség az egyénre hárul (reziliencia), elfedve a strukturális okokat, és megerősítve a szervezeti egyenlőtlenségeket.

A HR-washing alternatívájaként a cikk azt javasolja, hogy a HR teljesítménye a társadalmi közjó szintjén is mérhető legyen. Valódi értékteremtés csak akkor lehetséges, ha a HR csökkenti a pszichoszociális bizonytalanságot, erősíti a mentális egészséget, és hozzájárul a társadalmi stabilitáshoz, hidat képezve a gazdasági racionalitás és az emberi jól-lét között.