Színes textilekkel álmodik, de kőművest, burkolót is eligazít - avagy ilyen a sikeres női vállalkozó

A gender aspektus jelen van-e a hétköznapjaidban, az életed, a munkád különböző aspektusaiban?

Igen, ezt nem lehet kikerülni. Azon túl, hogy itt az irodámban hölgyekkel dolgozom együtt, az építkezéseken férfiakat irányitok. Kőművest, burkolót, asztalost. Ott lehet érezni, hogy nőként dupla annyi tudásra van szükségem ahhoz, hogy elfogadjanak. De mert régóta vagyok a szakmában és mára már az a hírem járja, hogy erős, határozott nő vagyok, tehát tisztelettel bánnak velem. Így egyáltalán nem állhat az elő, hogy „Kiskezittcsókolom, azt nem úgy szoktuk csinálni!”. Respektálják a tudásomat, a rutinomat, de ez egy nehéz út volt.

Ugyanakkor ez a „gender dolog” arról is szól, hogy nőként meg kellene felelnem egy csomó társadalmi elvárának. De nekem például nincs gyerekem, mert nem akartam gyereket. Tudom és beláttam, az én életformámba ez nem fér bele, de ezt kevesen értik meg és mindig magyarázkodásra szorulok. Ami a külsőségeket illeti, szeretek nőiesen, elegánsan is öltözködni, de nem viselek mindig sminket, frizurát, sem magas sarkút.

Érzékeled-e szakmai előrejutásodban az úgynevezett „üvegplafont”? Érzel-e bármiféle akadályoztatást?

Mivel magánvállalkozó vagyok, ha valaki engem akadályoz, az én magam vagyok. Ugyanakkor nem gondolom, hogy a férfitervezők magasabb fizetésért dolgoznának, mint én, tehát e tekintetben nem tapasztalom ezt.

Nekem az édesanyám is vállalkozó volt 1984-től, egyedül nevelt engem, és ez a háttér eleve adott egy erős alapot nekem. Másfelől pedig én egyedül kezdtem 20 éve lakberendezőként dolgozni és mostanra már 5 alkalmazottam van. Eközben nem tanultam arról, hogyan kell céget vezetni. Van egy közgazdász és egy tanári végzettségem, tehát valami fogalmam van erről, de én a gyakorlatban tanultam mindezt meg.

Ha most melletted lenne egy vállalkozásfejlesztő coach, miben kérnél tőle tanácsot, milyen gondjaid vannak, mint vezető?

Egy saját márka felépítésében - mint amilyen pl. az enyém is -, legtöbbször tudatosság van. Én ezt hiányolom magamból. Én emocionális döntéseket hozok, szerencsére olyanokat, amiket visszaigazolt az élet, el még nem hasaltam, de ezt a tudatos márkaépítést szívesen megtanulnám. Másfelől nehézséget szokott okozni az alkalmazottaim irányítása, mert egyszerre szeretnék demokratikus szemléletű, de fegyelmező erejű vezető is lenni. Hiszen a mi munkák egyszerre kreatív, művészeti, másfelől pedig precíz, projektalapú, pontos elszámolással, határidők betartásával dolgozunk. Mindezt vajon hogy kell úgy összefésülni, hogy ne egy katonás szervezet legyen, de tudatosan, jól teljesítsen, és miközben ki tudjanak teljesedni a beosztottjaim szakmailag is?

Müller Mónika: Nem elég a tehetség, szorgalom és szervezettség is kell a sikerhez.Van olyan személy a környezetedben, akivel ebbéli dilemmáidat meg tudod osztani, aki tanácsokat tud adni, aki inspirál?

Igen, a férjem. Ő támogat engem mindenben. Nincsenek otthon olyan elvárásai velem szemben, hogy minden nap vasalt inge és meleg vacsorája legyen. Mi több, mindig elkísér a szakmai rendezvényekre is, tehát megnyugtató módon látja, tapasztalja, hogy mennyit dolgozom, így együtt tud velem érezni és a legjobban tud támogatni abban, amit csinálok. Ráadásul a kettőnk szakmája rendkívül szerencsés módon egybevág, ebben a vállalkozásban is együttdolgozunk, mindkettőnknek ugyanolyan fontos, amit csinálunk.

Honnan indultál? Milyen tanulmányok, szakmai életút vezetett ehhez a sikeres vállalkozáshoz, amit ma vezetsz?

A rendszerváltás után röviddel kezdtem el stewardessként dolgozni, így korán megismertem a világot. Rendkívül inspiráló volt látni, mások hogyan élnek, milyen egy szépen berendezett szálloda. Az akkori lakásomat pedig külföldi lapok segítségével rendeztem be, ami olyan jól sikerült, hogy az Otthon Magazin címlapjára került. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy nem akarok mindig stewardessként dolgozni, így beiratkoztam egy magán lakberendező iskolába. Két éves, kemény képzés volt, kevesen végeztük el. Azóta is hálás vagyok az akkori tanáraimnak, hogy ilyen erős elméleti alapokat adtak.

És mi adta a végső lökést a váltáshoz?

Megkerestek egy belsőépítész irodától és azt gondoltam, fizetés nélkül szabadságot veszek ki és elkezdek ott dolgozni, ám az akkor főnököm azt mondta, ezt nem engedi, bár el tudná intézni, mert akkor mindig visszafelé kacsintgatnék, ami az új irány rovására menne. És akkor küzdöttem, mint malac a jégen. Ráadásul ekkor váltam is. Az az időszak engem nagyon megerősített. Elkezdtem otthon dolgozni, egyedül, és szép lassan társultam valakivel, hogy legyen egy bemutatótermem, utána lett egy sajátom, amit ma már együtt csinálunk a társammal, ez a stúdió tehát itt nemcsak a munkám, hanem a kapcsolatunk kiteljesedése is egyben.

Milyen személyes, egyedi képességek, speciálisan női, vagy férfi tulajdonságok szükségesek a sikeres lakberendezéshez?

A jó kommunikációképesség nagyon fontos. A konfliktuskezelés. Van olyan jó barátom, aki tehetségesebb lakberendező, mint én, de nem kommunikál olyan jól, hamarabb összeveszik az ügyfelekkel. Nagyon sok férfi hisztis ügyfelem is van, pedig a hiszti a nőkhöz kötött. Nekem ezeket kezelnem kell tudni a munkám során. Stewardessként töltött évek sokat adtak nekem e tekintetben is, mert ott tanultunk meg és alkalmaztunk különböző konfliktuskezelő kommunikációs technikákat. Illetve ebben a szakmában rá kell tudni hangolódni az ügyfelek igényeire. Azt kell tudni megvalósítani, amit ők akarnak és nem azt, amit én. Ez a feminim vonal - kommunikáció, empátia, kreativitás, szépérzék - az egyik része a dolognak.

A másik pedig ezek a műszaki tervrajzok itt az asztalomon, meg az építkezéseken bakancsban mászkálás, meg a pontos költségvetések készítése, a határidők betartása. Mondhatnánk úgy is, ez a maszkulin oldal. Tehát ez nem csak arról szól, hogy „Ide jó lenne egy piros váza”. Ez egy nagyon komplex terület. És nem elég a tehetség, szorgalom és szervezettség is kell a sikerhez.

Én az itt és mostban élek. Szeretem élvezni, amit elértem.Milyen egyediség jellemző a munkáidra?

Nagyon sok visszatérő ügyfelem van. Ráadásul sokfélék is és nekem öröm rájuk hangolódni, mindegyik világba beleélni tudni magam. Ugyanakkor az is öröm, hogy a saját világomat, a nekem tetsző tárgyakat, motívumokat bevihetem az ő világaikba, olyan környezetet teremthetek a számukra, melyet én válogattam össze a Föld minden tájáról. Ami az én munkáimra jellemző egyedi jelek, azok az ázsiai motívumok, hangulatok. A saját otthonomat is ennek jegyében alakítottam ki.

Úgy tudom, bútorokat is tervezel.

Igen, már az elején kialakult ez. Minden bútort én tervezek, legyártatom itthon, ráadásul saját textilt használok, így igazán személyre szabott lesz a végeredmény. A partnereimmel, beszállítóimmal régi a kapcsolatom, a kárpitosommal például már több mint húsz éve dogozom együtt, félszavakból értjük egymást. A 2007-es válságot így tudtuk átvészelni, hogy magyar partnerekkel, beszállítókkal dolgoztunk és nagyon büszke vagyok arra, hogy a mai napig együtt dolgozunk. Aki eléri a megfelelő színvonalat, annak biztos helye van, mindig lesz munkája, amíg nekem, és nagyszerű érzés, hogy számíthatunk egymásra.

Saját lakberendezői kurzusaidon tanítasz ilyesféle kommunikációs technikákat is, mint amiket említettél?

Igen, rendszeresen tartok kurzusokat, 15 fő részvételével, a szakmai dolgokon túl ilyesféle technikákat azonban nem tanítok még, de jó ötlet, köszönöm.

Miben töltekezel?

Erős, jó baráti körünk van, napi szinten tartjuk a kapcsolatot, sokat találkozunk. Egy bohém pesti kocsmában van törzshelyünk, ott spontán módon mindig tudunk találkozni. Ezen kívül szeretünk kulturális programokon részt venni, főzni. Mindez nekem sokat ad.

Mit gondolsz a jövőről, milyen terveid vannak?

Én az itt és mostban élek. Szeretem élvezni, amit elértem. Hosszú ideig küzdöttem, most szívesen utazom, veszek részt programokon.

Különösebben nagy terveim nincsenek. Amikor szükség van rá, mentorálok fiatalokat, amit szintén szívesen csinálok. Csinálom a napi teendőket tehát, ráadásul most olyan piaci környezet van, annyira sodor az élet, hogy aki nem ül fel erre a hullámra, az lemarad.