Sztrájktörvény: pro és kontra

Múlt hét pénteken egy napos sztrájkot tartott a BKV, korábban a vasutasok is csatlakoztak a közlekedésiek félnapos munkabeszüntetéséhez, amely csaknem megbénította a fővárosaik életét. Hasonló sztrájkra az utóbbi időben nem volt példa, most mégis minden fórumon a sztrájktörvény hiányosságairól hallani.

226 sztrájk húsz év alatt

Nem sztrájkoló nép a magyar, hiszen évente 10-12 munkabeszüntetésre kerül sor, ami alacsonyabb, mint az uniós átlag - mondta Dr. Berki Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese a Magyar Munkajogi Társaság, valamint a Magyar Munkaügyi Kapcsolatok Társasága által rendezett eszmecserén. 1989 óta összesen 572 munkaügyi akcióra került sor, amelyből ténylegesen 226 volt sztrájk. Ebből hét esetben szolidaritásból tartottak akciót, 89 pedig rendes munkabeszüntetést jelent. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóval magasabb a figyelmeztető akciók aránya, 83 százalékban a munkáltatókra kiterjedő sztrájkokról beszélhetünk, a többi esetben a kormány, a parlament a célpont.

A szakszervezetek a fő hangadók

Dr. Berki Erzsébet tájékoztatása szerint az esetek 40 százalékában fordult elő, hogy egy vitában több akciót is szerveztek, sőt, sokszor egész akciósorozattal kerültek szembe a munkáltatók, előfordult, hogy az elégedetlen munkavállalók először aláírásgyűjtésbe kezdtek, majd figyelmeztető sztrájkot tartottak, és ha ezzel nem érték el céljukat, megtartották a sztrájkot. A szakember problémaként vetette fel, hogy sokszor nem lehet pontosan tudni, hányan vesznek részt egy akcióban és valójában mennyi munkaidő esett ki. Gyakran az események végkimenetele sem ismert. A tiltakozások legfőbb okaiként Dr. Berki Erzsébet a bérekkel és juttatásokkal kapcsolatos problémákat - ki nem fizetett bérek, túlóra díjak, prémiumok elvonása - jelölte meg, de a létszámleépítések, átszervezések, a kollektív szerződések hiánya illetve a vezető személye is kiválthatja az elégedetlenséget.

A statisztikák alapján jól látszik, hogy általában a szakszervezetek a sztrájkok fő szervezői, és míg a köztisztviselőkre nem jellemző a munkaharc, a versenyszféra munkavállalói élnek ezzel a jogukkal, elsősorban a feldolgozóiparban és a közlekedésben. A legtöbb esetben jó részt teljesítették a munkavállalók követelését, vagy sikerült megállapodniuk a feleknek, a szakember szerint azonban érdemes mérlegelni, hogy sztrájkoljunk-e, hiszen számos negatív hozadéka is van egy-egy munkabeszüntetésnek. Sztrájktörésre az elmúlt 19 évben 18 alkalommal került sor, és 146 olyan esetről tudunk, amelyben a sztrájk címzettje ellen több akciót szerveztek. Az elégséges szolgáltatásokról 93 esetben kellett tárgyalni, ebből 53 esetben meg tudtak egyezni erről.

Jogszerűtlen-e, ha nincs tisztázva az elégséges szolgáltatások mértéke?

Az egyik legkomolyabb problémát éppen az elégséges szolgáltatások ügye jelenti. Emellett sokan azt is nehezményezik, hogy a sztrájktörvény nem tisztázza a sztrájkkal való visszaélés alapeseteit, nem teszi kötelezővé a sztrájk időbeni bejelentését sem. Dr. Lőrincz György ügyvéd szerint - aki a 80-as évek végén az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal jogi főosztályát vezette - nehéz meghatározni, egységre beosztani bizonyos szolgáltatásokat, így például azt, hogy mit nevezünk elégséges szolgáltatásnak egy kórházban, egy iskolában, de még a közlekedés sem tekinthető egyértelmű területnek. A szakember úgy véli, pontosabban meg kellene határozni, kik vehetnek részt a sztrájkokban, emellett fontos alapelvnek nevezte az együttműködési kötelezettség meghatározását is. Egy új törvény megalkotásánál figyelembe venné a megengedhető munkáltatói magatartás kérdését, hogy például felvehetne-e új alkalmazottat a munkáltató sztrájk idején. Dr. Lőrincz György nem tartja követendőnek azt az utat, amely érdekvédői oldalról vetődött fel, hogy ha a tárgyaló felek nem tudnak megállapodni az elégséges szolgáltatásokról, akár az egyik fél javaslatára kötelező legyen közvetítőt alkalmazni. Ahhoz, hogy a minimális szolgáltatást biztosítani tudják, a munkáltató is köteles megfelelő magatartást tanúsítani, ha mégsem tudnak megegyezni, akkor munkajogi bíró az adott terület, adott körülményeinek figyelembevételével meg tudja határozni az elégséges szolgáltatásokat.

Nem egységes az európai gyakorlat sem

Ezzel a felvetéssel egyetértett Dr. Berke Gyula, a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának dékánja is, aki ennél továbbment, és úgy vélte, a magyar jogrendben lehetséges és indokolt is, hogy az elégséges szolgáltatásokat az ágazati jogszabályokban, így például a gáz- vagy villamos energia törvényben rögzítsék. Példaként a francia megoldást hozta, ahol ezekben az ágazatokban csak elvileg szabad sztrájkolni, mivel a szolgáltatás sztrájk alatt sem csökkenthető. Az európai országok többségében a közszolgáltatások területén meghatározzák az elégséges - minimális - szolgáltatás mértékét. Berke Gyula bemutatta ezeket a megoldásokat. Az olaszoknál létezik úgynevezett gazdaságpolitikai sztrájk, ami azt jelenti, hogy nem csak a munkáltatóval szemben lehet sztrájkolni, és amennyiben a minimális szolgáltatásokról nem tudnak megállapodni a felek, akkor ezt egy külső garancia bizottság állapítja meg. Az olasz szakszervezeteknek egyébként tíz nappal korábban kell bejelenteniük a sztrájkot. A német jog elismeri a sztrájk korlátozhatóságát, az államnak pedig biztosítani kell a felek munkaharchoz szükséges eszközeinek egyensúlyát. Míg az osztrákoknál hiányzik egy átfogó, önálló törvény, a franciák a legliberálisabbak e tekintetben, náluk ugyanis csak a közszférát szabályozzák, a versenyszférát nem - mondta a szakember.

Érdekképviseletek: különvélemény

A konferencián felszólalt Gaskó István, a LIGA Szakszervezetek és a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke is, aki szerint semmi szükség a sztrájktörvény módosítására, mert az megfelelő szabályozást nyújt. Úgy véli, hogy nem véletlenül került terítékre a sztrájktörvény kérdése, mivel az utóbbi időben az állami tulajdonban lévő cégek sztrájkjai kerültek reflektorfénybe, és csak itt nem sikerült megállapodni az elégséges szolgáltatásokról. A szakszervezeti vezető úgy fogalmazott: ezeknek a kimenetelét éppen az állam által kinevezett menedzserek akadályozzák, talán azért, hogy lehetőség nyíljon a sztrájkjog korlátozására. Azzal ugyanis, ha csak a munkáltató lenne a célzott személy, a szolidaritási sztrájk gyakorlatilag megszűnne, és fontos gazdasági, társadalmi kérdésekben sem lenne érdekérvényesítés. Gaskó István arra is kitért, hogy azért várnak a sztrájk bejelentésével a legutolsó percig, hogy a munkáltatónak ne maradjon ideje letörni a sztrájkot. - Érdekes, hogy másfél évtizedig nem merültek fel ezek a problémák, ezért inkább a kiváltó okokon kellene elgondolkozniuk azoknak, akik sokallják ezt a minimális sztrájkhajlandóságot - mondta a szakszervezeti vezető.

Szilágyi Katalin, HR Portal