Szükség van a kedvezményre a cafeteriától függetlenül

A cafeteriarendszer tervezett átalakítása kedvezőtlenül érintheti a nyugdíj- és egészségpénztári megtakarításokhoz adható munkáltatói támogatás, ez hatással volt ezen célok megítélésére a munkavállalók körében?

Egyértelmű eredmények születtek a szövetség által megrendelt kutatás során. Továbbra is a legfontosabb megtakarítási célok közé tartozik a nyugdíj és az egészség. A nyugdíjcélú megtakarítások között pedig az önkéntes nyugdíjpénztár a legismertebb és egyben a legnépszerűbb is. Ugyanakkor mindössze a munkavállalók negyede, egészen pontosan 24 százaléka rendelkezik önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítással, ami alacsony arány, főleg abból a szempontból, hogy a nyugdíjcélú takarékoskodás kulcsfontosságú. Mindazonáltal kedvező részeredmény is van, a 24 százalékos arány meghaladja az év elején mért 22 százalékot, és a tavalyi 19 százalékot. A növekedés pedig azzal is magyarázható, hogy a munkavállalók a legköltséghatékonyabb, legjobb ár/érték arányú megtakarításnak tartják. Az egészségügyi kiadásokra való felkészülés, takarékoskodás szintén nagyon fontos, sőt, a kutatás szerint még fontosabb cél, mint a nyugdíj.

A számok alapján adott lenne a bővülés, de a cafeteriarendszer átalakítása, főként a munkáltatók által a pénztártagsághoz adható juttatás adóterhének emelése rosszul jöhet…

A tervek szerint a cafeteriarendszerben adható munkáltatói támogatás adóterhelése közel 15 százalékponttal, közel 50 százalékra emelkedhet, ami kétségtelenül kedvezőtlenül érintheti a pénztári megtakarításokat, mind a munkaadói, mind az egyéni befizetések oldaláról. Ugyanakkor a Pénztárszövetségnek a pénztári tagsággal elérhető megtakarítások népszerűsége, társadalompolitikai jelentősége miatt vannak javaslatai, amelyek amolyan B tervnek is tekinthetőek.

dr. Kravalik GáborPontosabban?

A biztos jövő érdekében az egyéni befizetések mellett a munkáltatói befizetésekre is szükség van, hiszen ne felejtsük, azon túl, hogy a munkáltatók közvetlenül befizetéseikkel részt vesznek munkavállalóik egyéni megtakarításainak növelésében, fontos társadalompolitikai edukációs feladatot is felvállalnak az öngondoskodás fontosságának alkalmazottaik számára történő bemutatásával, ösztönzésével -, ezért szeretnék elérni, hogy a munkáltató kedvezményes adókörnyezetben egészíthesse ki a pénztártagok befizetéseit. Mindezt akár a cafeteriarendszeren kívül. Az ÖPOSZ támogatna például egy olyan, a cafeteriarendszert nem érintő kedvezmény-rendszert, amelyben a pénztártag - akár nyugdíjalapot nem képző jövedelemből történő - nyugdíjcélú pénztári befizetéseinek munkáltatói kiegészítését részesíti akár adó-, akár járulékkedvezményben . A munkavállalóknak mindezektől függetlenül komolyan számolniuk kell azzal, hogy az új szabályozás szerint érkező, készpénzes cafetéria egy része egészség-, vagy nyugdíjcélú öngondoskodásra is fordítható, pénztári befizetések eszközölhetők. A jelenlegi és leendő pénztártagoknak, az öngondoskodás, mint célkitűzés a már említett kutatás szerint már ma is fontos. Az ÖPOSZ szakemberei azon is dogoznak, hogy az egyéni befizetések után járó adó-visszatérítés korlátja emelkedjen. Ha a jelenlegi is meglevő, vagy tovább erősödő egyéni ösztönzőt kiegészítjük a vállalati ösztönzéssel, a megtakarítás egy olyan automatizmussá válhat, amivel mindenki nyerhet.

Ha már a munkáltatóknál tartunk, milyen véleménnyel vannak a cafeteriarendszer átalakításáról? Hogyan befolyásolja majd a pénztári tagsághoz adott befizetéseiket a tervezett változás?

A kutatásunk szerint a munkáltatók túlnyomó része, 82 százaléka támogatja az öngondoskodás ajánlását valamilyen formában. A munkáltatók közel fele a bruttó keretösszeg változatlanul hagyása mellett továbbra is támogatja a munkavállalók pénztári tagságát. Kedvezőnek tartjuk, hogy a munkáltatók 22 százaléka egyáltalán nem tervez változtatást a pénztári tagsághoz nyújtott támogatásokon, és vállalja a többletterheket.

A számok látványosan a pénztári megoldások mellett szólnak, a szövetség milyen egyéb érveket sorakoztat fel a pénztári megtakarítások ösztönzése érdekében?

Azzal tisztában vagyunk, hogy a pénztári megtakarítások a cafeteriarendszeren belül nem jelenthettek konkurenciát az azonnal elkölthető, pénzhelyettesítő juttatásokkal, de ahogy említettem járulék- vagy adózási oldalról szükség lenne a támogatásra. Ha a cafeteriarendszeren kívüli munkáltatói kedvezmény elfogadásra kerülne hiszünk abban, hogy ösztönzőleg hatna a pénztári öngondoskodás elterjedésére, a megtakarítási hajlandóság növekedésére. Az önkéntes nyugdíjpénztárak teljesítménye önmagáért beszél, jelentős hozamokat értek el az elmúlt években az alacsony hozamkörnyezet ellenére, és az összesített vagyonuk meghaladja az 1000 milliárd forintot. Az egészségkasszákon pedig 60 milliárd forint meg keresztül, és az általuk finanszírozott szolgáltatások hozzájárul a tagok egészségének megőrzéséhez. Egybevetve az önkéntes pénztári rendszerre több millió magyar munkavállaló támaszkodik és támaszkodhat a jövőben is.

Milyen várakozásokkal tekintenek a jövőbe?

Az eddigi tapasztalataink, kutatásaink egyértelművé tették, hogy a munkáltatóknak kiemelt szerepet van abban, hogy a munkavállalók éljenek a pénztári megoldásokkal. Felmérésünk szerint a lakosság 80 százaléka tisztában van vele, hogy a készpénzes cafeteria nem képez nyugdíjalapot, így abban bízunk, hogy ennek a juttatásnak egy részét sokan az öngondoskodás egyik legjobb alternatívájaként ismert pénztári megtakarításokra fordítják a munkavállalók közül. Emellett remélhetőleg a következő időszakban létrejön egy olyan jogi szabályozás, amely komplex kedvezményrendszerrel jutalmazza, ha a munkáltatók támogatják a pénztári megoldásokat. Mindez szükséges ugyanis ahhoz, hogy a pénztári tagság bővülhessen, ezáltal a pénztártagok egészséges és biztos idős korra számíthassanak.

Megjegyzés: Az idézett kutatást az NRC készítette az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége megrendelésére. A kutatás fókuszában a nyugdíjcélú és egészségügyi öngondoskodás megítélése és gyakorlata állt. Az 1000 fő megkérdezésével készült kutatás célcsoportja a 18-59 éves gazdaságilag aktív lakosság volt.

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.