Terjed a környezeti bűnözés: a cégek 7 százaléka mutatta zöldebbnek magát a valóságnál

„A hamis zöld vállalati kommunikációt jobban kellene büntetni– ez nemcsak jogi, de közgazdasági szempontból is észszerű lenne. A vállalatok számára nagy a kísértés, hiszen zölden kommunikálni könnyű és olcsóbb, mint valóban zölden cselekedni, innoválni, a piac viszont díjazza a zöldnek látszó cégeket” – fogalmazott online szakmai előadásában Berlinger Edina, a Corvinus egyetemi tanára, a University of Luxembourg kutatója, a fenntartható pénzügyek szakértője. A Magyar Közgazdasági Társaság „Tényleg zöld? Friss kutatási eredmények a zöldmosásról” címmel május 8-án megtartott rendezvényén a környezeti visszaélések egy speciális esete állt a középpontban.

Az előadó elöljáróban kitért arra, hogy jelenleg nincs általánosan elfogadott jogi definíció a zöldmosásra, így nehezebb is küzdeni ellene. Annyit jelent, hogy egy vállalat magáról, tevékenységéről, termékéről a kommunikáció segítségével olyan hamis benyomást kelt, mintha valóban zöld lenne, ez pedig károsítja a fogyasztókat, a befektetőket és végső soron az egész társadalmat. Minél nagyobb a különbség a vállalat tényleges tevékenysége és aközött, amilyennek bemutatja magát, annál inkább lehet zöldmosásnak nevezni a jelenséget.

A vállalati kontrolling és a környezettudatos fogyasztó is tehet a zöldmosás ellen

Berlinger ismertette Bihary Zsolt, Dömötör Barbara, Keresztúri Judit Lilla, Lublóy Ágnes, Márkus Martin és Neszveda Gábor társszerzőkkel közös kutatásaikat. Ezek egyikében több mint 1200 vállalatot vizsgáltak 23 fejlett országból 2008 és 2020 között. Az eredmények szerint a cégek 7 százaléka vett már részt zöldmosásban legalább egyszer. Ez az arány az energiaszektorban 40 százalék, a közüzemeknél 28 százalék, az energiaigényes iparágakban – például a vegy- és az építőanyagiparban – 10 százalék. Az energiaszektor kiemelt szerepének oka, hogy hamar kiderül, ha szennyezik a környezetet, mivel ezek nagy cégek, amiket rendkívüli médiafigyelem övez. Nagyon tőkeigényes is a szektor, ezért a cégek próbálnak mindent megtenni, hogy forráshoz jussanak.

Egy másik kutatásuk szerint azokra a vállalatokra jellemző a zöldmosás, amelyek nagyobb méretűek, nagy a profitjuk – az eszközarányos megtérülésük –, kevesebb a független tag a felügyelőbizottságaikban, kevésbé likvid a tőzsdei kereskedés a részvényeikkel, és olyan országban működnek, ahol a fogyasztók kevésbé környezettudatosak. A zöldmosás ellen hat viszont, ha erős a cég belső ellenőrzési rendszere, ezért a monitoringnak nagy a szerepe.

Egyáltalán miért kezdenek bele a zöldmosásba a cégek? Három szempontot említett az előadó: megvan rá a lehetőség, hiszen engedi a szabályozás, megvan erre a motiváció, mert extraprofithoz lehet vele jutni, emellett szerepe van az önbecsapásnak is, az „ezzel csak jót csinálok, különben is, mások is ezt teszik” gondolkodásmódnak. A zöld kommunikáció költsége mindenesetre alacsonyabb, mint a valódi zöld innováció megvalósítása. Az előadó szerint a zöldmosásesetek azonosításában a mesterséges intelligenciának egyre nagyobb szerepe lesz.

Világszerte évi 5-7 százalékkal nő a környezeti bűnözés

Berlinger Edina elmondta, a globális bűncselekmények között a 4. helyen áll a környezeti bűncselekmények kategóriája (ez alatt a szennyezéseket és a biodiverzitás súlyos sérüléseit kell érteni). Ez a bűnözési forma évente 5-7 százalékkal növekszik, és közvetlenül a drog-, a fegyver- és az emberkereskedelem után következik. 2024-ben új uniós irányelv született erről. A kapcsolódó szankciók jelentős büntetési tételmaximumokat jelentenek: 10 év börtön, az árbevétel 5 százaléka vagy 40 millió euró. Súlyosbító körülménynek számít például, ha az esemény következtében meghal valaki vagy komolyan megsérül, ha a vállalat dokumentumai a témában megtévesztőek, ha a környezetszennyezés visszatérő jellemzője a vállalatnak, vagy ha a cég hasznot húzott a környezeti bűncselekményből. A szakember emlékeztette hallgatóságát a British Petrol (BP) 2010-es Mexikó-öbölbeli olajkatasztrófájára, amelynek tanulsága, hogy a cég zöldre mosó reklámmal csökkenteni tudta a fogyasztói bojkott okozta nagyobb bevételkiesést.

Berlinger szerint jogi és közigazgatási szempontból is az lenne a logikus, hogy ha a káresemény előtt a cég zöldebbnek mutatta magát, mint amilyen valójában, akkor legyen súlyosabb a büntetése. Hasonlóképpen pedig, ha támogatni akarjuk a zöld befektetéseket, akkor nemcsak kedvezményt kellene adni az erre vállalkozó cégeknek, de a büntetési tételt is arányosan növelni kell, ha a zöldítés mégsem valósul meg.

Az ESG-értékelések mögé is be kell nézni

Az előadó felhívta a figyelmet, hogy az ESG (Environmental, Social, Governance)-jelenséget is lehet zöldmosásra használni, amikor a vállalatok a környezeti, társadalmi és irányítási kockázataikról és lehetőségeikről adnak számot. Jó példa erre a Credit Suisse esete, ahol botrányok sorozata követte egymást, de a bank az ESG-jelentéseiben közben próbálta magyarázni a bizonyítványát a részvényeseknek. És mivel jelentősen különböznek az ESG-jelentéseket értékelő módszerek, előfordult, hogy a bank egyszerre kapott legkiválóbb ESG-minősítést az egyik értékelő nemzetközi szervezet szerint és legkockázatosabb kategóriát egy másiktól. Mindenesetre a kutatások szerint egy szórásnyival jobb ESG-minősítés a károk súlyosságát 50-60 százalékkal csökkenti. Ugyanakkor az USA több államában már átment valamiféle anti ESG-törvény, ami azt jelenti, hogy ne lehessen ESG-alapon befektetni, mert megtévesztő lehet, illetve értéket rombol.

A szakember felvázolta annak az elméleti keretét is, egyáltalán miért létezhet egymás mellett a zöld, a zöldre mosó és a barnára mosó (azaz zöld tevékenységet folytató, de azt nem kommunikáló) és az őszinte barna (környezetkárosító és ezt nem tagadó) cégek csoportja. Ebben a befektetők és a cégek közötti egyenlőtlen tudás és az ebből következő kontraszelekció, valamint az erkölcsi kockázat is szerepet játszik. Előbbi lényege, hogy a kedvezményes zöldhitelt kínáló befektetők sokszor nem tudják, mennyire térül meg a hitelezett cégnek a tervezett zöld projekt és egyáltalán mennyire akarja ezt a cég megcsinálni. Utóbbi abban áll, hogy a hitel birtokában tényleg megvalósítják-e a zöld projektet, bekövetkeznek-e a pozitív külső hatások, vagy ehelyett mást csinálnak és csak felcímkézik környezetvédelmi beruházásként.

Az ESG törésvonalai - avagy hogyan lett ez a fogalom a minden és a semmi?