Munkavégzés otthonról (távmunka)

A távmunka - bár kisebb mértékben, mint Nyugaton, de mára már - hazánkban egyre elterjedtebb, a munka törvénykönyve által "atipikusként" (vagyis a szokásostól eltérőként) kategorizált foglalkoztatási forma. A távmunkát a gyakorla

A távmunka - bár kisebb mértékben, mint Nyugaton, de mára már - hazánkban egyre elterjedtebb, a munka törvénykönyve által "atipikusként" (vagyis a szokásostól eltérőként) kategorizált foglalkoztatási forma. A távmunkát a gyakorlatban általában olyan munkakörök esetén alkalmazzák előszeretettel, amelyek nem igénylik a munkáltató székhelyén vagy telephelyein tartózkodást.

A munkavégzés a törvényi fogalommeghatározás értelmében akkor minősíthető távmunka-végzésnek, amennyiben a munkáltató telephelyétől különböző helyen, rendszeres jelleggel és számítástechnikai eszköz igénybevételével történik, melynek eredményét elektronikusan továbbítják. A feltételeknek együttesen és egyidejűleg kell fennállnia a távmunka-végzés követelményeinek való megfelelés érdekében.

A feleknek a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodniuk arról, hogy a munkavállaló távmunka-végzés keretében kerül foglalkoztatásra. A munkaszerződés egyéb tartalmi kellékeit illetően a munka törvénykönyve általános szabályai irányadók. Sajátos jellemzője az ilyen szerződéseknek, hogy a munkavégzés helyeként általában a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye kerül megjelölésre.

A munkáltatónak távmunka esetén bizonyos többlet kötelezettségei vannak a munkavállaló tájékoztatását illetően. A munkáltató ennek keretében köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkáltató általi ellenőrzés szabályairól, a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használatának esetleges korlátozásáról és arról a szervezeti egységről, amelyhez a munkavállaló munkája kapcsolódik.

A munkáltató általi ellenőrzés sajátosan alakul távmunka esetén. Ha a munkáltató biztosítja a számítógépes eszközt, akkor jogszerűen írhatja elő a munkavállaló számára, hogy azt kizárólag munkavégzésre használhatja, így ebben az esetben a munkáltató ellenőrzési joga is korlátlan. Ha azonban a munkavégzésre szolgáló eszközt a munkavállaló biztosítja, akkor a munkáltató ellenőrzési joga a munkavégzéssel kapcsolatos adatokra korlátozódik.

A munkaidőt illetően érdemes megjegyezni, hogy a munkavállaló munkarendje főszabályként kötetlen, de a felek ettől egyező akarattal eltérhetnek. A munkarend akkor is kötetlennek minősül, ha a munkáltató a munkaidő felének a beosztását engedi át a munkavállalónak. Ezt kihasználva a munkáltató a köteletlen munkarendből eredő előnyöket (pl. túlmunka díjazása) akkor is megtarthatja, ha legfeljebb a munkaidő felében határozza meg, hogy a munkavállaló mikor köteles munkavégzési célból rendelkezésre állni.

Az okozott károkért való felelősség tekintetében a munka törvénykönyve nem tartalmaz speciális szabályokat, így arra az általános szabályok irányadók. A munkavédelemről szóló törvény azonban megfogalmaz olyan követelményeket, amelyek károkozás esetén relevanciával bírhatnak. Ide tartozik például, hogy a munkavállaló által biztosított munkaeszköz használatát a munkáltató munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat lefolytatását követően engedélyezi. Ugyanez irányadó a munkavégzés helyére, amelyet a munkavállaló csak a munkáltató hozzájárulásával változtathat meg.

Az Advocatus blogon további bejegyzéseket olvashat a  munkajog és a Munka Törvénykönyve témakörében.