Miért alulreprezentáltak a női vezetők?
Három népszerű indokot hallhatunk a nők alulreprezentáltságára vezetői pozíciókban, illetve a vállalkozók között: (1) nem alkalmasak; (2) nem érdekli őket; (3) érdekli őket és alkalmasak is, viszont nem tudnak áttörni az üvegpla
Három népszerű indokot hallhatunk a nők alulreprezentáltságára vezetői pozíciókban, illetve a vállalkozók között: (1) nem alkalmasak; (2) nem érdekli őket; (3) érdekli őket és alkalmasak is, viszont nem tudnak áttörni az üvegplafonon, egy láthatatlan karrier gáton, ami sztereotípiákra alapszik és megakadályozza a nőket az előrelépéstől a ranglétrán.
De mi van, ha nem látjuk a teljes képet? Dr. Tomas Chamorro-Premuzic-ot, a Hogan Kutatási és Innovációs alelnökét kérdeztük erről.
Mit gondol, mi az oka a női vezetők alulreprezentáltságának?
Véleményem szerint az egyenlőtlen nemek szerinti aránynak az oka, hogy nem ismerjük fel a különbséget magabiztosság és kompetencia között. Ez azért is van, mert gyakran a megfelelő kompetencia meglétének értelmezzük a magabiztosságot, így tévesen azt hisszük, hogy a férfiak jobb vezetők, mint a nők.
Valójában előnyökkel indulnak a férfiak, ha vezetésről van szó?
Az egyetlen előny, amivel a férfiak rendelkeznek a nőkkel szemben, hogy az arrogancia – gyakran karizmának vagy varázsnak álcázva – megnyilvánulását gyakran a vezetői potenciállal azonosítják, ez pedig férfiaknál gyakrabban előfordul, mint nőknél.
Miért vonzódunk a nárcisztikus vezetőkhöz?
A vezető nélküli csoportok „természetes kiválasztódása” során az egocentrikus, túlzottan magabiztos, nárcisztikus egyének kerülnek vezetői pozícióba. Freud állítása szerint a vezetés pszichológiai folyamatának hátterében az áll, hogy a csoport tagjainak – a követők – saját nárcisztikus érzéseit felváltja a vezetőé, így a vezető iránt érzett szeretetük egy álcázott formája az önszeretetnek, vagy egy helyettesítője a saját magukkal való megbékélésnek.
Mi az, amiben a nők erősebbek vezetés és vállalkozói szellem esetében?
Alice Eagly és kollegáinak átfogó kutatása azt mutatta, hogy a női vezetők nagyobb valószínűséggel kapnak tiszteletet követőiktől, hatékonyabban kommunikálnak víziókat, támogatják és mentorálják beosztottaikat, valamint a problémamegoldást rugalmasabb és kreatívabb módon közelítik meg. Ezzel szemben a férfi vezetők statisztikailag kevésbé kötődnek és alakítanak ki kapcsolatot beosztottaikkal, és relatíve alkalmatlanabbak a valós teljesítmény jutalmazásában.
Tehát a nőknek egy láthatatlan előnyük, hogy alázatosabbak?
Az arrogancia és a túlzott magabiztosság fordítottan arányos a vezetői tehetséggel. Függetlenül attól, hogy sport, politika, vagy üzleti világ, a legjobb vezetők általában szerények – legyen akár születés vagy nevelés kérdése, az alázatosság sokkal gyakoribb jellemző nőknél, mint férfiaknál. Például a nők jobban teljesítenek érzelmi intelligencia tekintetében, ami egy fontos eleme az alázatos viselkedésnek.
Tehát, mi a nők legnagyobb akadálya abban, hogy egyenlőek legyenek az arányok vezetői pozíciók tekintetében?
Az egyik legnagyobb probléma a karrier gátak hiánya a hozzá nem értő férfi vezetők számára. Ezen kívül az a tény, hogy a vezetést azokkal a pszichológiai tényezőkkel tesszük egyenlővé, amik egy átlagos férfit még alkalmatlanabb vezetővé tesznek, mint egy átlagos nőt. Az eredmény egy olyan rendszer, ami a férfiakat a hozzá nem értésükért jutalmazza, miközben a nőket bünteti kompetenciáikért, mindenki kárára.
Mit tehetünk az effajta kiválasztás ellen?
Először is eloszlathatjuk a mítoszt, hogy a vezetés és vállalkozás férfi műfaj. Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy még akkor is, ha tudjuk, hogy a sztereotípiák pontatlanok, mégis csak befolyásolják döntéseinket. Ennek a sztereotípiának a gyökerestől való eltávolítása ösztönözné a kompetens nőket és visszatartaná az inkompetens férfiakat. Másodszor pedig, inkább kompetenciára fogadjunk, mint magabiztosságra – tehát a valódi, nem a vélt tehetségre.
Dr. Tomas Chamorro-Premuzic a témáról előadást is tartott a TED-en, melyet a következő linken tekinthetnek meg:
