A történelem ismétli önmagát...mindig!!!
Na hát már sajnos nem először kerülök abba a helyzetbe az életem során,amikor azt kell hogy mondjam a munkáltatómnak,hogy eddig és nem tovább.
Legalábbis nem ebben a formában,ahogy most dolgozom...
Semmi újdonság,csak a szokáso
Na hát már sajnos nem először kerülök abba a helyzetbe az életem során,amikor azt kell hogy mondjam a munkáltatómnak,hogy eddig és nem tovább.
Legalábbis nem ebben a formában,ahogy most dolgozom...
Semmi újdonság,csak a szokásos....rossz a nyitvatartás,nem tudom összeegyeztetni a családdal,sok a stressz, és ezért a betegségem,eléggé felerősödött.
Mindenki mosolyog,nevetgél,én meg ott ülök középen,és azon gondolkozom,hogy ez most egy tömeges kacajba bújtatott nesze semmi,fogd meg jól.
Hiszen ők nagyon szeretnek,a munkámmal teljesen meg vannak elégedve,de látják rajtam,hogy fáradt vagyok és rossz kedvű,nem beszélve a betegségemről..
Tehát ők mindenben támogatnak,mert nézzek körül,kapok segítséget...
Tehát kapok pár nap gondolkodási időt,és akkor mondjam meg,hogy megyek vagy maradok...
Ja és időben szóljak,mert sok idő mire betanul az utódom...
Hát hogyne...majd még én leszek tekintettel rátok,persze,mindenben fogom támogatni a céget,hogy időben megtalálja a megfelelő embert a helyemre...
Apropó.... Tud valaki egy jó munkaügyi jogászt??? :)
pffffffffff.....
Ez igen apám...ti aztán tudtok...
Semmi,átgondoljuk,majd megpróbálunk másik területre áthelyezni,vagy csak kevesebbet cseszegetni... vagy valami...
De hát mondanom sem kell,a megoldás a munkaügyi bíróság lenne és nyernék is... nem keveset...és azután???
Szerintem az életben többet nem tudnék a szakmámban elhelyezkedni...
Pár éve előkerült ugyan ez a történet,ugyanezzel a problémával...
Akkor kaptam lehetőséget,egy normál nyitvatartású fiókban "feltételesen" kipróbálni,hogy jó lesz - e az nekem illetve a cégnek.
Eltelt pár hét,behívatott a vezető...
Azt mondta,hogy nagyon meg van velem elégedve és akkor szól a HR-nek hogy véglegesen áthelyeznek oda.
Mondom szuper,mégis van emberség a multikban is.
Másnap csak annyit láttam,hogy megjelenik egy fiatal tehetség,bemegy,ajtó becsuk...
Hmmm...gyanús...
Másnap jön a régi fiókvezetőm,menjek be vele az irodába...
A régi és az új vezetőm közölte ,hogy mégis csak menjek vissza a pláza fiókba dolgozni.
Ennyi...
Ez amúgy,a hogyan kényszertísük a munkavállalót arra hogy felmondjon című műsor,segítsényújtásnak álcázva.
És persze nem fogjátok elhinni,mire hivatkozott az új vezető,mikor megkérdeztem,hogy miért kell visszamenem abba a fiókba,amiből minden bajom
származik.
"Nem tudtál megfelelően beilleszkedni!!!"
Mert az amúgy érdekel ám minden vezetőt,ha hozod a számokat...hát hogyne...
Szóval visszakerültem a régi helyemre,a majdnem új vezetőm két héten belül felmondott.
Szóval ez az eset vészesen hasonlít a mostanira,és én csak abban reménykedem,ami a végkimenetelt illeti,hogy a történelem most is megismétli önmagát...ahogy mindig!!!
Olvass tovább: http://bank-elet-a-pult-masik-oldalan.webnode.hu/news/a-tortenelem-ismetli-onmagat-mindig/