Lámpabúra
Ez most már biztos emberek.... tudathasadásom van....
Mint ahogy már azt egy párszor említettem, van ez a kettősség bennem,hogy amikor itthon vagyok,dolgozni akarok,amikor dolgozom,itthon akarok lenni...
Innen egyébként már csak pár
Ez most már biztos emberek.... tudathasadásom van....
Mint ahogy már azt egy párszor említettem, van ez a kettősség bennem,hogy amikor itthon vagyok,dolgozni akarok,amikor dolgozom,itthon akarok lenni...
Innen egyébként már csak pár lépés,hogy lámpabúrának képzeljem magam,vagy láthatatlan barátaim legyenek...:)
De nem...mert ezt is tudom fokozni...
Kb. 1 hónapja,úgy ügyeskedtem hogy egy hosszabb pihenőre kivontam magam az akívan dolgozó és száz felé szakadó anyák
köréből...
Ez egy külön történet...
De a lényeg,hogy most sokan irigyelhetnének,viszonylag jó anyagi körülmények között,itthon vagyok,van időm mindenre,eltudok menni iskolai és ovis rendezvényekre,jön a tavaszi szünet,amit igyekszünk kihasználni,végre eljuthatok minden olyan orvoshoz,amire sosincs idő....jó ugyanúgy hajnalban kelek,mert én viszem-hozom a gyerekeket reggel és délután...a köztes időben háztartás,bevásárlás,olvasás,filmnézés....sok-sok nasi....(már híztam 3 kilót)...szóval próbálom az idegeimet nyugtatni.
De valami baj van velem....
DOLGOZNI AKAROK!!!!!!
És ez döbbenet,mert nem lenne szabad erre gondolnom...arra kellene gondolnom,hogy jó itthon lenni,bepótolni azokat a dolgokat amikre eddig nem volt idő...
De akkor miért érzem azt,hogy kevés vagyok,nem erre vágyom,valami hiányzik,és még sorolhatnám.
Komolyan ez már orvosi eset...hiszen ha visszaolvastok a blogomban,mit össze nem panaszkodtam,jesszusom...
Csak hogy,sosem a munkámra panaszkodtam,hanem a körülményekre,kollégákra,főnökökre...az ügyfelekre,magára a munkára sosem.
Hát ez is egy újabb lecke...
Ja és közben tanulnom is kéne,mert 1 hónap múlva vizsgáznom.
Közben egyébként küldözgetem az önéletrajzaimat,és ha nem hívnak be interjúra,teljesen összeomlok..
Ha meg behívnak,először örülök,hogy na ugye,mégis csak kellek valahova,de aztán eszembe jutnak a régebbi tapasztalaim,amik
mindig ugyanazt a szituációt hozzák elő...kellek,jó vagyok,de van gyerekem...bukta...
És akkor itt el is megy mindentől az életkedvem...
Minek szárítsam be a hajam,sminkeljem ki magam,öltözzek szép ruhába,amikor tudom hogyan fog végződni a beszélgetés.
Reputációs kockázat...
Ez vagyok én...
Nem tudom van-e köztetek olyan,aki hosszabb ideig nem dolgozott,gyes vagy munkanélküliség miatt...vagy bármi miatt.
Én azt vettem észre,hogy az ember ilyenkor él igazán.
Főleg,ha olyan okos mint én,hogy pár havi bérével tud távozni,és pár hónapig nem rágja a küszöböt...
Szóval ilyenkor,lelassul minden körülöttem,már nincs rohanás,lelkiismeret furdalás,szégyenkezés mert valahová nem tudtál elmenni,mert dolgoztál...Ilyenkor van idő gyönyörködni a tavaszban,a friss virágillatban és igen,van abban valami igazság,hogy minden tavasz egy új kezdet...ahogy minden virágba és zöldbe borul...
Ezt az életérzést receptre kéne mindenkinek felíratni,mert ez valami csodálatos!!!!
De aztán megint jön a depi....aztán megint az öröm,hogy sz@rhatok az egész világra!!!
Aztán megint depi...
Szóval ezt játszom immár 1 hónapja.
Mondom,lassan lámpabúra leszek.... :)
Olvass tovább: http://bank-elet-a-pult-masik-oldalan.webnode.hu/news/lampabura/
