Egész napos önbizalom és azon is túl
A Coaching Határok Nélkül sorozat januári egész napos workshopját a magabiztosság és az önbizalom eléréséről Cherry Claus-Mullins brit mester coach tartotta, akinek több mint tíz éves coaching gyakorlata van, s ennek során szerezte
A Coaching Határok Nélkül sorozat januári egész napos workshopját a magabiztosság és az önbizalom eléréséről Cherry Claus-Mullins brit mester coach tartotta, akinek több mint tíz éves coaching gyakorlata van, s ennek során szerezte meg azt a magabiztosságot, ami – a nehéz téma ellenére – könnyeddé, közvetlenné, élvezetessé tette a kurzust.
Az ember úgy érezte, hogy róla szól a mese, Cherry minden gondolatát, példáját könnyű volt azonnal magunkra vonatkoztatni, tanulni belőlük.
Én mivel néhány éve – már túl az ötödik ikszen – tanultam meg búvárkodni, végig erre a folyamatra vetítettem Cherry mondanivalóját, mert a búvárkodással még mindig jobban állok, mint a coacholással, amibe szintén már bele kellene vágnom!
Cherry értékalapúnak tekinti a magabiztosságot, ami így szerinte arról szól, hogy kik vagyunk, s nem arról, hogy mit értünk el. A magabiztosság az önmagunkba vetett hit, hogy az élet minden területén szembe tudunk nézni a nehézségekkel, mindent megteszünk, amit megtehetünk, akarunk és tudunk cselekedni. Ha az értékeink mentén cselekszünk, akkor sem veszítjük el magabiztosságunkat, ha esetleg egy-egy céllal kudarcot vallunk, mert cselekvőkészségünk megmarad, újra próbálkozhatunk, vagy tovább lépünk, s ez az önbizalmunkat nem kell, hogy csökkentse.
Hát igen, vezetői múltam, sikeres saját cég után, megvolt a magamba vetett hitem, hogy kíváncsiságom, kitartásom, bátorságom és akaraterőm segítenek majd a búvárrá válásban. Az első merülésemen a hideg, zavaros Dorogi tóban, 15 méter mélyen, megfogadtam, ha még egyszer a felszínen leszek, soha többet nem merülök. De mégis vonzott a Vörös-tenger, a kaland, az ismeretlen víz alatti világ …
Cherry szerint, ha magabiztosságunk értékalapú, akkor az élet minden területén elérthetjük ezt az aktív cselekvőképességet, ami nem jelenti azt, hogy ez mind a munkában, mind a magánéletben egyenlő mértékű, de az egyik területen elért magabiztosság erőt ad más területeken annak fejlesztésére.
Cherry példákkal hívta fel a figyelmünket a cselekvőkészség fontosságára, hiszen nem lehetünk mindenben tökéletesek, nem várhatunk a cselekvéssel addig, amíg hibátlanul tudunk lépni. Lépni pedig kell, gyakorolni, hibázni kell ahhoz, hogy valamit egyre jobban tudjunk csinálni. Szerinte természetes, hogy félelmeink vannak, nem azzal van a baj, hanem azzal, ha nem tudjuk a félelmeinket kezelni, nem tudunk rajtuk uralkodni és megbénítják cselekvőképességünket.
Genetikai adottság, hogy félelmeink, negatív gondolataink vannak, hiszen ezek figyelmeztetnek a veszélyre, segítették eddigi túlélésünket. Ügyelnünk kell, hogy habár negatív gondolatok léteznek, az nem baj csak ne kerüljünk a negatív gondolatok fogságába, azok ellenére tovább kell mennünk, még akkor is, ha a cél elérhetetlennek tűnik: ha cselekszünk, közelebb juthatunk céljainkhoz.
Minden merülés előtt kötelező eligazítás van, a merülő helyről, az áramlatokról, a látnivalókról, az esetleges veszélyekről. Ezt végighallgatva arra gondoltam, hogy kell ez nekem? Ne hagyjam ki ezt a merülést? Végül a többiekkel én is vízbe ugrottam, s elég bénán, mellénnyel, lebegéssel - egyáltalán mindennel - kínlódva már 25 méter mélyen voltam, s nem nagyon élveztem a halakat, a korallokat ….
Cherry a patakon tovább úszó falevelek példájával csináltatott velünk végig egy gyakorlatot arra, hogyan „engedhetjük el” a negatív gondolatokat, „felírva” őket egy-egy ellebegő, tova úszó levélre. Elengedésükkel nem pazaroljuk el, azt a mentális energiát, amit a negatív gondolatokkal való megküzdésre fordítanánk.
Nekem a merülésnél a falevelek helyett a „beöltözés”, a búvárfelszerelés összerakása, felhúzása, ellenőrzése segített, mert ezekre figyelve nem volt időm a félelmeimre: a készülődés teendői felülírták azokat. Mára már közel kétszáz merülésem van rengeteg élménnyel, 12 méteres cetcápával (planktont eszik), teknősökkel, delfinekkel, különböző cápafajtákkal, játékos polipokkal, …….
Cherry a színpadi fejlámpa metaforával arra világított rá, hogy – bár a színpadon egyszerre sok minden látható - koncentráljunk arra a területre, ami épp fontos számunkra, ne törődjünk a fénykörön kívüli dolgokkal, mert elterelik figyelmünket. Esetleges félelmeinket is így hagyjuk a háttérben.
A magabiztosság hiánya épp az, amikor ezek a félelmek kerítenek minket hatalmukba, bénítják meg cselekvőképességünket. Ilyenkor kell visszanyúlni az értékeinkhez, s azokból erőt merítve, új motivációt nyerve túljutni a félelmeinket, és ismét céljaink irányába fordulva cselekedni.
Cherry fejlámpa hasonlatánál nekem az éjszakai merülések jöttek elő, amikor a koromfekete tengerben csak azt látjuk, ami a búvárlámpa fénycsóvájában van: színes csigák, zsákmányt rabló tűzhalak, barlangjukból teljes hosszukban előbújó, hatalmas murénák. Semmi pénzért nem hagynék ki egy éjszakai merülést sem annak csodái és izgalmai miatt: az éjszakai tenger egy izgalmasan más világ!
Lehet, hogy még az üzleti coacholásba is hamarosan belevágok?! Cherry abban Neked is részed lesz!
Dr. Lengyel Emőke közgazdász, üzleti coach LENTO Kft. ügyvezető igazgató [email protected]