Nem tudom

Sok módja van a nemtudomnak. Nem tudom és mellé beszélek, nem tudom és másról beszélek, nem tudom és félre nézek, nem tudom és úgy csinálok, mintha tudnám vagy szerencsés esetben, kellő önbizalommal csak egyszerűen felvállalom, ho

Sok módja van a nemtudomnak. Nem tudom és mellé beszélek, nem tudom és másról beszélek, nem tudom és félre nézek, nem tudom és úgy csinálok, mintha tudnám vagy szerencsés esetben, kellő önbizalommal csak egyszerűen felvállalom, hogy nem tudom, nem tudom és kimondom, hogy nem értek hozzá, vagy hogy nem az én feladatom ezt tudni. Legtöbbször nem mondjuk ki, hogy nem tudom, mert mit gondolnának akkor rólunk……, hanem késztetésünk van rá, hogy úgy tűnjünk, mint, aki tudja, és így mi akarjuk megmondani a tutit.

Coachként az alap hozzáállásom, hogy nem tudom, sőt nem is akarom tudni. Mi coachok akkor vagyunk szakmailag a csúcson, ha tudunk dolgozni a nemtudommal. Coachként akkor vagyunk a legjobbak, ha megengedjük magunknak, hogy ne tudjuk, mert ilyenkor nem zakatol a kis ördög a fejünkben, hogy „én már voltam hasonló helyzetben és meg tudnám oldani”, „jaj most, hogyan tegyem fel kérdésként, amit gondolok”, „sehogy nem fog ez ilyen irányban megoldódni az én coaching ülésemen, ha nem segítek….”. Ha nem tudom, és ezt megengedem magamnak, és elfogadom, mint a helyes coach állapot, akkor ki tudom iktatni a fejemben a zakatolást és csak figyelhetek fókuszált figyelemmel az ügyfélre, majd arra, amit kivált bennem, arra, amit érzek. Ilyenkor jöhet az intuíció, hogy mit mond a testünk, mi is zajlik itt valójában ezen a coaching ülésen. Azt is ki lehet tenni és megosztani az ügyféllel, de nem, mint a tudás, hanem mint a coach megérzés része, hisz lehet, hogy tévedünk. De ez nem baj, ez megengedett. Hisz a transzparens coach viselkedés az, hogy megosztom az ügyféllel, amit tapasztalok és megkérdezem tőle, hogy jól látom-e. Mert lehet tévedni, lehet nem jól tudni, nem jól látni és nem jól érezni. Coachként felhatalmazásunk van a nemtudomra. Az intuíció az nem egyenlő azzal, hogy tudom, az „csak” egy megérzés. Megérzéseinknek egy coaching ülésen pedig igenis helye van, csak helyén kell kezelni őket.

A coachnak a megoldást az ügyfél problémájára nem kell tudnia, bízni kell az ügyfélben, hogy majd ő tudja. Hisz ezért coaching a coaching. Így működik a coaching. Amit a coachnak tudnia kell, azok a coach készségek, amivel támogathatja és megnyithatja az ügyfelet. Itt húzódik a határ a tudom és nemtudom között a coach munkában.

Belső coachoknak különösen nehéz gyakorolni a nemtudomot. Hisz tudják. Ott vannak, ott élnek és dolgoznak egy közösségben, és egy környezetben az ügyféllel. Nehéz azt mondani, hogy nem tudom, mert már vannak benyomásaik és információik a helyzetről. Legtöbbször túl sokat is tudnak. És akkor is, ezt mind ki kell kapcsolni és őszinte kíváncsisággal, előítélet mentesen kell leülni az ügyféllel szemben. Hisz, amit még nem tud a coach az az adott ügyfél álláspontja: hogy ő hogyan látja.  Sem negatív, sem pozitív előítélet nem munkálkodhat a belső coachban, hisz az a coach munkának a hozzáadott értéke, hogy nyugodt teret biztosít a gondolkodásra és őszinte elfogulatlan visszajelzést ad miután figyelmesen meghallgatta ügyfelét. A nemtudomot is magában foglaló semleges, de együttérző, támogató magatartás a bizalom elnyerésének alappillére. A nemtudomnak a fizikai jelenlétben is, mint az arckifejezése és a testtartása a coachnak szintén meg kell nyilvánulnia. Ott is meg kell mutatni az elfogadást az ügyfél és a megoldása iránt, mert rögtön látjuk, ha nem úgy van. És ilyenkor ez már nemcsak a coachról magáról szól, hanem belső coach szakmáról, mint olyanról: hogy igenis a profizmus mentén, a szakmaiság érdekében, a belső coachok elfogadtatása érdekében ki tudom mind azt zárni, amit már tudok és coachként büszkén vállalom a nemtudomot.

 

Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó CHN Program Igazgató www.coachinghataroknelkul.hu +36 70 772 2419