Elcsesztem. Na és? Ki mer szólni? Én vagyok a főnök!

Akadnak nem kevesen, akik így gondolkoznak vezetőként vagy tulajdonosként. Szerencsére(?) a gazdasági válság egyik legfontosabb „eredménye” az volt, hogy akadnak nem kevesen olyan vállalatvezetők, cégtulajdonosok vagy középvezet

Akadnak nem kevesen, akik így gondolkoznak vezetőként vagy tulajdonosként. Szerencsére(?) a gazdasági válság egyik legfontosabb „eredménye” az volt, hogy akadnak nem kevesen olyan vállalatvezetők, cégtulajdonosok vagy középvezetők, akik – mivel nem figyelték korábban a piaci eseményeket, nem követték versenytársaik (bal)lépéseit – kénytelenek voltak saját kárukon megtanulni, hogy az addig csalhatatlannak ítélt döntéseik nem feltétlenül jönnek be. De megtanulták! S tanultak belőle!

A DEVISE Hungary és az RSM DTM Hungary által hazai és expat felső- és középvezetők között végzett döntéshozói kutatás egyik legfontosabb konklúziója épp ezt igazolta vissza. A válaszadók ugyanis határozottan önkritikus válaszokat adtak. A vezetők elenyésző hányada (2,4%) vallotta magát ugyanis tökéletesnek. A többség ugyanakkor számos területen fejlesztendőnek ítélte magát annak érdekében, hogy jobb döntéshozóvá váljon.

A fejlesztendő területek között a kapcsolatépítéstől, a konfliktuskezelésen, a munkatársak motiválásán, a stresszkezelésen, a jobb időgazdálkodáson át a határozottabb kommunikációig számos terület megjelent. Persze kérdés, hogy milyen módon ismerték fel a kutatást kitöltő vezetők az általuk megjelölt területeken gyengeségeiket, saját hibáikat? Önmaguk ismerték fel vagy felismertették velük? Például megvárták-e, míg a legjobb munkatársaik vagy üzleti partnereik otthagyják őket hibás döntéseik miatt? Megvárták-e, míg meginog a beléjük vetett bizalom?

De hát ki mer szólni napjainkban egyáltalán egy csúcsvezetőnek vagy akár egy középvezetőnek, ha nem tökéletes? S ha szólnak is, mit tud kezdeni egy döntéshozó vagy akár egy tulajdonos a helyzettel? Képes-e elfogadni a kritikát, s változtatni? Hajlandó-e fejlődni, s ha igen, akkor milyen eszközökkel? Ki tudja közülük például, hogy a coaching miben, s mit segíthet(ett volna)? Jó-e, ha beismeri a vezető, hogy nem tökéletes? Ösztönző lehet-e például a munkatársakra nézve a vezető őszintesége?

Többek között a fenti kérdésekre keressük a választ a résztvevő vezetőkkel egy új, május 4-én elinduló üzleti reggeli-sorozat első alkalma keretében. A „Döntéshozók Fóruma – reggeli a Hiltonban” eseményen a „Meztelen lehet-e a király?” című témafelvető provokatív előadásomat követően meghívott tulajdonosok és csúcsvezetők (William Benkő befektető – Rózsakert Medical Center, Hárskúti Megújuló Energia Központ; Dr. Jóri András adatvédelmi biztos – Országgyűlési Biztosok Hivatala; Kalocsai Zsolt elnök-vezérigazgató – RSM-DTM Hungary) beszélgetnek a vezetői hibákról és a változtatási lehetőségekről. Mindezt saját szemszögükből, saját példájukat bemutatva – Dr. László József (Harvard Business Review) moderálásában.

Hogy miért vágunk bele? Számos vezető keresett meg a januári Döntéshozók Fóruma konferenciát követően, hogy egy olyan esemény részeseként köszönetét fejezze ki, ahol végre kimondásra kerültek az addig kimondatlan gondolatok. Ahol a vezetői tapasztalatok megosztásán volt a fő hangsúly, nem pedig „csak” a névjegykártyacserén.

Ennek megfelelően a most induló, havonta rendezendő üzleti reggelik során az előadások és kerekasztal-beszélgetések csak a bevezetést szolgálják. Az egyoldalú információközlés helyett ugyanis a résztvevők interaktivitására épülő helyszíni vezetői véleménycsere a cél. Mi másról is, mint az őket leginkább foglalkoztató témáról: a vezetésről. Ez az interaktivizálás persze nem lesz könnyű. Azonban bízom benne, hogy két társammal (Dr. László József mellett saját coachommal, Neumann Mónikával) emlékezetessé, s élményekben gazdaggá tesszük a nap kezdetét. Így nem lehet a résztvevők számára kérdéses, hogy a következő alkalommal is visszajönnek-e!

Nem elhanyagolható persze a megjelenők köréből adódóan a hosszabb távú személyes kapcsolatok kialakítása sem, amely kulcsfontosságú lehet a vezetők későbbi négyszemközti tapasztalatcseréjéhez. Mert bár lehet egyedül is vezetni, s lehet a saját hibákból is tanulva jobbá válni, azonban sokkal kevesebb fájdalommal, erőfeszítéssel jár, ha másoktól tanulunk…

S mint kiderült az előzetes érdeklődésekből: erre is van igény!

DARA Péter