Hagysz nyomot magad után?

Vannak, akik kiemelkednek a tömegből. Jelen vannak. Nyomot hagynak. Vannak, akik a szürkébb létet választják. Te melyik utat preferálod? Az egyik fáradtságosabb. Tenni kell érte.

Milyet? Miként fog(nak) rád gondolni gyermeke(i)d, majd unoká(i)d? Mi jut eszébe rólad kollégáidnak, főnökeidnek?

Semmi? Hiszen felejthető a tevékenységed? Nem sok vizet zavarsz? Jól meglennének nélküled is? Ha nem vagy bent a munkahelyeden, hiányod nem észrevehető már most sem?

Esetleg csak a munkának élsz, s szeretteidre nem jut időd? Így csupán a munkás oldaladra emlékeznek, miközben családtagként is kellene?

Rengetegen hitték, s hiszik ma is, hogy az egyenletes jó teljesítmény önmagában elegendő ahhoz, hogy potenciálisan számon tartsák őket előléptetésnél vagy fizetésemeléskor. Hogy új munkahelyre távozáskor még sokáig emlékezzenek rájuk. Vagy hogy megkereséseket kapjanak más szervezethez való elcsábítás céljából. Ehelyett jön a pofára esés.

A jól teljesítőkre számos esetben csak újabb és újabb terheket pakolnak. Miközben az látható, hogy vannak, akik kiemelkednek a tömegből. Egyszerűen el tudják adni magukat. Jelen vannak. Szem előtt. Kevés azonban az olyan szakember/vezető, aki ezt a jó munkateljesítményre alapozva teszi. Egyszerűen nem hozzuk magunkkal genetikailag saját magunk eladásának képességét. Viszont elsajátítható.

Csakhogy meglehetősen alacsony azok száma, akik erre fogékonyak. Akik hajlandóak másként gondolkodni. Saját maguk érdekében. Hogy úgy cselekedjenek, hogy valami olyan maradjon utánuk, ami emlékezetes, ami kiemeli őket mások közül. Közéjük akarsz tartozni? Akarsz nyomot hagyni?

Vagy inkább az átlagot, a “szürkébb” létet választod? Nem baj az sem, ha ilyen a személyiséged. Már ha tudod, hogy milyen. Mert megdöbbentően sokan még ezt sem tudják. Ahogy azt sem, hogy mi az igazán jó saját maguk számára.

Ismerek jónéhány kiemelkedni vágyót, s még több olyat, aki az átlagot választja. Elfogadom őket olyannak, amilyenek. Egyet azonban tudok: nem akarok szürke lenni. Nyomot akarok hagyni. Mindent meg is teszek érte.

Akárcsak az a coaching ügyfelem, aki az átlagból való kiemelkedést választotta. Nem volt neki könnyű az együttműködésünk. Szerette volna a célt elérni, de nem ezt hozta “gyárilag” magával. Tudatos szemléletváltozása, belső motivációja okán mára cége egyik legfontosabb személyévé vált. Fáradtságos munka árán sikerült. De elérte. S közben ráérzett az ízére.

Már csak azt kell elérni, hogy a családjában is nyomot hagyjon. Ne pusztán munkában megfáradt ember nyomát. Embert próbáló feladat: a munka és a magánélet harmóniájának megteremtése. Mert az egyensúlyban nem hiszünk. De dolgozunk rajta…

Amikor megkérdeztem közel két éve a “Hogyan dönt a döntéshozó?” kutatásban résztvevő vezetőket, hogy mi motiválja őket, akkor második helyen szerepelt a sikerek hajtanak (férfi vezetők 77%-a, női vezetők 70%-a), míg harmadik helyen az elismerést szeretnék kivívni/megtartani (férfi vezetők 35%-a, női vezetők 43%-a) válasz.

Mindkettőért tenni kell azonban. Hajlandó vagy rá? Akkor nyomot hagyhatsz…