Mi a siker képlete egy sikeres rendszeroktatásnak?

Az én képletem: SIKERES OKTATÁS=ATTITŰD*TUDÁS*GYAKORLAT

Mikor sikertelen egy bevezetés?

Sok sikertelen bevezetést láttam már. Az okok mindig pontosan feltárhatók. Az első és leggyakoribb, hogy a résztvevők nem értik vagy fogadják el az új rendszer létjogosultságát. (ATTITŰD). A másik gyakori ok, hogy a rendszer nem épül be dolgos hétköznapokba, így a legtöbben visszamenekülnek a régi módszerekhez. (GYAKORLAT). Gyakori ok továbbá, hogy nem kaptuk meg a megfelelő tudást a használathoz. (TUDÁS). Ezek mindegyike megelőzhető.

Mi az első lépés?

Szerintem egy új rendszer bevezetésének fixen első lépése a felhasználók attitűdjének kialakítása. Ez azt jelenti, hogy meg kell érteniük a rendszert, a számukra nyújtott előnyöket és el kell fogadniuk. Ha ez nincs meg, akkor kidobott pénz. Szedjük hét össze (írásban), hogy milyen előnyöket jelent az új rendszer a felhasználóknak. A legjobb ha ezt részben őket bevonva tesszük (pl. rendszer kialakító workshopokon). A rendszer bevezetésének első szakaszában az Attitűd a kulcs és ezt később sem szabad elfelejteni. Az általam javasolt módszerek:

• Valamelyik felső vezető bevonása (írásban, vagy akár kick-off meetingen)
• A résztvevők egy részének bevonása a rendszer kialakításába (előzetesen)
• Attitűd formáló blokkok a képzés elején (egyes esetekben ilyen képzés)
• Olyan oktató bevonása, aki HITELES és LELKES a hallgatóság felé
• Kommunikációs terv kialakítása a bevezetés során

Ha az attitűd fontosságát másképp kell megfogalmazni, akkor a motiváció szót érdemes használni. A cél, hogy a felhasználó AKARja használni a rendszert, míg a másik kettő arról szól, hogy KÉPES-e használni.

Hogyan tovább?

A képlet következő két eleme a TUDÁS és a GYAKORLAT. Vagyis, van-e elég tudásom és rutinom a használatra.

Itt az oktatók személye is fontos. Képesek-e hatékonyan tudást átadni. Időnként előfordul, hogy a szervezetből erre a célra kiemelt emberek nem kapnak megfelelő képzést az ilyen feladatok ellátására.

Szerintem ilyenkor fontos, hogy ne csak gépiesen megtörténjék a tananyag leadása, hanem legyen lehetőség a későbbi támogatásra is. Ennek egy jó eszköze, ha szervezeti egységenként vannak támogatók/szakértők, akikhez bármikor lehet fordulni és akik elkötelezett felhasználók. Őket nevesíteni kell, külön felkérni és motiválni.

Az itt használható módszerek:

• Az “oktatók” képzése
• Támogató mentorok felkérése
• “profi” oktatási anyagok
• Az “élő” gyakorlás biztosítása

Ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor garantálható, hogy a hibák legnagyobb része (Pareto-elv alapján) kiküszöbölhető lesz.

Jó bevezetést mindenkinek!

dr. Z