A gyerek, mint zsinórmérték

Egy nagyon érdekes képzésen vettem részt a héten. (szerepismeret, szociometria, csoportdinamika témában). Több résztvevő fogalmazta meg, hogy szakmai álma egy saját elmélet létrehozása. Ekkor eszembe jutott, hogy valami hasonlót már

Egy nagyon érdekes képzésen vettem részt a héten. (szerepismeret, szociometria, csoportdinamika témában). Több résztvevő fogalmazta meg, hogy szakmai álma egy saját elmélet létrehozása. Ekkor eszembe jutott, hogy valami hasonlót már régóta fogalmazgatok magamban. Ezért most megosztom Veletek. Jelenleg még csak egy magkezdemény, de úgy érzem már a leírásával is elkezdhet növekedni, de legalább is kicsírázni.

Az “elmélet” alapja, hogy szeretnék találni egy olyan rendszer-analógiát, ami a lehető legtöbb közös tulajdonságot hordozza a prezentációs készségekkel. Az analógiák fontos tulajdonsága, hogy a bonyolult dolgokat egyszerűen tudjuk általuk elmagyarázni. Ezért használjuk őket. Prezentációs technikákban rám a legnagyobb hatást Garr Reynolds könyve tette (magyarul is megjelent PreZENtáció címmel), melyben a Japánban élő szerző a ZEN filozófia és művészet legjellemzőbb tulajdonságait használja ki, mint zsinórmérték.

Az utóbbi hónapokban sokat kerestem egy hasonló megoldást, melynek megtalálásában végül a lányom segített, mint gyermek. Mivel? A gyermeki lét őszinteségével, kiváncsiságával, unatkozásaival, történet éhségével.

Az elmélet lényege:

KÉSZÜLJ, PREZENTÁLJ ÚGY, MINTHA A RÉSZTVEVŐID GYEREKEK LENNÉNEK!

Mire van szüksége egy gyermeknek, ha kommunikálunk vele?

• Egyszerű és tiszta fogalmakra
• Egyértelmű magyarázatokra, kifejezésekre
• Sok történetre, sztorira
• Színes előadásmódra (drámai részekkel)
• Sok érdekességre, motivációra
• Felfogható mennyiségű információra

Nézzük csak meg ezt a listát újra. Ezek a jó prezentáció ismérvei is. Már csak ki kell dolgozni az analógiát és publikálni, hogy megfeleljen a fentiekben leírt szempontoknak is. (de ez már foglalt)

dr. Z