A pár hete túlestem az első Pecha-Kucha prezimen. Igazi vadvízi evezés volt. Már korábban is írtam erről a fura prezentációs stílusról, amit hívnak 20*20-asnak is, mert 20 diában kell elmondani, amit akarunk és egy diára mindössze 20 másodpercünk van. Ha egy mondatban kell a tapasztalataimat megfogalmazni: A Pecha-Kucha egy adrenalinbomba, még a haladóknak is.

A tapasztalataim a következők voltak:

Előkészítés:

• Ennek a mindössze 6 perc 40 másodperces produkciónak az előkészítése 4-5 órát jelent.
• Mindenképpen el kell próbálni legalább egyszer, mert ebben a műfajban nem számít a máshol szerzett előadói rutin.
• Érdemes humort csempészni bele, mert a műfaj könnyedsége megköveteli ezt.
• Fontos tartani az “egy kép – egy üzenet” elvet.
• Javaslom, használjatok nagy és kifejező képeket, jó minőségben. (ez tolja meg a szerkesztési időt, hiszen ilyet találni nem is olyan könnyű)
• A jó Pecha-Kucha-nak sztorija van
• és még egy javaslat: A műfaj különlegessége miatt érdemes jó üzenetekkel készülni (nem csak humor és saját sztorik), mert tartós hatásokat is tudunk elérni.

Előadás Pecha-Kuchával:

• Fel kell rá készülnünk, hogy elcsúszunk, ezért kevés infó legyen a diákon, mert akkor láthatatlanul tudunk gyorsítani, átlépni
• Fel kell pörögnünk, 20 másodperc az 3-5 jó mondat mindössze.
• Hálás, ha kicsit be tudjuk vonni a közönséget.

Mire használható?

Minden vezetőnek előírnám, hogy életében egyszer kelljen Pecha-Kucha-t készítenie. Ez egy olyan tapasztalati tanulás, ahol egy életre megtanulják a fókuszálás és a kevés információ/üzenet fontosságát.

Ezentúl be fogom építeni a  képzésekbe is. Valószínűleg csak 10*20-a verzióban, de az is elég lesz a tapasztalásra.

Talán még vállalati meetingeket is lehetne PK alapon szervezni. Gyors lenne és fókuszált.

dr. Prezi