E-learning vagy iskolapad?
Hogyan nézett ki korábban a hagyományos oktatás? Röviden összefoglalva az emberek beültek az iskolába, elsajátították az alaptudást és megtanulták az egy-egy szakmához szükséges ismereteket. Majd elhelyezkedtek, és valamilyen m
Hogyan nézett ki korábban a hagyományos oktatás? Röviden összefoglalva az emberek beültek az iskolába, elsajátították az alaptudást és megtanulták az egy-egy szakmához szükséges ismereteket. Majd elhelyezkedtek, és valamilyen módon felhasználták a megszerzett elméleti tudást, amit kiegészítettek a munkavégzés közben elsajátított gyakorlati tapasztalatokkal (learning by doing).
A technológia gyors ütemű fejlődése következtében ez mára megváltozott. Ma a munkaerőpiacon való megfeleléshez (egy új pozíció, munkakör betöltéséhez), a versenyképesség megtartásához szükségessé vált, hogy a munkavállaló folyamatosan képezze magát, ismerje a legfrissebb információkat, technikákat a folyamatosan fejlődő iparágakban, azaz képesnek kell lenni lépést tartani a rohanó világgal.
Hogyan tehetjük ezt meg? Például a gyakorlati tapasztalatgyűjtésen túl önmagunk képzésével, a munkaadó által kötelezően előírt vagy szabadon elvégezhető tréningeken, oktatásokon történő részvétellel. Gondoljunk bele, ismerőseink közül hányan járnak például céges nyelvtanfolyamra? Nekik vajon a jelenlegi munkakörük miatt van erre szükségük, vagy valami más miatt döntöttek úgy, hogy 30, 40 éves korban belevágnak egy nyelv megtanulásába?
Véleményünk szerint - az előbb említett kifejezéssel élve - a mai rohanó világban egyre kevésbé állják meg helyüket a hagyományos oktatási formák (tanfolyamok, tréningek, előadások, szemináriumok): leginkább azért, mert ezek meghatározott időben, egy bizonyos helyen érhetőek csak el, másrészt tartalmukban nem képesek gyorsan reagálni a technológia változására. A munkaadó szempontjából ezeknek a tréningeknek magas a költségvonzatuk, hiszen fizetni kell a munkavállaló utazását, elszállásolását, étkeztetését, és még nem is említettük a munkából való kiesés okozta bevételkiesést, hiszen a tréning ideje alatt a résztvevők nem tudják ellátni munkájukat.
Az esetek egy részében ezt a problémát áthidalhatjuk az elektronikus oktatás, rövidebben az e-learning alkalmazásával.
Napjainkban a pályakezdők egy része már a felsőoktatásban használja az e-learning-et , ugyanis egyre több helyen használják ki az elektronikus oktatás nyújtotta lehetőségeket. Később, egyre többen találkozhatunk ilyen rendszerekkel a munkahelyeinken vagy egyéb kiegészítő képzéseken (mint pl. nyelvoktatás) is, melyek mind az életen át tartó tanulást segítik elő. Fontos megemlíteni, hogy az e-learning nem minden tantárgy esetében képes leváltani a hagyományos, tantermi oktatást.
A témáról szóló, vitaindtó bejegyzés a 21 sz. eLearning Papers (2010) magazinból (Link)
"A jelen cikk elmélkedést tartalmaz az információs innovációk hatásáról, valamint a köztük és az egész életen át tartó tanulás között fennálló kölcsönhatásról. Manapság a tudás és a tanulás egyre inkább a digitális információra alapul, ami azt jelenti, hogy komoly erőfeszítéseket kell tennünk az egész életen át tartó tanulás kultúrájának felépítése érdekében.
A technológiai és az információs lehetőségeknek köszönhetően a nyílt, rugalmas tudás világához való hozzáférés révén egyrészről új tanulási alkalmak jönnek létre, másrészről azonban kiemelkedően fontos, hogy az egyének megtanulják, hogy miként is közeledjenek az ilyen nyílt tudáshoz. Ez az összefüggés nyilvánvalóan felfedi, hogy az oktatás jelentős kihívások előtt áll: Az új készségeken kívül az egész életen át tartó tanulás innovatív kultúrája a tanulási folyamatban új szerepeket is igényel. Ez az új realitás lényeges változásokat jelent az oktatásban szereplők részére, mivel az információs kompetenciákat az egész életen át tartó tanulás kulcskompetenciáiként jelöli meg.
A tanár- és diákszerepekről való elmélkedésekkel eljutunk a hagyományos tanítási háromszög újraértelmezéséhez. A jelen tanulmányban egy olyan új pedagógiai értelmezés taglalását kíséreljük meg, amely az internet tudást létrehozó és megosztó lehetőségeire támaszkodik. A tanár és a diák közötti új kapcsolatokról az „önellátó” tanuló és az őt támogató tanár képe alapján alkotunk fogalmat. A tanár útba igazítja a diákokat, hogy sikeresen férhessenek hozzá az online információkhoz, illetve eredményesen használják azokat. Meggyőződésünk, hogy az egész életen át tartó tanulásban végbemenő innováció és az új információs lehetőségek sikeres kiaknázása egymással párhuzamos folyamatok. E cél érdekében alapvetően szükséges lesz, hogy megváltozzanak az oktatói szerepek és felépüljön az egész életen át tartó tanulás kultúrája."
A cikkhez kapcsolódó angol nyelvű szöveget ide kattintva olvashatjátok el. Szerzője: S María José Hernández-Serrano, oktató és kutató (Phd) Salamanca Egyetem Felnőttképzési kar, illetve Barbara Jones, Tudományos főmunkatárs, Manchester Innovációs Kutató Intézet (MIoIR)
