A munkaadó nem akart fizetni
A levélÃró csak hosszas tortúra után jutott hozzá a fizetéséhez:
Levél: „A következÅ‘ sztori pár hónapja történt - megÃrom, hátha okul belÅ‘le más is -:
Az egész egy hirdetéssel kezdődött. Telefonszám nem volt, viszont e-m
A levélÃró csak hosszas tortúra után jutott hozzá a fizetéséhez:
Levél: „A következÅ‘ sztori pár hónapja történt - megÃrom, hátha okul belÅ‘le más is -: Az egész egy hirdetéssel kezdÅ‘dött. Telefonszám nem volt, viszont e-mail elérhetÅ‘ség az igen. Küldtem önéletrajzot, pár napra rá jött is egy hÃvás, hogy találkozna velem egy férfihang. Megbeszéltük a találkahelyet, ami már akkor gyanús kellett volna, hogy legyen, mivel egy bódéban került sor a beszélgetésre. Egészen másra számÃtottam, valami jó munkára, mikor a fickó végre kinyögte, hogy egy hipermarketbe keres kasszasoros Å‘rt, nem is túlzottan nagy, négyszázötvenes órabérrel. Hát elvállaltam, mert kellett a pénz, bár tudtam, hogy nem lesz egy leányálom!
A munka ott napi 14 órában zajlik, s ez csaknem végig folyamatos sétából áll a kemény kövön, közben lehet rohanni az extra hosszú folyosón ha jelzés jön… szóval pocséknak mondható.  KettÅ‘ napig voltam ott, aztán idÅ‘ben szólva az illetékesnek, kiléptem onnan. (Ezt a munkát egyébként nem csak én nem bÃrtam… onnan az Å‘rök szó szerint a földre dobva a kitűzÅ‘t mentek haza...)
Miután kiléptem, következÅ‘ hónap tizenötödikén hÃvtam ezt a jó embert, hogy mivel Å‘ nem hÃvott, megkérdezném, merre jár a kétnapi fizetésem,  ami nagyjából 13000 forint. Azt az Ãgéretet adta, hogy majd Å‘ utánanéz. Oké. Várva egy hetet, újra felhÃvtam Å‘t, ismét megÃgérte az úr, hogy majd utánanéz.
Na ennek már a fele sem tréfa mondom, Ãrok magának a fÅ‘vállalkozónak, hogy ki ez az ember nekik, és miért csak Ãgérget, s, hogy Å‘k mit tudnak a pénzemrÅ‘l. Na persze erre válasz sosem érkezett!
Ezután egy családtagommal felkerestük a bódét, ahol azt mondták épp külföldön van ez az úriember, de megmondták, mikor tér vissza. El is mentünk hozzá minden bejelentkezés nélkül az egyik délután. A portások először megkérdezték kihez jöttünk, s mit akarunk a főnöktől. Mondtuk, hogy mi a panasz…. az ajtó ekkor bezárult. Negyedórára.
Eközben mi ott vártunk a napsütésben. Néha az ablakon benézve láttuk, ahogy a fickó remegve, izzadva telefonálgat. (Lehet, hogy azt gondolta a családtagomról, hogy ügyvéd.) Láttuk, ahogy papÃrokat rángatott elÅ‘, kapkodott, aztán nyÃlt az ajtó… bemehettünk. (Családtag nem mutatkozott be szándékosan, azért,  hogy a volt munkaadóm maradjon meg abban a hitében, hogy a családtagom esetleg ügyvéd vagy adóellenÅ‘r.) Erre a fickóra a nyugalom volt a jellemzÅ‘ mikor felvett, most ideges, félÅ‘ hangja volt. Mondtam neki, hogy két nappal tartozik még nekem. Kérdezte, mikor voltam ott. Mondtam neki a dátumokat, erre Å‘ a laptopjából azt olvasta ki, hogy a két napból már csak egyet lát, mert júniusban nyomom sincsen. Mondom áááácsi, az nem lehet. Mivel kellemetlenül érezte magát az esetleg adóellenÅ‘r személy társaságában - aki direkt nem szólalt meg továbbra sem, csak ült ott - végül megenyhült kedves alvállalkozó bácsi szÃve, s kiszámolva, hogy mennyi jár nekem, kifizette zakózsebbÅ‘l a pénzt. Miközben ezt tette, volt szerencsém látni, milyen sok pénz lapul egy-egy ilyen embernél. (Vajon hány vagyonÅ‘rtÅ‘l ellopott órabér/fizetés rejlett abban a kis széfben?!?!) Ezzel elbúcsúztunk, és soha nem hallottam róla többet hála az Istennek!
Tanulságként: vegyük észre időben, ha gyanús körülmények közt vesznek fel minket! Nekem is észre kellett volna  vennem!:( „
