Próbanapi galiba

Mai levelünk írója így járt : „Munkát vállaltam egy vagyonvédelmi cégnél, amelyik próbanapra behívott. (ingyen munka) Eredetileg úgy volt, hogy Kőbányára kellene mennem egy üzletbe, délután 15-20 óráig. A tárgynap délelőttj

Mai levelünk írója így járt :

„Munkát vállaltam egy vagyonvédelmi cégnél, amelyik próbanapra behívott. (ingyen munka) Eredetileg úgy volt, hogy Kőbányára kellene mennem egy üzletbe, délután 15-20 óráig. A tárgynap délelőttjén a  vagyonvédelmi cégtől felhívtak, és közölték, hogy  lehet, hogy Csepelre kell mennem, de ez még nem biztos. Annyit mondtam, hogy Kőbánya közelebb lenne, Csepel nagyon kiesik.

13 óra körül fölhívott az igazgató, hogy menjek Csepelre.  Természetesen azonnal tiltakoztam, mondtam, hogy az nekem nagyon messze van. Azt mondtam: előbb elmegyek ebédelni, és majd négyre ott leszek. Azt mondta, hogy háromig mindenképpen fel kell állniuk, és menjek oda, majd a helyszínen egyeztetünk. Elindultam. A buszon  senki sem tudta megmondani hol van is van az az üzlet Csepelen, illetve az egyik utas azt mondta, hogy az M0-ás mellett. Egyenesen oda is mentem , de ott nem volt. Körülbelül háromnegyed órát keringhettem Csepelen, és még kétszer igazítottak útba, mire megtaláltam. Az áruházban jelentkeztem a vezetőnél. Ő közölte velem, hogy már vannak itt ketten, nem tudja, hogy kell-e ennyi vagyonőr. Mondtam neki, ezt ne velem beszélje meg, engem egy órakor irányítottak át Pestlőrincről. Hívja fel az igazgatót, ha  úgy gondolja.

A munkám az volt, hogy figyeljem a tolvajokat, illetve azt, hogy ki az, aki kosár nélkül megy be.

Észrevettem, hogy a kosarak és a kocsik úgy vannak elhelyezve, hogy még véletlenül se vegyék észre őket a vevők. Negyed hat körül, mikor az egyik szennyestartót nézegettem a boltban, megáll mellettem két ember, és kérdezte az egyik: merném-e ajánlani ezt a szennyestartót a vevőknek. Azt mondtam, mivel az anyaga lakozott fa, lehet, hogy nem tenném a fürdőszobába, mert ha víz éri elkorhad. Na, megtudtam, hogy ő az igazgató, akivel telefonon beszéltem. Ha már így alakult, hogy találkoztunk, javasoltam neki,  hogy a bevásárló kocsikat olyan helyre kéne tenni, hogy a vásárlók is észrevegyék, így biztos venne mindenki. Erre ő azt javasolta, hogy szedjem össze a holmimat és menjek haza. Megkérdeztem, hogy miért?!? Azt mondta, hogy  azért, mert nem eladónak vettek fel, hanem biztonsági őrnek. Azt válaszoltam, hogy ettől még lehet véleményem az egyes termékekről. Aztán indoklásként  azt is mondta, hogy én úgy leugattam a telefonban, hogy csak na. Mondom persze, mivel nagyon messze kellett jönnöm. A válasz az volt, hogy ez egy olyan munka, aminek a munkahelye változó és oda kell mennem, ahová vezényelnek.

Most már sajnálom, hogy nem mondtam neki, hogy 1. Nem írtam alá olyan szerződést, amiben ez szerepel, és nem is biztos, hogy aláírnám. 2. A munka törvénykönyve értelmében, a munkavállaló nem köteles elfogadni azt az állást, ami a lakóhelyétől két órányira, vagy annál messzebb van.

A tanulság a számomra a következő a történetemből: ha legközelebb a munkáltatód olyan helyre hív be gyakorlatra, ami nagyon messze van, látszólag egyezz bele, aztán kapcsold ki a telefonodat, és ne menj el a próbanapra. A munkáltató meg oldja meg a létszámgondját, ahogy tudja, ugyanis az ilyen munkáltató ezt érdemli!”