A saját álmainkért dolgozunk?
Gyermekként nagy hatással van ránk, hogy mit látunk a környezetünkben, milyen példámutatást kapunk (nem csak a családban) és milyen hatások, élmények, tapasztalatok érnek minket.
Általános jellemző, hogy a szülők “tudják", h
Gyermekként nagy hatással van ránk, hogy mit látunk a környezetünkben, milyen példámutatást kapunk (nem csak a családban) és milyen hatások, élmények, tapasztalatok érnek minket.
Általános jellemző, hogy a szülők “tudják", hogy a gyermekeiknek mi lenne a jó és ezáltal próbálják őket irányítani motiválni a megfelelő irányokba. (Természetesen maximális jószándékkal vezérelve.)
Ha a szülő gyerek viszony szoros és példaértékű, akkor a gyerek “bele szocializálódik" a szülő által képviselt életbe, szakmába, világnézetbe és egyértelműen a felmenői vonalat folytatja.
Ilyenek a több generációs szakmák képviselői.
Ha a szülő többet szeretne a gyerekének, mint amit ő maga elért, akkor megpróbálhatja ugyan motiválni, sokféle képpen, de megfelelő példával nehezen tud szolgálni. A felnövekvő generáció utánoz-illeszkedik-visszajelzést vár-és komfortot keres.
Ez minden generációra igaz, mivel mindegyik volt fiatal.
Ha a minta jó, akkor a megfelelő szemléletet, nyitottságot fogja ő is képviselni és a saját életútját építheti.
A jó relatív.
Sok embernek sokféle véleménye lehet, hogy mi a jó, de elég annyit tudni, hogy ha a lehetőséget biztosítjuk a tapasztalatszerzésre, ott meg lesz az adott személyre szabott jó megélésének, megtalálásának esélye és megtöltheti valós tartalommal. Ilyenek a “lázadó” művészek a családban, vagy azok, akik totálisan más területen tervezik az önmegvalósítást, mint amit a szülők várnának, vagy terveztek számukra.
A tiltás természetesen rossz. A támogatás a tapasztalatszerzéshez kötelező. Nem minden esetben lesz a szülő a megfelelő mentor ebben az esetben, ha például semmi tapasztalata nincs, akkor nehezen segíthet a gyermekének.
A fiatalkor jellemzően sok kihívással állítja szembe az embereket.
Merre tanuljak tovább? Melyik iskolát válasszam? Miért azt? Utána mivel foglalkoznék szívesen? Milyen szakma? Milyen karrier?
Ezeknél a kérdéseknél hatalmas információhiány a jellemző. Nem dönthetnek jól, egyszerűen rossz taktika “kitalálni”, hogy mi lesz a legjobb, illetve ezt más sem fogja megmondani helyettük. Kivételes esetben szerencséjük lehet az adott választással.
A megoldás az információ szerzés. Nem csak a pályaválasztáskor, hanem az oda vezető úton is, végig a tanulmányok, hobbi közösség érdeklődés, tapasztalatokon keresztül. Ebben van nagy felelőssége a szülőknek (és a körnezetnek), nem iránymutatás által, hanem minél szélesebbkörű tapasztalatszerzés és nyitottság biztosításával.
Ez nem egy varázsütésre történő dolog, ez egy folyamat.
Amit biztosan láthatunk, hogy akinek az élete egy szakma köré épül, az nem egyik napról a másikra történt.. hanem hosszú szocializáció során.
Nem elég, hogy a választásaink nagyrészét kevés megfelelő információ alapján hozzuk, hanem még tetézi, hogy nincs feltétlen konkrét célunk azzal, hogy miért választottuk azt amit.
A sikeresség fő feltétele az, hogy meghatározzam pontosan mi számomra a siker.
Azaz pontosan meg tudom fogalmazni azt, hogy mikor leszek sikeres. És rögtön ezután meg lehet vizsgálni, hogy mi kell ahhoz, hogy oda is juthassak el is érhessem ezt az állapotot.
A választásaim, döntéseim ezután biztosítanak affelől, hogy a jó irányba tartok.
Ekkor kijelenthetjük, hogy az álmom (a célom) amiért dolgozok.
Zeisky Ákos
esszencialista
www.aLEGJOBBAT.hu